Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-202

868 202. creságos ülés febrnür 5. Ib80. Midőn egy fennálló törvényt el akar törülni, mutassa be statisticai adatok alapján, hogy ezen törvény működése ártalmas volt az országra nézve s akkor szívesen hozzá járulok a megváltoztatáshoz, de ha ezt nem képes bemutatni, hanem csak azt, hogy kerteseket akar magának biztosítani a jövő választásokra, ez én rám nézve hatással nem bírhat. Tisza Kálmán belügyminister: Pár szóval kénytelen vagyok refleetálni a t. képviselő ur előadására. (Mozgás a baloldalon) Én a képviselő urat meghallgattam, nagyon kérném, méltóztassanak ezen pár rövid szavamat meghallgatni. (Halljuk.) Mindenek előtt megkívánom jegyezni, hogy már elébb elmondtam — röviden bár, mert ide valónak bővebb tárgyalását nem tartom •— hogy a közigazgatás érdekében levőnek is tartom azon intézkedést, ha ez lehetséges a nélkül, hogy beálljanak azon bajok, melyek miatt, akkor a közigazgatási közegekre bízatott rendszerint a hagyatékok tárgyalása. Es itt még csak arra kívánom figyelmeztetni a képviselő urat, hogy 1877 előtt a járásbíróságok teendője volt rendszerint a hagyatékok tárgyalása, megbízás folytán a közjegyző is tárgyalt, nem volt tehát akkor sem kizárólagosan a közjegyző kezében. Tehát a képviselő ur mindazon következtetése, melyet abból von, hogy akkor kizárólagosan a közjegyzők teendője volt ez, eo ipso összedől, mert az alap hibás. De másodszor megjegyezni kívánom azt is, hogy az 1877-iki törvény sem zárta ki a közjegyzőket a hagyatékok tárgyalásából s ott határozottan felveszi azt, hogy mily viszonyok köztt lehet és kell közjegyzőkre bizni a dolgot. Ez a másik, a mit megjegyezni kívántam. Á harmadik az, hogy van több törvényhatósága az országnak, mely épp a közigazgatás érdekéből, ott a hol kellő számú közjegyzők egyfelől voltak, másfelől, a hol a közjegyzők declarálták, hogy bizonyos mérsékelt díjazás mellett, tehát elkerülésével a hagyatékok túlterheltetésének készek a tárgyalást eszközölni, a közjegyzőkre bízta a hagyatékok tárgyalását, mind a mellett, hogy arra törvény által kényszerítve nem volt. Ezeket az elmondottak folytán pár szóval megemlítni szükségesnek tartottam. Á t. képviselő ur czélszerú'nek és jónak látja, a nélkül, hogy látta volna azt a törvényjavaslatot, a nélkül, hogy tudná, mily díjról van oít szó, beszélni arról, hogy a közjegyzőknek táplálása szempontjából, a szegény népet akarja a kormány kiszivattyúzni. T. ház! Ha az ember felteszi magában, hogy mindig és minden áron izgasson, ezt mondani lehet, de ha azt teszi fel magában, hogy bárkivel szemben igazságos akar lenni, akkor nem mondhatja, mert itt, mint a képviselő ur i meg fog győződni, arról nincs szó. A törvény j hatóságok legnagyobb része megállapította a I mérsékelt díjakat jogánál fogva a hagyatékok j tárgyalására. A néptől alig fog, vagy éppen nem — nem merem mondani, mert számok nincsenek előttem —• a hagyatékok tárgyalására több követeltetni, mint a mennyi az ily törvényhatóságoknál — és pedig többnyire a törvényhatóság felterjesztésébe'] foglalt díjak általam, mint belügyminister által történt tetemes leszállítás utján — inegálíapiítatott. Ha tehát valaki oly nézetből indul ki, hogy nekünk egyáltalában nem kell közjegyzői intézmény, akkor igen természetes, roszalni fog mindent, a mi oda vezet, hogy a közjegyzői intézményt meghonosítsuk. De azt tartom, hogy ha valaki azon meggyőződésben van, hogy az igazságszolgáltatás érdekében van a közjegyzői intézmény, azt helyeselni fogják, ha megadatnak azon intézménynek a létezhetési fekéíelfk oly módon, hogy abból más kár ne háruljon és mihelyt valaki a közjegyzői intézményt fenntarthatónak tartja, akkor nem fogja azt mondani, hogy a mi az intézmény fenntarthatása szempontjából történik, egyes közjegyzők személye érdekében történik, mert történik az intézmény érdekében, a melyet én legalább igazságszolgáltatásunk érdekében fenntartandónak hiszek. A t. képviselő ur azt mondja, hogy Franeziaországban már századok óta létezik ez intézmény. S ott persze jó; de nézetem szerint azt kellene bebizonyítani, hogy Francziaországban, a mikor behozták, akkor is mindjárt annyira elterjedt működési körrel birt, mint most száz év múlva. A legtöbb országban a világon, egy új intézménynek előítéletekkel, megszokással kell küzdenie, azért tehát ha ma még nálunk a közjegyzői intézmény nem az, a mi Francziaországban most száz év múlva lett, ez — engedelmet kérek — lehet kritika, de olyan, melynek alapja nincs. [Helyeslés jobb felöl.) Végre a képviselő ur kormányhivatalok teremtéséről, korteskedésről beszél némelyeknek nagy tetszésükre. Hát t. képviselő ur, én nem . hiszem, hogy a t. képviselő ur ne tudja először, hogy e kormány legalább hivatalokat nem teremtett, mert öt évi feladata mindig reductiókban és nem szaporításban állott s igy ezen kormány, ha valaki számára korteseket teremtett, nem a maga számára, hanem az ellenzék számára teremtett azokban, a kiknek kénytelen volt reductió folytán, érdekeit megsérteni. (Igaz! Ügy van/ jobbfelöl) Ez az egyik, A másik az, hogy azt mondja a képviselő ur, hiszen ha kell közjegyző, adjanak neki fizetést, de ne kívánják, hogy a nép fizesse. No t. ház, ha fizetést adunk neki, egyfelől nem tudom, nem a nép fogja-e azt fizetni; én legalább azt hiszem, bogy igen; és j másfelől nem is beszélve arról, hogy az egész