Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-182

182. országos ülés deczember 4. 1875). 77 intézmények szinténfenaállanak, kiterjeszsze. Ennél többet éu rem tettem, nem is tehettem. De nem hagjdiatom szó nélkül, ha már szőnyegre került, azokat, a mik e részben mondattak, mert mindig arra hivatkoztak a tisztelt urak, hogy tehetik ezt Franciaországban, mely gazdagabb, vagyonosabb és cultiváltabb ország, mint hazánk. Az adók soha sem tekinthetők az adóképesség folyományának, mert azok mindig csak az adószükség folyományát képezik. {Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A világon egy állam sem fizet csak azért adót, mert képes megfizetni, valamint a magán ember sem azért fizet adót, mert képes azt megfizetni, hanem fizeti azért, mert azon adóra szüksége vau az államnak és mert az adó fizetésére kényszeritik. (Felkiáltás balfelöl: Furcsa okoskodás! Halljuk! Halljuk!) Hogy a gazdagabb, az előhaladottabb államok egyszersmind nagyobb adót fizetnek, az nem onnan ered, mert gazdagabbak, (Halljuk! Halljuk! balfelöl) hanem onnan, mert a nagyobb vagyoiiosság minden államban nagyobb igényeket is támaszt s mert a nagyobb cultura nagyobb követelményekkel is jár és e követelmények kielégítésére -— habár néha tévesek is, de mert léteznek — szükségesek a nagyobb adók. (Egy hang a szélső baloldalon: Nálunk nem a culturára kérik!) A napokban olvastam a hírlapokban és azt hiszem, képviselőtársaim mindnyájan érdekkel olvasták a fővárosi levéltárból vett azon kimutatást, hogy mennyi adót fizettek Pesten egy századdal ezelőtt. Ebben az foglaltatott a többek köztt, hogy egy nagy pesti — ház birtokosa, a ki egyszersmind egy nagy üzlet tulajdonosa is volt, egész évre 66 forintot fizetett adó fejében — és egy-két lapban utána volt téve ez adatokhoz, hogy: „irigylendő viszonyok." Én meg vagyok győződve t. ház arról, hogy ha fővárosunk valamelyik ház- és üzlet-tulajdouosát azzal kínálnák meg, hogy fizessen csak 66 forint évi adót, a mennyit egy századdal ezelőtt kellett fizetni, de cserében adja oda a jelen culturalis, vagyonossági és politikai viszonyokat, (felkiáltás a szélső baloldalon : Oda adhatja szívesen!) azokért, melyek egy századdal ezelőtt voltak, ez a polgár görcsösen fog ragaszkodni adó-könyvecskéjéhez, nehéz adó-könyvecskéjéhez s azt nem fogja kezéből kibocsátani. (Hosszas élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a bal és szélső baloldalon. Áttérek most azokra, a mikre alkalmat nyújtott Láng Lajos képviselő társunk egyik megjegyzése, a melyre gr. Apponyi Albert képviselő társunk is válaszolt. Szives volt tegnap gróf Apponyi Albert ur sajnálatának kifejezést adni, hogy e kérdés tekintetében homlokegyenest áll velem szemben. En ezt szintén sajnálom, de némi vigaszt találok abban, hogy a kérdésnek ezen részében tökéletesen egy nézetben vagyok vele. Éu is igen sajnálom, hogy e kérdés itt felhozatott, mert nem vagyok barátja annak, hogy ezenLajthán inueni és Lajtlián túli odiosus pénzügyi alkudozások és előnyök kikeresésének kérdése újabban tárgyaltassék e házban. En azért első felszólalásomban tökéletesen kerültem is e kérdést a nélkül, hogy, mint előadónak szándékom lett volna ezt eltitkolni a ház előtt; mert a bizottság jelentésében ez egész körülményesen és híven van előadva. Most sem mondhatnék egyebet erre a kérdésre, mint azt, a mi ott meg van irva. Hátrányban vagyunk az ásványolaj-adónál, előnyben vagyunk a kőolaj-vámnál. Azon hátrány, a melyben az ásvány-olaj adónál vagyunk, a mint ez a Hegedűs képviselő ur által felhozott adatokból kitűnik, igen csekély. Vájjon azon előny, a melyben részesülünk a kőolaj-vámnál, igen nagy-e, kevésbbé nagy-e, erre nézve az adatok, a mint ezt a bizottsági jelentésben szintén felhoztam, nem egészen megbízhatók, változók ; azonban arról mindenesetre meggyőződtünk, hogy minden létező adat szerint, előnyünk e tekintetben bizonyos és igy e kérdés nagy fontossággal ma nem bírhat, s elhatározásunkra befolyást nem gyakorolhat. Megengedem, hogy e viszony változhatik ; változhatik pedig akkor, ha Gácsországban ez az ipar nagy mértékben fejlődnék, nálunk Magyarországon és Erdélyben pedig nem. E tekintetben Thaly Kálmán képviselő ur

r észrevételét igen helyesnek és találónak tartom. Őszintén óhajtom én is, hogy ez az ipar nálunk meghonosittassék és fejlesztessék. De azt az egyet nem értem, hogy ha Thaly Kálmán képviselő ur tényleg minden kérdésnél a nemzeti szempontot állítja fel az elsőnek; hogy, ha most e törvényjavaslat megbirálásánál is ebből a szempontból indul ki: miképen ellenezheti e törvényjavaslatot, a mely épen ezen óhaj sikeres érvényesítésére szolgál? A múlt évben a hazai termelésnek semminemű védváma nem volt és ezért a vállalkozási szellem nehezen szánta magát rá azon költségekre, a melyek a kutatásokkal, a források felnyitásával, a finomító intézetek felállításával okvetetlenül járnak. Január elsejétől fogva azonban, az újonnan megállapított vámtételek szerint már létezett ily védvám s ez a jelenlegi törvényjavaslatban újra emeltetik. Ha tehát ez országnak módjában van ez ipart fejleszteni, ha tényleg léteznek e források, mint azt a geológusok állítják, ha eléggé intensivek és . vállalkozási szellem és az akarat a munkára is létezik. ... Thaly Kálmán: (közbeszól): Kincstári uradalmak ! Wahrman Mór előadó: A mit az imént mondottam, azt a képviselő urnák szántszáudékosan hoztam fel, mert épen az utolsó hetekben alkal-