Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

30 180. orizágos ülés deczember 2. 1875). igazat adni, a közvélemény, — legyen bármiként a külföldi börzéken a dolog. Lehet, hogy azon börzespeeulansok, kik felhasználják országunk sanyarú helyzetét üzérkedésekre, rózsásszinben látják a helyzetet; de a kik ezen spe~ culatiók folytán szenvednek, azok egészen másként vannak meggyőződve. [Helyeslés a szélső balon.) Ezt csak általánosságban megjegyezve, áttérek magára szorosan a tárgyra, nevezetesen a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat azon részére, mely még vita tárgyát képezi, t. i. a tekeasztalokat illető adó eltörlésére, avagy fenntartására. Ezen kérdés itt részint tegnap, részint ma több oldalról igen érdekesen és behatóan fejtegettetett; nevezetesen, különösen lekötötte figyelmemet azon szempont, melyet épp oly ékesen, mint alaposan, előadtak Helfy és Wahrmann képviselőtársaim, kimutatván, hogy a kávéháztulajdonosok kétszer vannak megadóztatva, épp úgy, mintha a fürdő tulajdonos a kádért külön megadóztatnék, mint Wahrmann képviselő úr monda, vagy pedig, mintha a csizmadia a kapta fáért külön megadóztatnék, mint Helfy képviselő ur példázgatta. Igen helyesen hozta fel továbbá "Wahrmann képviselő ur, hogy a kávéháztulajdonosok főleg a tekeasztalokkal keresik jövedelmüket és éppen a tekeasztalok miatt kénytelenek tartani tágas helyiségeket, melyektől busás adót fizetnek. De figyelemre méltónak tartom én azokat is, a mik a kocsi- és kovácsiparra nézve felhozattak, szintúgy reflectálni kívánok a tekeasztalok készítésének iparára is, mely hasonlóképp, mint a kucsi- és fegyver-ipar, nagyon sokat szenvedett a luxus adók által. Azelőtt ezen tetemes összegekbe kerülő bútorzat külföldről hozatott be; csakis újabban kezdtek a fővárosban tekeasztalokat gyártani; de a fényűzési adó behozatala óta, e gyártás is majdnem tökéletesen megszűnt. Már pedig jelen sanyarú pénzügyi helyzetünkben azon kell lennünk, hogy az ipar minden nemét fejleszszük és ez által az egészséges adóalapot megteremtsük; s nem lehet czélunk, hogy bármely fejlődő iparágat elnyomjunk, a minek eredménye az lesz, hogy ebbeli csekély szükségletünket is külföldről kell majd fedeznünk. Azonban vannak más szempontok is. A iekeasztalokat, az előttem szólottak, mint játéktárgyakat hozták fel. Én részemről más nézetben vagyok. A ki a fővárosi életviszonyokat ismeri, tudja, hogy tömérdek ember van a városokban, kiknek hivatásuk az ülő életmódot hozza magával. Ezeknek a tekézés nem annyira játék, mint orvosilag tanácsolt commotió, úgyszólván gymnasticai életszükség. Ezekre nézve a tekeasztalok megadóztatása éppen olyan, mintha például a tornatermeket, vagy a sétatereket megadóztatnák. Azt mondotta a t. előadó ur, hogy „morális tekintetek" is kívánják a tekeasztaladó fenntartását. Hegedűs Sándor előadó: A játékszobákról mondtam! Thaly Kálmán: Feljegyeztem magamnak, azt mondta, hogy „morális tekintetek" kívánják a tekeasztal-adó fenntartását. Nem tudom mit ért a morális tekintetek alatt az előadó ur? Én részemről a tekejátékban semmi inmoralitást nem látok. Lehet, hogy egyesek a tekeasztalokon is hazárd-játékot űznek. Magam is tudom, pl. hogy Mária Terézia udvarában, midőn a tekejáték nagyon divatban volt, Aspremont őrgróf, a ki szenvedélyes billiardozó volt, a hasonló szenvedélyű belga követtel játszott és egyszer tűzbe jővén, játék közben reckheimi herczegségét tette fel egy játszmára, el is vesztette és a belga követ elnyervén tőle a souverain jogot, az Aspremont család tulajdonát képezett Reckheim herczegség Belgiumhoz csatoltatott, nem kis bújára az Aspremont ivadékoknak. Biztosítom a t. előadó urat, hogy ennyire hazárdúl a billiard-játék hazánkban nem tízetik. Megengedem, hogy azt egyesek hazárdúl űzik, mint pl. a kártyákban is hazardíroznak némelyek, de a polgári elem szolid része ezt uem teszi s a tekézést főként testgyakorlat gyanánt gyakorolja. Egyébiránt, minden játékot lehet hazárdúl játszani; de akkor tessék pl. a sakkot és a dominót is megadóztatni; hanem a billiardot hazárdnak tekinteni nem lehet s én azt a felnőttekre nézve úgy kívánom tekintetni, mint a tornát a gyermekekre. Az mondatik, hogy ezt az adót átháríthatja a kávéháztulajdoitos azokra, a kik a tekeasztalokat használják. Ezt a tapasztalat szerint tagadom. A legtöbb kávéháztulajdonos ugyanis, legalább itt a fővárosban nem merte felemelni a tekeasztal-adó behozatala után a játékdíjt, attól tartván, hogy a közönség elhagyja helyiségeiket; s miután néhányan felemelték, a többiek pedig nem, az a néhány is visszatért a régi árakra. De tegyük fel, hogy átháríthatják; akkor ismét azok vannak túlságosan sújtva, a kik irodai, vagy általában ülő életet élvén, ezen mozgást testgyakorlatul használják. Továbbá, a bizottság jelentésében azt mondja, hogy az ezen adóból eredő jövedelemnek nem talált kevésbé nyomasztó és könnyebben behajtható helyettesítőt. Ennek ellenében azonban már a vita folyamában felmerült itt több oldalról a nyereményadó nagyobbfokú felemelése és a t. ministerelnök ur nyilatkozatából azt látom, hogy ő nem nagyon idegenkednék olynemtí recompensatiótól, hogy a tekeasztal-adó eltöröltessék és e hiány nyeremény-adóban lelje kárpótlását.