Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-182
72 182. országos ülés deczember 4. 1879. látszik, gyakran hivatalos védője, Hegedűs Sándor képviselő ur pedig, már a maga pénzügyi tehetségeinek bizonyítékául, igyekezett bebizonyítani azt, hogy nem igaz az, a mit mi itt ezen oldalon állítottunk, t. i. hogy ezen törvényjavaslat a házi-iparra oly kártékony hatást gyakorolhatna. A mi az elsőt, a t. előadó ur szavait illeti, én részemről azt, ha előadói beszédében mondotta volna, elnézném neki, de most, midőn a háznak egy hivatalos iratában, a jelentésben olvasom, midőn olvasom, hogy „a szegényebb sorsúak csekélyebb világítással el szoktak élni", nem tehetem, hogy ne tiltakozzam ez ellen, mert a ház hivatalos irataiban a magyar nyelv ellen ekképen véteni, — hogy szelíden fejezzem ki magamat — nem szabad. De mellőzve ezt, a mi az állítást illeti, én ezt átalában el nem fogadhatom , annak igazságát kétségbevonom, mert meggyőződésem szerint attól függ, hogy ki minő világító szert és minő fokú világítást használ, hogy minő munka az, melynél ezen világítást használni kell. Már pedig, ha a házi-ipart fejleszteni akarjuk, az előadó ur is megengedi nekem, hogy a házi-ipart kellő világítás nélkül kifejteni, gyakorolni teljes lehetetlenség. Pedig, ha a házi-ipart leszorítjuk az azt megillető térről, akkor fájdalom, csakugyan be fog következni azon időpont, a melyben Láng képviselő ur állítása szerint, kényelmi czikké fog válni a petróleummal való világítás, a melyet a képviselő ur választói majd csak nagyobb, ünnepélyes alkalommal fognak használni, például, hogy e kényelmes világítás mellett olvassák azon beszédet, melyet érdekükben itt tartott, hogy, mint mondta, Jó atyaként nekik nem ajándékot, hanem mást vigyen", — a mit megnevezni itt nem akarok. Hegedős Sándor képviselő ur pénzügyileg igyekezett bebizonyítani, hogy ezen adóemelésből nem származik oly teher, mint a milyen ez oldalról állíttatik, mert a petróleum kilója legfeljebb csak hat-hét krajezárral fog emeltetni. Elfogadom ezen állítás igaz voltát, de vegyük ügyeiemre t. ház, a házi ipar folytatására szükséges és alkalmas _időt ,s ugy fogjuk találni, hogy köriilbelől 200 napnak van hosszabb estéje, mikor ez gyakoroltatik, most már, ha két krajczár költségemelést számítunk minden estére, ez négy forintra menő összeget eredményez, mely a szegényebb osztályra újból nehezedik, mostan, mikor^ az adóteher már, különben is elviselhetetlen. Es igy a t. képviselő ur sem mondhatja, hogy ez oly csekély összeg, mely számításba ne jöhetne. De hivatkoznak ugy az előadó ur, mint Hegedűs Sándor képviselő ur más nemzetek példájára, felhozzák Olasz-, Német- és Francziaország példáját, sőt Hegedűs képviselő ur tovább ment s jobb tárgyra érdemes enthusiasmussal szól hozzánk és felhív, hogy ha oly jogokat követelünk a nép részére, mint a minőkkel azon államok népe bir, akkor fogadjuk el a terheket is! Én, t. ház! bátor vagyok a t. képviselő urat interpellálni, vájjon komolyan vette-e szavait? Franczia-, Német- és Olaszország azon actióért, melyben részesültek, hozták meg az áldozatokat és ezt én értem, mert Olasz- és Németország régóta táplált vágyukat, az egyesülés teljesülését látták, Francziaország megszabadítá , köztársaságát az idegen invasiótól. Ezek oly aetiók, melyekért ezen ország népe lelkesült. De hol van azon actió, melyért a mi népünk lelkesülhetne? Hiszen minálunk sem az egyikkel, sem a másikkal nem találkozhatunk? Hiszen, ha ezen adó megvalósul, hazánk azért nem szabadul meg semmi idegen invasiótól, hanem ellenkezőleg, egy időre ismét megerősíti ez által az idegen népek megunt invásióját. Ne játszunk a szavakkal, hanem az ügy komolyságához méltóan fordítsák meg önök politikai irányukat, adjanak a népnek jogokat és teljesítsék azt, a mit szemrehányásképen hozott fel ellenünk Hegedűs Sándor képviselő ur, hogy azzal, mint követelményekkel állnak elő. — Igen uraim! ha követelnek önök a néptől áldozatot, akkor teljesítsék önök annak jogos követelményeit, és ha teljesítették, akkor hivatkozhatnak a nép áldozatkészségére; — és akkor ugy én, mint ezen pártnak minden tagja, de a hazának legszegényebb lakosa sem retten vissza az áldozattól, de midőn azért követelik tőlünk, hogy odadobjunk ismét néhány milliót az önök által okozott deficitnek feneketlen hordójába és miért? azért, hogy ezen új áldozatokat meghozva, ismét ottan legyünk egy-év teltével, — az új adó emelésnél, — a hol most vagyunk, akkor ne követeljék tőlünk ezt, mert ez nem áldozat lenne, hanem, mint a ház ezen oldalán már jelezve volt, „merénylet a nép ellen", mely merényletet visszautasítani én küldőim iránti kötelességemnek ismerem. Én ezen indokból a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Orbán Balázs : T. ház! Leskó képviselőtársam, helyesen jegyezte meg, hogy e törvényjavaslatnál mindenik képviselőnek indokolni kellene szavazatát. Ezt elérni nem tudjuk, hanem a névszerinti szavazás majd kitüntetendi, hogy kik vállalkoztak a világítás megdrágítására; — megtudandják ebből a választók, hogy kik mérték reájuk ez új ,csapást s majd a kényelmi világítástól megfosztottak, sötétben elmélkedhetnek az igenlő képviselők beneventálásáról. Én a törvényjavaslatot ellenző szavazatom indokolására sem szólaltam volna fel fi a vita ily előhaladott stádiumában, ha Láng képviselő ur beszéde által erre rászorítva nem érezném maga-
