Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-182
182. országos ülés deezember 4. 1879. 71 Elnök: Méltóztatik a t. ház ezen harmad- ' szór fölolvasott törvényjavaslatot elfogadni? (Igen! Nem !) t A kik elfogadják, méltóztassanak fölallam. (Megtörténik.) A többség elfogadta ^ és e szerint ezen törvényjavaslat szíves hozzájárulás végett a mélt. főrendekhez fog átküldetni. Következik az 1875. XXVI. t. ez. eltörléséről szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasása. Baross Gábor jegyző (olvassa a fórvényjavaslatot). Elnök: Az 1875: XXVI. t. ez. eltörléséről szóló törvényjavaslat harmadszor felolvastatván, azon kérdést intézem a t. házhoz, méltóztatik-e azt, az imént felolvasott szerkezetben elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja és tárgyalás és szives hozzájárulás végett közöltetni fog a mélt. főrendekkel. Hogy ez még a mai ülésben megtörténhessék, fel fog olvastatni ajegyzőköny erre vonatkozó pontja. B. Mednyánszky Árpád (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: A jegyzőkönyv felolvasott pontja ellen észrevétel nem tétetvén, ezt meghitelesítem. Következik a megállapított napirend szerint a mentelmi bizottság jelentése Madarász József mentelmi ügyében. Baross Gábor jegyző (olvessa a mentelmi bizottság jelentését, mely szerint „a mentelmi bizottság Madarász József képviselő' mentelmi jogának felfüggesztését javasolja u ). Elnök: Szólásra nem lévén feljegyezve senki, felteszem a kérdést: méltóztatik-e a t. ház a mentelmi bizottság jelentését, mely szerint, Madarász József képviselő ur mentelmi joga felfüggesztendő volna, elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, és erről a budapesti királyi törvényszék értesíttetni fog. Következik a napirend szerint „a kőolajvám felemeléséről és az ásványolaj-adóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Kiss Albert: T. ház! Én részemről szeretem himsi azt, hogy nincs ezen háznak egyetlen tagja sem, a ki komolyan ne foglalkozott volna azon kérdéssel: vájjon mi oka annak, hogy hazánk mindeu területén, a társadalomnak csaknem minden osztályában napjainkban a pauperismus oly megdöbbentő mértékben növekedik és terjed. Én részemről a hazának bármely vidékén jártam, ezen megdöbbentő jelenséggel, a hazának minden területén találkoztam. Sokan, sokféle, okot mondtak már el, a melyből ez, mint okozat következik; de én minden " uemzetgazdász által felhozott okok között ott találtam egyet és ez az egy az, hogy ennek oka abban állana, mert hazánk népe kiválólag csak földmíveléssel foglalkozik és, mint kiválólag földmíveléssel foglalkozó nép, nem tud lépést haladni a kor kívánalmaival és főleg nem ismeri még ama nagy igazságot, hogy „az idő pénz" és ennek következtében, a mit a munkás a nyár napjaiban keres, azt a tél napjaiban elköltvén, keresetéből maradvány nem lesz és igy hazánkban tőke nem képződik. Ez volt indoka annak, hogy én örömmel üdvözöltem azt, midőn ez oknak megszüntetése végett, a házi-ipar tanítása e's terjesztésére vonatkozólag hazánkban kezdeményezés tétetett. Maga az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur, folytonosan küldi napjainkban is szét a népiskolai „Tanítók lapja" mellett, az államköltségén nyomtatva és szétküldetve, a „Házi-ipar" lapját. Ilazánkban, államsegélylyel támogatva, egyesületek keletkeztek, a melyek, mint jól méltóztatnak tudni, a házi-ipar tanítása e's terjesztése terén igen szép eredményt vívtak ki, ugy Budapesten, mint Pozsonyban, Kassán, Beregszászon, Kolozsvárt és Sepsi-Sz.-G-yörgyön; mint újabban más helyeken. És valójában, bármely községben találkozunk azzal, hogy a földmívelő nép egyúttal a házi-iparral is foglalkozik, azt fogjuk találni, hogy azon nép, a mely a házi-iparral is foglalkozik, a pauperismusnak oly megdöbbentőleg nem esik áldozatául, mint a többi község népe. a mely ezzel nem foglalkozik. T. ház, én ezt röviden azért jeleztem, mert megyőződésem szerint a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, a háziipar ügygyel szoros és elválaszthatlan összeköttetésben van. A háziiparnak ugyanis mi a feladata? Nem más, mint a téli hosszú estéken kevesebb erővel, de hoszszabb időtöltéssel járó foglalkozás által, egyfelől elvonni a népet a gyakran unatkozásból eredő, erkölcsileg és anyagilag roszra szolgáló szórakozásoktól, másfelől lehetővé tenni azt, hogy csekély keresettel igyekezzék megtakarítani azt, a mit a nyári munka napjaiban keresett és félre tehetett. De ha most, t. ház, a házi-iparhoz mulhatlanul megkívántató világosság, ezen törvényjavaslat elfogadása által terhes adó alá vonatik; akkor e téren szakítani fog a t. ház, az eddig általa ezen téren követett rendszerrel és azon jobbsorsra érdemes csecsemőt, a házi-ipart, már bölcsőjében fogja ezen művelet által mintegy sínlődésre kárhoztatni. Ezen állításomnak igaz voltát anticipálta a t, előadó ur, midőn jelentésében, indokolásul azt mondja, hogy „a szegényebb sorsnak csekélyebb világossággal el szoktak élni", sőt egyenesen tagadta tegnap Láng képviselő ur, midőn azt monda, hogy „a petróleum a világításban, inkább csak kényelmi szer" ; jelen kormányunk pénzügyi operatióinak, úgy
