Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-181
181, országos ülés űeczember 3. 1S79. 49 bal/elöl), mert nem daczára annak, hogy gazdagabbak azon országok, a melyeket idézett, hozták be ott a petroleum-adót és vámot, hanem azért, mert gazdagabbak, azért, mert azo:i követelmények, a melyek nálunk a felemelés ellen szólnak, ott nem léteznek. Varázsolja ide a t. előadó nr Francziaország helyzetét és szó nélkül elfogadom a petroleum-adót. De egy közgazdaságilag viruló, anyagilag gazdag, kifejlett iparral biró ország és a mi közgazdaságilag hanyatló, anyagilag tönkre ment hazánk között az összehasonlítást, én adózási szempontból, egyáltaljában el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Azt mondja a t, előadó ur, hogy a petróleum árhullámzása oly nagy, hogy előre láthatólag ennek fogyasztása nem fog csökkeni akkor sem, ha a petróleum ára, a felemelt vám következtében emelkedni fog is. Kimutatta, hogy oly nagyok az árhullámzások, hogy a jelenlegi árakhoz hozzáadva a vámtételt is és ezt összehasonlítva a múlt évi árakkal, a petróleum mostani ára, még mindig csekélyebb fog maradni, mint volt tavaly. Az elsőre nézve én, t. ház, elismerem, hogy legalább igeu jelentékeny mérvben nem fog csökkeni a fogyasztás. Nem fog pedig csökkeni éppen azért, mert a petróleum első szükségleti ezikket képez. De drágább lesz a fogyasztás, nehezebb lesz a polgároknak megélhetése az országban és én azt azért nem fogadhatom el. Minden esetre áll pedig az, hogy a petróleum kereskedelmi árát azon összeggel, melylyel a vám felemeltetik, fel fogjuk emelni. És én azt sem fogadhatom indokul, hogj^ már egyszer oly magas árak voltak, melyeknél a maiak csekélyebbek, hogy tehát a fogyasztóra nézve a vámemelésből teher nem háramlik, mert daczára a vámemelésnek, a petróleum kereskedelmi ára ma csekélyebb, mint volt a múltban. Ezen okoskodás, t. ház, azt jelenti, hogy hazánkban, ha a fogyasztóra nézve kedvezőbb kereskedelmi konstellátiók állnak elő, annak a fogyasztó ne vegye hasznát, hanem rögtön álljon elő az állam, és vegye maga számára igénybe ezen előnyt. (Helyeslés a baloldalon.) Azt méltóztatnak mondani, hogy azon teher, mely a polgárokat a vám felemelése által sújtani fogná, igeu csekély. T. ház. kimutattam már, hogy Magyarországra a teher csekélységéről már a jelenlegi terhek mellett is nem lehet szólani. A zárszámadásokból kimutatott növekedése a hátralékoknak bizonyítja azt, hogy hazánkban az eddigi egyenes és közvetett adóteher meghaladta már az adóképesség határait. Ezen adatokkal támogatott meggyőződéssel szemben, azon állítás, hogy ezen növekedés igen csekély, semmit KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. IX. KÖTET. sem jelent. Ezzel szokták különben indokolni a közgazdaságilag káros és egyébként nem indokolható helytelen javaslatokat mind. Ha megnézzük a pénzügyminister ur által benyújtott adójavaslatokat, ezen indokolással mindenütt találkozunk. A szállítási adónál is találkozunk. A szállítási adónál is találkozunk avval, hogy csak csekély mértékben neveli a terbeket. A személyes kereseti adónál is azaz indokolás, hogy az is csak csekély mértékben neveli a terheket. De ezen egyenkint talán csekély terhek, összeségükben elviselhetetlenek és az, hogy daczára az ország mai anyagi helyzetének, a a terhek még habár csekély mértékben is, fokoztatai czéloztatnak csak azt bizonyítja, hogy érzékkel az ország közgazdasági helyzete iránt azok, a kik ezen törvényjavaslatokat előterjesztették, nem igen birnak. (Helyeslés a baloldalon.) Nem birnak érzékkel közgazdasági helyzetünk iránt, mert ha igaz, hogy pénzügyeink rendezése érdekében valamit tennünk kell, ha igaz, hogy az eddigi gazdálkodás nem folytatható, akkor elérkezett az ideje annak, hogy keressük a rendezés módját a kiadások leszállítása, a megtakarítás, ha kell intézményeink reformja terén, de ne keressük ott, a hol az fel nem található, ne keressük a polgárok terheinek, nézetem szerint immár lehetetlen fokozása terén. Mert az adók és terhek emelésében már is elértük azon határt, melyen túl menni pénzügyileg és közgazdaságilag egyaránt káros, mert a terheket folyton és folyton fokozni nem lehet, a mint azt már a zárszámadási idézetekkel is bebizonyítottam. Miután tehát a kérdés szerintem az, hogy nemzetgazdasági viszonyaink mai állapota mellett, helyes pénzügyi és közgazdasági politika-e hazánkban, melyben, hogy az adózók minden osztálya vagyonilag hanyatlik, mindenki tudja; melyben, hogy az ipar kezdetleges, az iránt senki sincs kétségben; melyben a kereset minden téren meg van nehezítve: helyes adópolitika-e ily viszonyok köztt a polgárok terheit még inkább fokozni, a munkát megdrágítani s a megélhetést nehezebbé tenni ? Minthogy pedig ezen kérdésre, melyet magam elé tűztem, a válasz az ország anyagi helyzetét és adóképességét figyelembe véve csak az lehet, hogy a terhek fokozását ma pénzügyileg és közgazdaságilag egyaránt károsnak tartom, azért az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem tagadhatom el. (Elénk helyeslés balfelöl.) Leskó István: T. ház! A ház asztalára letett petroleum-adó törvényjavaslat oly fontos s annak következményei szemben az adózó szegény közönséggel, oly lelkiismeretes felelősséget involválnak, hogy arra egyszerű igennel, vagy nemmel felelni nem elegendő. Mind lelkiismeretem, 7
