Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-181
ISI. országos ülés űeczember 3. 1S79. 59 sem inkább a gazdagot, kik sokkal nagyobb mértékben fogyasztják a petróleumot, vagy: — tegyük máskép — hogy ugyanazon arányban sújtja a gazdag embert, a ki többet fogyaszt, mint a szegény embert, ki sokkal kevesebbet fogyaszt. Nem akarom feltenni a t. előadó úrról. hogy ő talán a szegény embert bourgeoise-lenézéssel, félhomályra akarná utalni, — ezt nem teszem fel róla, — csak azt ajánlom neki megfontolásra, hogy a szegényebb sorsú munkás ember a világosságot munkára fordítja, holott a jobb sorsú ember nem annyira munkára, mint inkább időtöltésre, vagy mulatságra fordítja azt az 5, 6, 10 lámpát, mely a gazdagnak lakásában található. Tehát a szegény emberre nézve sokkal sújtóbb az adó, mint a gazdagra nézve. És csakis a gazdag emberre nézve érthetnék egyet azon theoriával, melyet Láng Lajos t. képviselő ur felállított, hogy a petroleum-vám nem a szükséget, hanem az élvezetet és fényűzést sújtja. Különben nincs egészen igaza Láng Lajos képviselő urnák abban, hogy a petroleumadó tiszta fogyasztási adó. ügy hiszem, hogy ha ezt a különbözetet nem formálisan, hanem lényegileg kell felállítani, a petroleumadó hatásában mégis kissé a direet adó jellegével bir annyiban, a mennyiben nem létezik ember, ki képes volna ezen adónem alól magát elvonni. T. ház! Én azt hiszem, hogy ha mi, mind a beviteli vámot a kőolajnál, mind a belfogyasztási adót az ásványolajnál emeljük, egy méltánytalan, elviselhetetlen s egészséges és lelkiismeretes adózási politikánál fogva, megengedhetlen terhet rovunk az adózókra. Ez azon indok, a miért nem fogadhatom el még általánosságban sem a törvényjavaslatot De különösen tekintettel a törvényjavaslat második részére, a belfogyasztási adóra, itt még egy körülményre kell a t. ház figyelmét felhívni s ezen körülmény az, hogy úgy a ministeri indokolásból, mint a pénzügyi bizottság indokolásából kitűnik az, vagy legalább látszik kitűnni az^ hogy a belfogyasztási adónak nincs pénzügyi eredménye. Figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy a ministeri indokolásnak második bekezdése, a beviteli vámból remél 1.800,000 frtnyi jövedelmet. Tehát csak a vámból, a belfogyasztási adó nettó eredményéről nagy bölcsen hallgat, mert ilyenre még reménye sincs. Én, t. ház, azt hiszem, hogy azon apparátus, melyet a törvényjavaslat erre nézve felállít, annyira fel fogná emészteni a belfogyasztási adónak bruttó eredményét, hogy nettó eredményül egyáltalában mi sem marad, mert másként nem érthetem, hogy a pénzügyminister, a kinek magának érdekében áll, kilátást nyújtani arra, hogy a belfogyasztási adónak eredménye lesz, egy árva szóval sem emlékszik meg a nettó eredményről. Tehát hogyan találja helyesnek az előadó ur azt, hogy oly nagy adót hozzunk be, melyről előre csaknem bizonyossággal tudjuk, hogy nettó pénzügyi eredménye nem lesz. Hogy pedig ez igy áll, abból is lehet következtetni, hogy a pénzügyminister azért követeli ezen belfogyasztási adónak behozatalát, hogy azon előny, mely másként nyújtatnék a beltermelésnek, tehát ezen iparág előálltási költségei és a beviteli vám köztti különbségből resultáló véd vám ,ne tegye illuzorinssá a vámból remélt jövedelmet. Ez az egyedüli ok, melyet a minisíeri indokolás tartalmaz és a melyből következtetem, hogy csupán ezen arány helyreállítása végett és nem saját nettó pénzügyi eredménye miatt javasolja a minister e fogyasztási adót. Én bátor vagyok ez iránt az indokolásból néhány sort felolvasni a t. háznak. (Halljuk!) „A külföldi kőolajokra jelenleg 100 elegysúlyú kilogramm után 3 forinttal kivetett vámilletéknek 100 elegysúlyú kilogramm után 8 frtra szándékolt felemelése azonban szükségessé teszi, hogy az eddig adómentes belföldi ásványolajfinomítás megfelelő fogyasztási adóval róvassék meg, nehogy ezen iparág, mely az osztrákmagyar monarchiában , leginkább Gácsországbau űzetik, a magasabb beviteli vámtételek oltalma alatt felette kifejlődvén, a különben várható nagyobb vámjövédelmet koczkáztassa és igy Magyarországot is jövedelmében károsítsa." Ebből látszik, hogy a belfogyasztási adó nem saját illusorius nettó eredménye, hanem csak azon arány miatt javasoltatik, mely a beltermelés és a vámbevitel köztt fenntartandó a vámeredmény biztosítása szempontjából. Ha pedig nem lesz nettó eredménye ezen fogyasztási adónak, szabad-e azt behozni, mikor tudjuk, hogy általa nem csak a fogyasztási ezikk aránytalanul megdrágul, de egy hazai iparág is lehetetlené tétetik ?! Hegedűs Sándor t. képviselő ur állításával szemben, hogy a hazai ásványolaj-finomító gyárak nem veszélyeztetnek egy 7 forintnyi fogyasztási adó által, bátor leszek a hazai finomító gyárak ezen —- igen lényeges — veszélyeztetését számokkal és adatokkal bebizonyítani. A t. képviselő urnák tudni kellene, hogy Magyarországon nagyon kevés nyers anyag termeltetik és a finomító gyárak kénytelenek a nyers terményt külföldről beszerezni. Szólt is erről a t. képviselő, de méltóztatott elfelejteni, hogy a bevitelnek vámot és pedig nem is csekély beviteli vámot kell fizetni a határon, a mely a nyers anyag bevitele után 60 kr. aranyban bruttó métermázsánként és ha ezt átszámítjuk nettó mázsára és papírra, 80 krt tesz. Tehát 80 krt tesz az eziránti előállítási költség; ha ezen nettó métermázsánkénti 80 krhoz hozzá számítjuk a 7 frt fogyasztási adót és a szállítási költségeket, 8*
