Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

40 ISO. országos ülés deezomber 2. 1879. mint Helfy Ignácz képviselő ur — talán szokott eszmekörében mozogván (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon) — nevezte, g'schäfteléssel volna vádolható ; mert azt g'schäftelésnek nevezni, ha akár a kormány, akár egyes képviselő az államkincstár érdekeit megóvni akarja, akkor, midőn egy törvényt változtatni kivan, engedelmet kérek, semmi néven nevezendő alapossággal nem bir. Én tehát, t. ház, nem vonom ugyan vissza készségemet az iránt, hogy a módosítás a pénzügyi bizottsághoz, azzal az utasítással, melyet említettem, visszaadassék; de ha a t. ház ezt nem méltóztatik helyesnek találni, akkor kénytelen vagyok kérni, hogy a módosítvány elvetésével az eredeti szöveget elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbjelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! Midőn én az imént felszólalván, g'schäftelést említettem, bizonyos vagyok benne, hogy a t. ministerelnok úron kivül nem volt a házban senki, a ki ne tudta volna, hogy ezt a szót én minő értelemben ejtettem ki. Ki akartam azon eszmét fejezni, hogy nem szokás adók dolgában ily csereberét csinálni s azt mondani: adjatok ott többet, itt kevesebbet. Ily értelemben vettem én a g'schäft szót és senkit bántani nem szándékoztam; ellenkezőleg a t. ministerelnok ur rendes szokása szerint (ügy van! Igaz! a szélsőbalon) egyenesen személyem ellen használt egy szót, azt mondván, hogy én szokott körömben mozogván, ejtettem ki az idézett szót. Nem tudom, hogy mit értett alatta, az én lelkiismeretem azt mondja nekem, hogy én a becsületesség, a hazafiság, a tiszta jellemesség terén mozogtam mindig (ügy van! (így van! a szélső baloldalon) és ezen körre nézve én még a ministerelnok úrra sem akarok rá fogni semmit, de igenis azt mondhatom, azt constatálhatom ország-világ előtt, hogy a ministeri széken az ország vagyonát, az ország jogait igenis elg'schäftelte. (Zajos helyeslés a szélső balfel 67. Mozgás és felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Első sorban azt hiszem, hogy ha egy ministernek egy általa tett propositio alkalmából az vettetik szemére és irányában azon szó használtatik, hogy nem illik g'schäftelni, ezen szót rósz néven venni, vagy legalább is visszautasítni joga van. (Helyeslés jobbfelöl,) A képviselő ur kimagyarázta, hogyan értette e szót, értelmezését nem tartom ugyan helyesnek, de olyannak tartom, mely sérelmet nem tartalmaz. Egyébiránt meg kívánom jegyezni azt is, hogy az én felfogásom szerint abban, ha egyes képviselő — nem mint képviselő — Gr'schäftekkel foglalkozik, én semmi sértőt nem találok, mert ehhez minden egyes embernek joga vau és vannak oly G'schäftek, melyek senkinek szégyenére válni nem fognak. Nem értem tehát, hogy midőn én általában, nem pedig bizonyos megróvottiránybeli „gschäftekről" beszélek, a képviselő ur ezen felháborodik. Ügy látszik, önök azon az oldalon azt hiszik, hogy a kormányra szabad minden gorombaságot mondani s ennek kötelessége azt eltűrni, de a kormánynak visszavágnia nem szabad. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem illik!) A mi az illést illeti, sok történik olyan, a mi nem illik s az egyik illetlenség provocálja a másikat; én igen ritkán provocáltatom magamat; de azt, hogy provocatió után a kormány tagjainak visszatolással élniök ne lehessen, el nem fogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most pedig e kellemetlen incidens befejezéséül, határozottan visszautasítom a mit a képviselő ur beszéde végén mondott, a midőn oda ragadtatta magát, hogy azzal vádoljon, hogy én a ministeri padokról az ország vagyonát .... Helfy Ignácz (közbeszól): Jogait! Tisza Kálmán ministerelnok: . . . jogait és vagyonát, — mert igy mondta—elgschäfteltem. Ismétlem, a képviselő urnák ezen alapnélküli állítását határozottan visszautasítom és az ily eljárassak szemben magamnak eshetőleg a visszatorlás jogát fenntartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett vagyok bátor szót kérni. (Halljuk!) Bocsánatot kérek a t. háztól, hivatkozom multamra, hogy nagyon ritkán szoktam a ház türelmét akár személyes kérdésben, akár szavaim félreraagyaráztatása miatt igénybe venni. De épen azért, mert óhajtom, hogy ezen alkalom legalább reám nézve ne ismétlődjék, bátor vagyok egy pár szót kérni félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett. (Halljuk!) Legtávolabbról sem jut eszembe a ministerelnok úrtól, vagy a kormány bármely tagjától a visszatorlási jogot megtagadni. Bebizonyítottam tegnap is, hogy bár a ministerelnok ur igen kíméletlen kifejezéssel élt irányomban, én azonban, mert nem becsületbeli dolog volt, hanem tisztán csak elmetehetségemre vonatkozott, hallg-attam. De azt a ministerelnok ur és a ház többsége is be fogja látni, hogy mikor a ministerelnok ur tán szónoki hevében oly kifejezésre ragadtatja magát, mely mások által más irányban magyaráztathatik, akkor ezt jellemes ember nem hallgathatja el. Egyébiránt ismétlem, a kormánynak visszatorlási jogát eddig is respectáltam, valamint egyáltalán respectálom a vita szabadsáo-át is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! E kellemetlen szóvitát nem akarom tovább folytatni, hanem a kér-