Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-182

82 182. országos ülés deczember 4. 1879. sabb gazdasági érdekek és indokok azok, melyeket a t. ház figyelmébe leginkább ajánlok, arra nézve, hogy ezen túlságos adótétel leszámittassék. Erdélyben és különösen annak délkeleti részén petróleum - finomító gyárak vannak, öt van Brassó városában és egynéhány a székelyföldön. A brassói gyáraknak eddigi bevitele fölülhaladta a 37,000 métermázsát, ettől fizettek eddig, métermázsánként 80 krjáväl papírban és nettóra számítva, nyers anyag beviteli vámot 29,000 frttal. Tehát az államnak; a most még fennálló gyárak után volt egyrészt 29,000 frtot meghaladó vámjövedelme, másrészt volt jövedelme a kereseti adóból. A gyárosok azonban most kijelentik, hogy 2 frtnyi fogyasztási acló mellett nem képesek fennállni, de nemcsak ők, hanem a szakértők is kijelentették a vámtarifa enquétten 1878-ban a pénzügyminister előtt, hogy a belfogyasztási adót 6 frton felül nem lehet megszabni. A t. előadó ur evvel szemben következőleg érvel. Azt mondja, hogy azon védvám, melylyel hazai termelésünk ótalmazva volt, nemcsak, hogy nem csökkent, hanem erősbödni fog. Megvallom ez iránti számítását nem értem. Méltóztassanak figyelembe venni a következő adatokat. Eddig az általános vámtarifának ugy hiszem 26. §-ánál fogva volt a külföldi, különösen az amerikai kőolajra nézve, a beviteli vám 3 frt aranyban bruttó, tehát papírra átszámítva nettó 4 írt 20 kr. Ezzel szemben pedig nem volt nálunk belfogyasztási adó, tehát az eddigi védvám 4 frt 20 krt tett, most pedig, a már elfogadott 8 frtos beviteli vámtétellel, a mi papírra és nettóra átszámítva 11 frt 20 krt tesz, szemben áll a 7 frtnyi fogyasztási adó nettó- és métermázsánként. Ha ezt leszámítjuk és a beviteli vám és a fogyasztási adó köztti differentiából keressük a mostani védvám nagyságát, ez sem tenne többet, mint 4 frt 20 krt. Nem lehet tehát mondani, hogy a védvám emelkedett, hanem megmaradt ugy, mint előbb volt. De még sem áll egészen, hogy a védvám tétele volt és lesz 4 frt 20 kr, hanem még leszállittatik az által, hogy Magyarországon nagyon kevés a nyers anyag termelése. Ez tehát nem igen jön tekintetbe, számításba kell vennünk azon nyers anyagot, mely Oláhországból, Moldvából és Gácsországból hozatik be. A különösen az Oláh- és Moldvaországból behozott petróleum után fizetendő 60, vagyis papírban és nettóra 80 kr. beviteli vám, tehát a 4 frt 20 kros védvámtétel csökken S0 krral, tehát marad 3 frt 40 kr. Szerintem tehát csak 3 frt 40 kr. azon védvámos tétel, mely fennállt addig is, mely fenn fog állani ezen törvény értelménél fogva továbbra is. Nem követelem azt, a mit a t. előadó ur szemünkre lobbantott, hogy nagy védvámos tétel által oltalmaztassék meg ezen iparág és nem áll az, a mit a t. előadó ur rólam feltett, hogy nagyobb védvámot akarnék én. En egyáltalában nem vagyok barátja a védváranak, de kívánom a fennálló iparágnak, a jelenleg adót fizető iparágnak, fenntartását. Nem védvám behozatala czéljából követelem az adótétel leszállítását, hanem azért, mert meg vagyok győződve, hogy egészen eltekintve a védvámos tételtől; a mi belföldi gyáriparunk nem képes elviselni a nagyobb fogyasztási adótételt, mert a mi fogyasztó közönségünk nem képes azt fizetni. Ha összehasonlítjuk a belföldön elkészült petróleumot a külföldi petroleummel, mindig az utóbbi lesz előnyben, mert minőségénél fogva is sokkal jobb, tehát bírhat nagyobb árt is. Mi tehát csak akkor leszünk képesek az általunk finomított petróleumot eladni, ha tetemesen olcsóbban adjuk a külföldinél. Erre nézve a t. előadó ur felállított most egy nemzetgazdasági tant, mely, ugy hiszem, nem csak csekélységemet, de másokat is meglepett, t. i. hogy az adó nem függ szorosan az adóképességtől, hanem függ inkább az adószükséglettől. Megvallom, nagyon csodálkozom, hogy éppen a t. képviselő ur adta elő ezen eredeti és általam még nem hallott tant. Érteném ezt valakitől, a ki már a pénzügyministeri tárczát zsebében hordja és a ki hivatalánál fogva köteles minden fiskalitási szempontot tüskön-bokron védeni. De a t. képviselő urnái talán még nem érvényesek azon szempontok, melyek a pénzügyministerre nézve irányadók. Annálinkább csodálkozom a képviselő ur által előadott tanon, mert csak tegnapelőtt, midőn a billiard-adóról volt szó és midőn egyúttal a képviselők kezében volt a budapesti kávéiparosok kérvénye, akkor ugy tudom, máskép érveit a t. képviselő ur. Ha akkor is már azon mai nézetének hódolt, hogy t. i. irányadó és elhatározó az adószükség, miért nem méltóztatott, akkor azon luxus-adó fenntartása mellett felszólalni?! Ugjhiszem, hogy akkor némi tekintettel méltóztatott lenni — talán nem távol fekvő okok miatt — az adóképességre is s kérem, méltóztassék ezen humánus tekintetet a jelen esetben is érvényesíteni. En határozottan mondhatom, hogy, ha a javaslat elfogadtatik, az erdélyi gyárak kénytelenek volnának beállítani működésüket, az állam pedig elvesztené a kereset-adót, mely evvel jár; elveszti tovább a nyers-anyag beviteli vámjövedelmét, mely nagyon tetemes, a mint fölhozni voltam szerencsés és tönkretesz egy pár derék iparost. S evvel szemben, mit nyerünk? Ugy hiszem, vagy semmit, vagy nagyon kereset s így az, még fiskalitás szempontjából sem áll az ország érdekében.