Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-181

54 ISI országos ülés deezember 3. 1878 petróleum mellett dolgoznak, az egy fokozottabb mérvű szükséglet, kényelmi szükséglet. A t. képviselő ur, a ki a közgazdászati és a fináncz-politika tanulmányozásával, ugy látszik, foglalkozott, bizonyosan ismeri a „Standard of life" azon fogalmát, melyben az alsóbb és különösen a munkás-osztályok életigényeinek mértéke nyer kifejezést és bizonyosan azt is fogja tudni, hogy egészséges társadalmi állapot ezen „Standard of life"-nak, vagyis az alsóbb osztályok életigényeinek növekedésében, nyilvánul. Ha tehát ő most nekünk azt javasolja, hogy mi az alsóbb osztályok által már elért egy fokát az élet igényeinek, már elért egy fokát a jobb munkavégzésnek adó által sújtsuk, akkor az ő nézete nem megy ki egyébre, mint arra, hogy adópolitikánk legyen, leszorítása az alsóbb osztályok életmódjának, életigényeinek, leszorítása egyszersmind a munkában tett előhaladásoknak. Erre pedig tökéletesen áll az, mit Lesko t. barátom egy német jonrnalistának mondását alkalmazva mondott: attentatum, társadalmi attentatum a szegényebb osztályok ellen. Helyeslés a bal- és a szélső balon.) Ha a t. képviselő ur arra is hivatkozott, hogy ezen adó-nem Ausztriát fogja nagyobb mértékbeli terhelni, mint Magyarországot, hogy mi tehát itt a vámügyi vitákból még hírneves kompensátióknak egy bizonyos részét utólag megkapjuk. A t. képviselő urat nem volt szerencsénk a vámügyi viták idején, mint ezen háznak tagját tisztelni; de nem kétlem, hogy ő azok lefolyását figyelemmel kisérte j s ha ez igy van, akkor emlékezhetik arra, hogy a ministerelnök ur nem egyszer, midőn azon pénzügyi vámokat, melyekből mi állítólag compensatiót nyerünk, felsorolta, a petroleum-vámot kivette és azt mondotta, hogy igenis a kávénál, rizsnél s a finom selyem-árúknál s hasonló osztályú luiusbeli czikkeknek fináncz vámjánál élvezünk, a fogyasztási arány folytán nagyobb előnyt, mint a minő 30 és 70%-nek megfelel, de ez nem áll a petróleumnál, hol a kormányok által eszközölt felvételek alapján approximative kiderült, hogy a fogyasztás aránya körülbelül az a monarchia két állama köztt, mely a közös ügyek hozzájárulási quótájában nyert kifejezést. Már pedig csakugyan nem szabad annyira számítani az emberek rövid emlékezetére, hogy az akkor, a kormánypadokról akkor felhozott tételeknek éppen ellenkezője használhassák fel argumentum gyanánt ma. (Helyeslés balról.) De egyáltalán véve, a t. képviselő ur, midőn ez adónem indokolásánál Ausztriára hivatkozik, talán némileg a kormánypárt „enfant terrible"jének szerepébe esik. A helyett, hogy örülne annak, hogy az ő felszólalásában foglalt dolgok az ellenzék padjairól, ezen oldalról senki által fel nem emiittettek, ő maga provocálja azt, hogy a kérdésnek ezen oldala is megvitatás alá jöjjön. Elfelejti, hogy itt nem csak petroleum-vám behozataláról, de egy fogyasztási adóról a petróleumra nézve van szó, a mely pedig a gyártásnál szedetik. Mi következik ebből? Ugyanaz, a mi a ser- és czukorfogyasztási adónál, hogy t. L szedetik egy fogyasztási adó, a mely megdrágítja a magyar consummensnek a consummtiót, de miután ez szedetik a gyáraktól, a melyek majdnem kizárólag Ausztriában vannak, a jövedelem tisztán az osztrák állam pénztárába folynak ajövedelmek. A dolognak ezen oldalát tehát csakugyan jobb lett volna azon padokról hallgatással mellőzni. (Helyeslés balról.) De azt mondta a t. képviselő ur. — és itt szavánál fogom őt — hogy ő sem fogadná el ezen adónemet, ha meggyőződnék arról, hogy az a termelést sújtja. Az én hitem szerint Bujanovics és Leskó t. barátaim teljesen bebizonyították, hogy a petróleum nélközhetlen világító szer a téli estéken folytatandó munkára, tehát valóságos munka - eszköz, tényezője a termelésnek és hogy ennek folytán, annak minden megdrágítása sújtja a termelést. De ha a t. képviselő ur ezen okoskodás iránt fogékonysággal nem bir, mondhatok neki egy közvetlenebb argumentumot is. A nyers petróleum előállítása ugyanis a magyar korona területén igen csekély mérvben létezik, részben a mi hibánkból, a mint ezt Thaly t. képviselőtársam igen helyesen kifejtette ; létezik azonban Erdélyben tudtomra, öt-hat petróleum-finomító gyár; ezeknek termelési érdeke, hogy a nyers anyagot mentül olcsóbban megszerezhessék, meg is szerezték eddig Oláhországból és gondolom Amerikából. Itt azután talán csak nem fogja a t. képviselő ur állítani, hogy a termelés nem sujtatik, ha ezen nálunk ma létező iparág nyersanyaga vámmal és fogyasztási adóval megdrágittatik, a mit pedig tagadni nem lehet. És igy remélem, hogy a t. képviselő ur, a ki azt a feltételt kötötte ki, hogy mutassuk ki, hogy ezen adó nálunk a termelésre is nehezedik, ellene fog szavazni a törvényjavaslatnak. (Helyeslés balról.) A t. képviselő ur azt is lobbantja szemünkre, hogy mi, a kik az alsóbb osztály érdekei mellett buzgólkodunk, ebbeli buzgóságunkat nem teljesítjük elég következetesen, midőn a luxus adók eltörlését elfogadtuk. Miután e szemrehányást semmikép el nem fogadhatom, legyen szabad arra hivatkozni, a mit tegnap Wahrmann t. képviselő ur mondott, a kivel ma, sajnos ellenkező álláspontot vagyok kénytelen elfoglalni, de a kinek tegnapi felszólalásával nagyrészben egyetértek. Mi a luxusadó eszméjét helyeseljük és annak oly módon való behozatalát, hogy az valóbann a fényűzési fogyasztást sújtsa, minden-