Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-181

56 ISI. országos ülés deczember S. 1879. He nemcsak a múlt tapasztalatai bizonyítanak ezen állításom mellett, hanem magának a petróleum üzletének szervezete is. Méltóztatnak tudni, hogy a petróleum Amerikából hozatik. Ezen üzlet ott, a tökélynek oly magas fokára emelkedett 1859 óta, midőn az első mély forrás eszközöltetett, hogy az minden fogalmat meghalad. A források, a petróleum-szállító vasutakkal közvetlen összeköttetésben vannak és a szállítmány, csatornákon közvetlenül a waggonokba megy. Roppant nagy szállításokat eszközöltek a vasutakon, különösen mióta az összes üzletnek tizenegy-tizenketted részét magában foglaló Standard 011 Company, a pensilvániai vasúttal összeköttetésbe lépett. Ennek az a következménye, hogy minden akadály, mely bármely vám- vagy szállítási terheltetés következtében éri ezen üzletet, magának az üzletnek összeköttetéseméi és tökéletességénél fogva legyőzhető és nincs közvetlen befolyással arra s minden esetre szabad következtetnem ezen tényekből azt, hogy Leskó képviselő űr igen nagy túlzásba esett, — midőn, hogy egészen populáris számítást tegyen, a mi, úgy vettem észre hatást is tett a t. ház egy oldalán •—• azt mondta, hogy a szegény ember világító szere egy estére, eddig 2 krba került és ezentúl 4 krra fog emelkedni, úgy hogy keresményét elv3gzti. Nem merném ugyan állítani ezen számítás mellett sem, hogy elveszti keresményét,^ de elismerem, hogy ha ily arányban emelkednék a világítási költség, a keresmény egy részét elvesztené. Azonban magának a vámnak egész összegét hozzá adva az árhoz, még akkor is kilogrammonkint több mint hat, legfeljebb hét krajezárnyi áremelkedésről beszélni nem lehet. (Mozgás balfelöl). Ha tehát Leskó t. képviselőtársam számítása áll, akkor a szegény iparos, kinek érdekében felszólalt, egy este, egy harmad kilogramm petróleumot égetne el. Már pedig azt hiszem, hogy az ily túlzott állításokkal nehéz azokban meggyőződést kelteni, kik a dolgot közelebbről bírálják. Áttérek azon sokkal érdekesebb és elismerem, fontosabb kérdésre, melyet gróf Apponyi felemlített, Láng Lajos t. képviselőtársam egyik szavához fűzve megjegyzéseit. Ez azon pénzügyi viszony, mely ezen vám folytán közttünk és Ausztria köztt kifejlődik. Apponyi t. képviselő úr állította, hogy ismét előáll az, a mi pl. az osztrák sör- és czukorgyártásnál keletkezett és előáll — mint ő állította — bizonyos mértékben, a mi károsodásunkra; ugy vettem ki, hogy ezen károsodást nem tartja oly nagynak, mint az előbbi czikkeknél. Nézetem szerint azonban a különbség nagy. Bátor leszek bebizonyítani hogy Apponyi t. képviselőtársam számadatai, a melyekre hivatkozott, de a melyeket fel nem sorolt, nem állanak, másfelől pedig az általa felhozott analógia sem áll. A mi az adatokat illeti, szerettem volna, ha a t. képviselő úr a miniszterelnök úr azon szavait, melyekre nézve azt mondta, hogy a miniszterelnök úr a petroleumfogyasztást illetőleg elismerte azon arányt, melyben a közösügyi terhek viselése tekintetében a monarchia másik államához állunk, t. L a 31,: 69-hez, a forrás szerint idézte volna. En nem tudom, hogy honnan vette. Ráth Károly (közbeszól): Az indokolásból. Hegedűs Sándor: Épen az indokolásra hivatkozom. Az indokolásban a petróleumra nézve benne van, hogy a magyar behozatal 1868— 1870-diki átlag szerint, 25<>/o. Méltóztassék Ráth Károly képviselő úr megnézni akár az egyik, akár a másik indokolást és látni fogja, hogy 25°/« van felvéve. Itt tehát a vámbevételnél 6% a mi javunkra esik. Ha méltóztatik ezt viszonyba hozni a behozatallal és annak vámjával, akkor szép kis összeg fog javunkra kijönni. De én nem megyek annyira. Elismerem, hogy azóta nálunk fejlődött a forgalom és növekedett a fogyasztás. De méltóztassanak venni a legutóbbi év adatait és akkor ki fog jönni 27°/<». Tehát még mindig marad 4°/° benne a mi javunkra. Fordítsuk meg a dolgot és vegyük a gallicziai petróleumot, melyről Apponyi képviselő úr azt állította, hogy mily nagy mértékben károsodunk miatta. 1879. augusztus, szeptember és október forgalmi adatait vettem alapul és vizsgáltam, hogy Gallieziából Magyarországba mennyi petróleumot hoznak be fogyasztás végett és kijött — egyik kereskedelmi lapunkból veszem az adatokat — hogy az említtet negyedben behozott petróleumot négyszeresen véve, egy évre 1750 métermázsa petróleum behozatal volt hozzánk Gallieziából. Méltóztassanak erre a 7 frt adót kivetni és összehasonlítani azon összeget, melyet mi igy fizetünk az osztrák kincstárnak, mondom, méltóztassék összehasonlítani a vámmal, hogy az eredmény az lesz, hogy financiális Tekintetben is előnyben vagyunk. De különben, van a dolog érdemére nézve egy másik körülmény, melyet kötelességemnek tartok felemlíteni. T. i. a legújabb kutatások szerint, a gallicziai petróleum-termelés nemcsak kezdetleges viszonyok köztt van, nemcsak finomság tekintetében nem állhatja ki a concurrentiát az amerikai petróleummal, de egyszersmind termelő képessége sem bir oly nagy jövővel, hogy fel lehetne tenni, miszerint lényegesen változni fog az arány, mely ezen petróleum fogyasztása mellett, a monarchia két állama köztt fennáll, mert azon petróleumot különböző forrásokból merítik, melyek nagy távolságban vannak egymástól és különösen nyu-