Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-203

203. országos ülés február 7. 1880. 377 a vágatás és elszállítás a kincstár költségére történik, készpénzben kapja napszámát, a tövön történt eladás esetére teljesen a vevő kényelmére lenne bizva, ki a vágatási díjnak fizetésével, bizonyára nem sietne s a munka folytonosságával nem törődve, ha az árúnak keletet még nem szerzett, az erdőkben munkát egyáltalán nem teljesittetne. Ehhez járul még, hogy a kir. kincstári erdők sem lesznek jövőre oly példásan kezelve, mint eddig. Azon vállalkozó, a ki tövön vásárol iát, csak azon termést igyekszik kihordani, mely neki nyereségre nyújt kilátást, a talajt nem ugy tisztítja ki, az új növényzetre semmi figyelemmel nincsen, mert ő a jövővel nem törődik, mint a hogy ez azon esetben történnék, ha a kincstár a favágatást és kiszállítást, mint ilyet, az eladástól külön folytatná és gyakoroltatná. — Nekem volt alkalmam a kincstári tisztekkel e részben értekezni s mondhatom, hogy egyhangúlag kárhoztatják azon czélba vett intézkedést, mely által ők, mintegy a vállalkozók szolgáivá sülyednének, holott eddig önállóan és mint a tulajdonos kincstár képviselői gyakorolták tény- és jogkörüket. Nincs kétségem az iránt, hogy a pénzügyministerium helybeli központi osztálya, mely a tövön való eladáshoz ragaszkodik, ezen rendszerváltozást szinte tiszta meggyőződésből és a legjobb szándékkal be akarja hozni, de miután nézetei a kincstárnak külszeniélyzetével nem egyeznek meg s egészen eltérők, tán mégis megérdemelne a tárgy annyi figyelmet, hogy a t. pénzügyminister ur azon tisztviselőit a ministeriumnak, kik a helyi viszonyokkal inkább ismeretesek kihallgatná és midőn a két véleményt meghallotta, midőn ezek szemben egymással vitatják indokaikat, határozatot hozna. — Ezen eljárást szorgalmazza Liptómegye közönsége is s én részemről meg vagyok győződve, hogy az igen tisztelt pénzügy min ister ur, a mostani rendszert továbbra. is fenn fogja tartani, még ha megengedném is, hogy a kincstárra nézve a ministerium erdészeti osztálya által ajánlott kezelés pénzügyi szempontból némi előnyöket nyújt, noha ez sem áll, mert szakéi tők kijelentése szerint, sehol senki olcsóbban nem expracticál, mint a Liptó-újvár, a likavai uradalom, akkor is azon szempont nézetem szerint sokkal fontosabb, hogy a kincstári erdők ne devastálrassanak s hogy azokban senki más magát tulajdonosnak ne érezze, mint egyedül a királyi kincstár. Arra sincsen kedvező időpont, hogy az itteni lakosok és adófizető kereskedők rovására új nagy vállalkozók beédesgettessenek, hanem ellenkezőleg, szerény nézetem szerint egyik feladata, benntlakó szorgalmas polgárait támogatni, a keresetet nem tőlük elvonni, hanem inkább őket abban részesíteni és adófizetési képességüket emelni. Gr. Szapáry Gyula pénziigyminister: T. ház! Miután az imént feísaólalí? képviselő ur, a kérvényi bizottság véleményét pártolta, valamint pártolja a kérvényi bizottság azon véleményét, hogy ezen ügy figyelembe vétel végett a pénzügyministerhez utasitíassék, a dolog érdeméhez nem is akarok hozzászólani, mert magam is osztom ezt a véleményt. Csak néhány kijelentéssel kívánok válaszolni, nevezetesen arra, hogy a t. képviselő ur ugy fogta fel a dolgot, mintha a pénzügyministeriumban szándékolt intézkedés, tisztán a nagy vállalkozók érdekében, a kisebb vállalkozók, vagy akár a munkások ellenére történnék. Bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni és a t. háznak figyelmébe hozni, hogy maga a felosztás ugy történt, hogy apró parcellák is tűzettek ki eladásra, úgy hogy bármely kis vállalkozó is vehetett részt az árverésben, Ezen intézkedés tehát sehogy sem czéloz arra, hogy tisztán csak egykét nagyobb vállalkozónak adassék ki, mert oly parcellák is tűzettek ki árverésre, melyekben 1794 köböl fa termelésre és 800 frt bánatpénz mellett, ugy hogy magából ezen két feltételből is kitűnik, hogy nemcsak nagy, hanem kisebb parcellák is bocsáttattak árverésre. A t. képviselő ur továbbá ugy állította oda a pénzügyminister intézkedését, mintha ez csak theoreticus intézkedés volna, mely a gyakorlat és a vidék kívánalmainak meg nem felel. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy ez nemcsak ííieoretikus intézkedés, hanem a tövön való eladás, vagy pedig a raktárakba való szállítás, a mi az üzemi kiadásnál 200 ezer frtnyi többletet tesz, igen gyakorlati tekintet; mert ha ezen költség meg is téríttetik, mindenesetre az állami kincstárra nézve nagy különbség az, ha ezt a famennyiséget a saját költségén és saját veszélyére kell vágatni és szállíttatni. De t. ház, a pénzügyministerium által követett és most is foganatban levő intézkedés, mely szerint a fa a raktárakból is vehető, mutatja azt, hogy a vidéknek ezen érdeke szintén figyelembe vétetik. Igyekezni fogok különben ugy, a mint eddig is igyekeztem, hogy a munkás népnek, különösen a mostani ínséges időben foglalkozás adassék. Ezeu szempontot figyelembe véve, lesz gondom arra, hogy a nagy vállalkozók, a kis vállalkozók érdekeit ki ne játszhassak és ue monopolizálhassa x, hogy a népnek munka adassék minden körüímények közit és hogy a kiadás ugy történjék, hogy abban kis parcellákra vállalkozók is részt vehessenek. Ezeknek figyelembe vételével, kérem a kérvényi bízottság véleményét elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház a kérvényi bizottság véleményét? (Elfogadjuk.) Elfogadtatott.