Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-181
50 ISI. országos ülés deczember 3. 1870. mind pedig a választó közönség megnyugtatására, bátorkodom szavazatomat indokolni, előre bocsátva és kijelentve, hogy én ezen törvényjavaslatot el nem fogadom. A képviselőház pénzügyi bizottsága, az 1879. évi államköltségvetésről szóló jelentésében elismervén az ország pénzügyi helyzetének komoly voltát, kijelentette, hogy erélyes, határozott rendszabályokra van szükség, hogy pénzügyeinknek és nemzetgazdaságunknak jobb fordulatot adjunk s egyúttal utasította a kormányt, ezen rendszabályoknak a jövő költségvetés alkalmával leendő bemutatására. A képviselőház a bizottság ezen határozati javaslatát helyeselte és határozat erejére emelte. Ezen határozat folytán nyújtotta be a pénzügyminister ő excellentiája, az 1880. évi államköltségvetési előirányzattal egyidejűleg mindazon előterjesztéseit, a melyek hivatva vannak pénzügyeink rendezésénél mint tényezők szerepelni és nemzetgazdaságunknak a kormány intentiója szerint jobb fordulatot adni. Már most t. ház, az a kérdés: mennyire felelnek meg a pénzügyminister ur által a háznak előterjesztett javaslatok, nemzetgazdaságunk jobb fordulatának? Mindenek fölött, t. ház, csodálkozásomat fejezem ki, hogy midőn a pénzügyminister ő excellentiája gondoskodott a luxus-adó eltörléséről, mely gondoskodását, több tekinteteknél fogva, de különösen a hazai ipar tekintetéből helyeslem s méltánylom, — a beadott és a ház asztalán fekvő törvényjavaslatnál szélsőségekbe esett s megadóztatni akarja a legszegényebb adózó osztály polgárait. A koolajvám fölemelése, főleg az alsóbb osztátyra s különösen s határozottan a kisiparosra, a ki a világítás melletti munkára utalva van, nehezedik, ennek mintegy életszükségleti czikkét képezi és iparunk mai helyzetében közgazdaságilag egyáltalában nem indokolható. Ahhoz járult, hogy a ministeri tervezet szerint a külföldről behozandó petróleum vámja, métermázsáukint 3 írtról, 8 frtra emeltetnék és a belföldön termelt petróleum métermázsája után, 7 forint fogyasztási adó szedetnék. A vámemelésből várható bevételi többlet Magyarországra nézve, 1 millió 8 százezer forintot tenne évenkint, mig a Lajhtántúl termelt, de Magyarországon fogyasztott petróleum után fizetendő fogyasztási adó, fogyasztási adónk jelenlegi rendszere mellett, egészben a Lajthán túli országok államkincstárának javára esnék és igy megdrágittatik a hazai fogyasztás a Lajthán túli kincstár javára. A pénzügyminister ur nem fordult meg a nép kunyhóiban, (Halljuk! baljel'ól) nem tudja, hogy munkás népünk télen át, naponta esti 8, 9, 10-ig varrással, fonással foglalatoskodik, mely foglalatosság alig pár krajezárnyi hasznot hoz néki, de mégis elegendő a kisebb házi kiadások fedezésére. Egy oly szegény kisiparos, vagy falusi munkás 2 krnyi kőolajra való kiadás mellett, 6—8 krnyi haszonért dolgozott; (Halljuk ! halfelöl) ha most az új behozandó petroleum-adó mellett az a 2 kr. 4re emelkedik, megszűnik minden keresete, minden haszna, kénytelen tespedésnek, tunyaságnak adni magát, kénytelen nap lemente után bezárni a ház kapuját és beteljesedik rajta az isten szava az egyiptomi sötétségről, „et erunt tenebrae in universa terra egyptiorum." (Helyeslés halfelöl.) „Mehr Licht", olcsóbb világoságot a népnek, hogy módjában legyen mindennapi kenyeréhez jutni és mi setétséget hozunk neki. Valóban igaza volt annak a német Journalistának, ki midőn a luxus-adó behozataláról volt szó, kijelentette: „Attentat gegen die Reichen," ezen törvény megszavazása után azt mondhatja: „Attentat gegen die Armen" ! (Ugyvan! a haloldalon.) Karácsoni szent ünnepek következnek, (Halljuk!) a kereszténységben szokássá vált, hogy a családfő, házbelieiiiek mindenféle ajándékokkal kedveskedik; mi, t. képviselő urak, szép ajándékkal kedveskedünk választóközönségünknek a karácsonyi estvére. (Elénk tetszésnyilatkozatok halfelöl.) Én mást vártam volna a pénzügyminister ur ő excellentiájától, én elvártam volna, hogy a pénzügyminister ur, okulva a múlt évek deficitjein, nevezetesen, hogy még az 1877. évi, Széli Kálmán pénzügyministersége alatt csak 26.451,000 forint deficit volt, már 1878-ban az occupatió költségeivel 60 millió, 1879-re előirányozva 30 millió, valóságban pedig a legújabb calculusok szerint, 58 millió és valami; hogy, mondom, okulva az évről-évre szaporodó deficiteken, szivére veszi az ország szomorú helyzetét, szivére veszi az Ínséges évet, szivére a minden tekintetben kizsebelt polgárokat, (Halljuk!) azt fogja mondani a háznak: ime, eriticus pénzviszonyaink vannak, azon segíteni kell, segíteni akarunk és fogunk és pedig az általános reductio utján, reductióval in capite et membris, ime, én odáig vittem a pénzügy műveletét, hogy az 1880. évre csak 18 millió deficitet praeliminálok, de az valósággal, tisztán, minden fictio és mistificátio nélkül ; többé nem történhetik, hogy a deficit duppláját kell érteni, megtaláltam a kulcsot és ezen kulcs szerint indulva, erős akaratom, a billancot, egyensúlyt helyrehozni, mert gondoskodva van, hogy a külügyi kiadások leszállittassanak, mert a belügyi reductio folyamatban vau, mert nem csinálunk több sinecura hivatalt, nem nyújtózkodunk tovább, nem nyugdíjazunk akárkit a ki csak jelentkezik, de nem is emelünk adókat, s ha az indirect adók felemeléséről lesz szó, csak ott, a hol minden megerőltetés, minden nagyobb kár
