Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-203
376 203. országos ülés február 7. 1880. Baross Gábor: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur hivatkozva a házszabályokra, figyelmeztette a házat arra, hogy itt összeférhetlenségi eset forog fenn s mintán a házszabályok világosan azt. rendelik, hogy ily esetekben az ügy, minden további vitatkozás nélkül már a házszabályok alapján is az összeférhetlenségi bizottsághoz utasittassék: kérem a t. házat, méltóztassék a Zay képviselő ur által beadott határozati javaslat mellőzésével, a házszabályok hivatkozott §-a alapján, az ügyet minden vita nélkül az összeférhetlenségi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ezt elfogadni? {Elfogadjuk !) Ennélfogva a határozat igy szól: Kende Kanuth és Dárday Sándor képviselő urakat illetőleg, Zay Adolf képviselő ur által összeférhetlenségi eset jelentetvén be, a házszabályok 124. §-a értelmében, ezen ügy az összeférhetlenségi bizottsághoz titasittatik és az engedély megadása addig függőben marad. {Helyeslés.) Következik már most a kérvények 26. sorjegyzékének tárgyalása. Kubinyi Árpád előadó (olvassa az i., bezárólag 33. folyó számú kérvények tárgyéban a kérvényi bizottság véleményét, mély változatlanul elfogadtatik és a 34. számú kérvényt, melyben Liptómegye kéri az eddigi gyakorlatnak meghagyását, hogy a megyei kincstári összes évi fatermelésnek fele része, kikészített állapotban, az ott lakó kisebb fakereskedőknek eladassák). A kérvényi bizottság véleménye a következő: Figyelembevétel végett kiadatik a pénzügyministernek. Matuska Péter: Tisztelt ház! Mint azon megyének egyik képviselője, melynek kérvénye tárgyalás alatt áll, bátor vagyok a t. ház beesés engedelmével, a fennforgó tárgyra nézve némelyeket előadni és azon szempontokat, melyek Liptómegye közönségét ezen kérvény benyújtására indították s melyek ugy a kincstárra, illetőleg az állampénztárra nézve fontosak, valamint a megye népességének érdekében, felette nagy horderővel bírók, röviden felsorolni. Kijelentem egyúttal, hogy a kérvényi bizottság határozatához járulok s indokaimat legíökép azért sorolom fel, hogy a kérvényi bizottság határozata ne írott malaszt maradjon, hanem az igen tisztelt pénzügyminister ur által végre is hajtassék. Liptómegye területének nagy részét az újvári likavai uradalom képezi, mely köztudomás szerint, némely kis alodiaturákat leszámítva, erdőségekből áll és emberemlékezet óta kitűnően kezeltetik, ugy hogy mintaerdőgazdaságnak mondható s e szerint termése is, illetőleg fája, az ország és a külföld piaczain a legnagyobb keletnek örvend. Ezen erdőkezelés, az előbbi években elegendő kincstári tiszt állván rendelkezésre, egészen házilag vitetett, ugy hogy a fa már feldolgozott állapotban került a kincstári raktárakba és soha eset nem volt, hogy akár csak egy deszka is eladatlanul maradt volna. A kincstár jövedelme nem volt kisebb, mint a jelenlegi, a megyében pedig existált, hol fényesebben, hol kevésbbé fényesen, fakereskedőknek egész serege és a nép, a mely a munkát a kincstárnak teljesítette és a kincstártól kapott a viszonyokhoz mért napszámot, nem nyomorgott, különösen azért sem, mert az eladásra nem alkalmas fa olvaszdákban felhasználtatott, a hol fuvarozás által, a népnek tetemes keresete volt. Későbbi időkben, ezelőtt 10—12 évvel, a hol az üzletvilágban minden vállalat nagy lábra rendeztetett be, merült fel a pénzügyministeriumban azon nézet, hogy a fának biztos piaezot kell szerezni s hogy erre csak nagy vállalkozó képes, minek folytán az uradalom termésének fele ily nagy vállalkozónak kiadatott másik fele, a kisebb kereskedők és a megyei közönség részére visszatartatott s noha 10, sőt 20°/o-al drágább volt, mint a nagy vállalkozóé, mindig egészen elkelt. Eme rendszer mellett is a nagy vállalkozó, ugy mint a kisebb kereskedők, a fát a kincstári raktárakban vették át, miután a vágatás és a fának a raktárakba való elszállítása és pedig nézetem szerint egészen helyesen, a királyi kincstár által az ő költségére, szigorú felügyelete alatt történt. Ez idén telik le a vállalkozók szerződése s a pénzügyministerium által kibocsátott árlejtés! hirdetmény okozta a megyében azon mmgfalanságot, melynek kifolyása a tárgyalás alatt lévő kérvény. A pénzügyministerium ugyanis, az árlejtési hirdetményben alternatív ajánlatok beadását tűzte ki, hogy ajánlatok tétessenek a fának tövön való megvételére, mely esetben az illető vállalkozó maga tartoznék a fát vágatni, elszállítani és ugy, hogy mig a falermés a kincstár által vágatik és raktárakba szállíttatik, a vállalkozó ott a raktárban tartozzék a fát átvenni. Ezen árlejtés múlt évi deczember havában már lejárt és a tövön való megvételre ajánlkozó nem jelentkezett, ellenben a fa vágatására és elszállítására az árlejtési hirdetménynél kedvezőbb feltételek alatt tétettek ajánlatok, melyek azonban el nem fogadtattak s most márczius hóra ismét új árlejtési határidő tüzetett. Az előzmények után ítélve, a megye közönsége azon nézetben látszik leuni, mintha a tisztelt pénzügyministerium a fának tövön való eladását minden erővel keresztül vinni akarná. Már pedig e mellett világos, hogy csak nagyobb vállalkozók léphetnek versenyre; világos, hogy azon kisebb kereskedők, kik még a megyében laknak s adójukat fizetik, kenyérkeresetüktől megfosztatnak s existentiájukban megtámadtatnak s miután a privát erdőbirtokosok, községek is csak ezekben találnak vevőket, ezek is felette károsodnak s a munkás nép, mely most, midőn
