Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-181
181. országos ülés deczember 3. 1879. 55 kor hajlandók volnánk elfogadni; az eddigi úgynevezett fényűzési adók eltörlésére tehát csak azért szavaztunk, mert a tények bebizonyították, hogy azok tényleg nem mint luxus-adók, hanem mint termelési adók az ipart sújtották leginkább. E tekintetben tehát inconsequentiával bennünket vádolni nem lehet. A t. képviselő ur azt kívánja végül, hogy a Francziaország, Anglia és hazánk köztt ellenzéki képviselőtársaim által gazdasági fejlettségtekintetében húzott paralellát, terjesszük ki az állam iránti pontos kötelességteljesítés összehasonlítására is; mert, úgymond a t. képviselő ur, nemcsak gazdagságban múlnak felül minket ezen államok, hmiem azon lelkiismeretességben és pontosságban is, melylyel azokban mindenki az állam iránti mindennemű, tehát adózási kötelességét is teljesíti. Ezt honosítsuk meg minálunk is. (Halljuk!) Én teljesen egyetértek in thesi a t. képviselő úrral ele nem találom szerencsésnek akkor, mikor az országnak alsó, midőn az országnak szegényebb osztályairól van szó. Mert az a kötelességmulasztás, mely a felszaporodott adóhátralékokban mutatkozik, az nem a mi szegény osztályaink bííne, nem azokhoz kell erre vonatkozólag appelt intézni. Ez inkább egyes protectiós gyermekekhez intézendő, (ügy van! a baloldalon) kik a megadóztatást, anyagi helyzetüknek minden szüksége nélkül, ügyesen ki tudják kerülni. A szegény osztályt ezen vád ellen meg kell védeni, annak ily bevádolása ellen, az igazság érdekében protestálnunk kell. {Elénk helyeslés a baloldalon.) Végre sokat foglalkozott a képviselő ur azon kitétellel, melyet Lesko István t. barátom használt, hogy bizony szép ajándékokat hozunk választóinknak karácsonyra! Ehhez Láng Lajos képviselő ur azt a megjegyzést fűzi, hog3" az atyának nem az a kötelessége, hogy ajándékokhoz szoktassa a gyermekeket és igy mi is mint honatyák, helytelenül cselekednénk, ha választóinkat ajándékokhoz szoktatnék. Csakhogy, t. ház, nagy a különbség azon értelem köztt, melyben Lesko István t. barátom az ajándék szót haszálta és a köztt, melyet annak a t. képviselő ur tulajdonít. Lesko t. barátom azt a sarcasmus bizonyos nemével használta: Láng képviselő ur pedig komolyan azt látszik hinni, hogy a gondoskodás a nép jólétéről, a veszedelmes terhek elhárításáról, a mi részünkről a néppel szemben, ajándék. Én ellenkezőleg úgy vagyok meggyőződve, hogy ez nem ajándék, de szoros képviselői kötelesség. És, mert igy vagyok meggyőződve és, mert ezen törvényjavaslat elfogadásával a szegényebb osztályok terheit veszedelmes arányban növelve látnám, én azt a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hegedűs Sándor: T. ház! Nem szándékoztam ezen kérdéshez hozzászólani, de az előttem szólott gr. Appouyi Albert t. képviselő ur a dolog érdeméhez szólva, moadott olyan adatokat és állításokat, a melyek tudomásom szerint nem állják ki a bírálatot és ezért pár perezrs igénybe veszem a t. ház becses figyelmét. (Halljuk!) Igen természetes, hogy nem fogok azon polémiára kiterjeszkedni, a mely az imént lefolyt, én csak a dolog érdemére akarok szorítkozni. Szerintem három szempontból kell a szőnyegen levő kérdést megbírálnunk. (Halljuk!) Az első kérdés, mely a vita súlypontját képezi, az, hogy milyen azon teher, mely ezen vámemelés által a fogyasztó közönségre hárul? A második azon fiskális szempont, a mely az Ausztriával szemben fennálló vámközösségünk folytán, részben a vámjövedelem megosztása, részben pedig azon teher, mely az adó következtében minket ér, illetőleg azon arány, melyben részint a jövedelem, részint a teher tekintetében osztozunk. A harmadik szempont végre azon hátrány, mely nálunk a petróleum - finomító iparra és magára a termelésre ezen vámból keletkezhetik. Magát a terhet természetesen nagyon különbözően lehet kiszámítani, részben annak következtében, ha az ember az egész vámot meglehetősen magas agióval kiszámítja és azt rögtön az árhoz csatolja; részben a szerint, a mint ebből többet, vagy kevesebbet a coneurrentia utján leszámít, magára az eladóra hárít vissza; részben pedig magának az aranyagiónak különböző fokozatban való felvétele szerint. A t. ellenzék részéről felszólaltak, a terhet egész terjedelmében kiszámítva, sőt növelve, hozzá adták az árhoz és azt következtették ebből, meglehetős nagyjából való számítással, hogy az a petroleum-árt az adó és a vám teljes összegében, a legmagasabb —úgy értettem 187° ágióval együtt — növeli. T. ház! Ha ez oly föltétlenül állana, akkor a legújabb vámtörvényhozás következtében, már az idén hasonló árakat és eredményeket észlelhettünk volna a petróleumra nézve; de nem hiszem, hogy valaki bebizonyíthatná^ hogy ez észlelhető. Mi következik ebből ? Nem következtetem azt, hogy feltétlenül nincs és nem lehet hatása a vámemelésnek, különösen az oly mérvű vámemelésnek, mint a milyen itt czéloztatik, a petróleum árára. De igenis merem következtetni, hogy azoii arányban, okvetlenül, sőt többet mondok, általában véve a petróleum ára nem fog emelkedni, mint a mily arányban az az ellenzék részéről állíttatott. (Félkidltásnk a bah oldalon: Már is emelkedett!)
