Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-202

388. ofsz.iiros ü!á> február 5. !*tt<í. ?,ö7 tátott. Már most az a kérdés, hogy ki kivánta ennek visszaállítását: a nemzet, a nép kivánta-e, a hatóságok kivánták-e, az országgyűlés kivánta-e, vagy a közjegyzők kívánták? (Felkiáltások szélsőhal felől: A közjegyzők!) Engedelmet kérek, ha csak a közjegyzők kívánták, ez azt hiszem, nem elegendő ok arra, hogy a kormány azonnal nekiálljon és egy törvényt módosítson, a mely ellen az illetők közül senkinek nem volt kifogása, csak azoknak, a kiknek ellenére a törvény alkottatott. Én ugy emlékezem, hogy Horácz római költő egyik ódáját ugy kezdi meg: sJam satis terris nivis atque diro grandinis miúi páter." Én is azt mondom, már elég volt nekünk ezen ügyvédi, közjegyzői és excuiori csapásokból, tekintsünk már egyszer másfelé és azon szegény népre, a mely elvész az adók terhe alatt és melyet nem lesznek képesek a haza fenntartására kiaknázni, ha mindenfele igyekeznek csapolni. Ha mindjárt még oly csekélyek is ezek az érvágások, végtére is elfogy a nemzet életereje és az a nép megszűnik életképes lenni. És miért van az? Elég volt már nekünk a korteskedésekből. (Ugy van! a szélső balon.) Mi czélja van annak, hogy a kormány azt gondolta, hogy minden kaputos embernek hivatalt kell adni, hogy a választásoknál kortesei legyenek. (Ellenmondás jobbfelöl, helyeslés a szélső halon.) Ez úgy van, engedelmet kérek és mióta ez a taktika uralkodik a kormánynál, azóta annyi hivatalt szerveztek, hogy ezek képesek Magyarországot tönkrejuttatni. Hát mi köze ahhoz az országgyűlésnek, hogy megélhet-e a közjegyző vagy sem. Engedelmet kérek, ha szükséges a közjegyző, akkor adjunk neki fizetést; de ne alkalmazzuk a közjegyzőt arra, "- hogy a népet kiszivattyúzza. De itt van, Irányi Dániel t. barátom előterjesztése szerint azon indítvány, hogy bízassanak meg némely ügyvédek a közjegyzői teendőkkel. Na hát bízassanak meg azok, akkor kisebb taksákkal is beérik, mert nem csak erre a keresetre vannak utalva. Ez mellékkeresetük és legfeljebb egykét írnokkal keli többet tartamok, hogy ezen teendőiket is ellássák. Akkor az ügyvéd és a közönség is meg fog élni. Azon nehézségen, melyet a t. minister ur ellenvetésében említett, igen könnyen lehet segíteni, csak egy-két szót kell a törvénybe iktatni, hogy azon okiratnál, melyet valamely ügyvéd készített, ön maga nem járhat el. Ez tehát semminemű nehézséget nem képezhet. A közjegyzői intézmény Magyarországon, egyáltalában sohasem volt való. Sem való nem volt, sem szükséges nem volt. Való nem volt ide, mert hát nem bírjuk fedezni a szükséges költségeket. Francziaországban, a honnan az eredetileg származott, ezen intézmény Századok óta fennáll és fenntartatik különösen a kereskedés által. De önök közgazdasági politikája megölte Magyarországon a kereskedést éa ipart. Ez már nem tarthatja fenn az intézményt. Most tehát azt, a mit még eddig nem lehetett megölni, mert hiszen lehetetlen volt, hogy a földbirtokot átvigyék más országba, mondom, most azt. akarják, hogy azon földbirtokos tartson ki mindenkit, az fizessen mindent, ez jusson tönkre. Eagedelmet kérek, hogy ha a belügyminister ur egy törvényjavaslatot terjeszt a ház elébe, a mely törvényjavaslat, egy fennálló, egy meglevő törvénynek módosítását ezélozza, akkor legalább indokolnia kell, hogy mi birta arra, hogy ezen törvényjavaslatot eloterjeszsze és erre nézve azon indok, hogy a közjegyzői kamarák bírták arra, elegendő indok nem lehet, mert nekünk feladatunk nem lehet, hogy a közjegyzők megélhetéséről gondoskodjnnk. Ha az a közjegyző nem képes megélni, nézzen más kereset után. mert hogy ha a közjegyzőket sorsolás utján rászorítanék, hogy neked kell közjegyzőnek lenni, akkor érteném, ha panaszkodnának. (Derültség a szélső haloldalon.) De miután nem sorsolják ki, hanem csak saját kérelmükre nevezik ki őket, (Ugy van! Ugy van! a szélső balon) akkor ne kérelmezzenek ilyesmit. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ez igen természetes. A közjegyzői intézmény nálunk, mint mondám, nem élhet meg, nem állhat meg azért, mert nincs kereskedelmünk olyan, mely azt fenntartani képes. Francziaországban legnagyobbrészt a kereskedelem tartja fenn. Vannak más functióik is, de élni, főleg a kereskedelem után élnek. Eszembe jut itt, hogy — nem tudom, a jelenlegi vagy az előbbi igazság ügy minister ur, egy körrendeletet bocsátott ki a közjegyzők pártolása érdekében és abban arra hitta fel a városok lakosait, hogy az általuk készített végrendeleteket és más hasonló okmányokat, ne hagyják a város archívumokban, mert ott nem oly biztosok, hanem vigyék el a közjegyzőkhöz. Ennek következménye az volt, a szegény emberek — mert hiszen, ha a minister tanácsolja, ugy kell lenni •— kivették okmányaikat a tüz biztos archívumokból és oda adták a közjegyői épületbe, mely némely helyen lehet talán jó, de sok helyeken kevesebb biztosságot nyújt, mint a városháza. Miért tette ezt a a minister V csak is azért, hogy a közjegyzőknek valami kedvezményt, vagy keresetet nyújtson. És természetes is, a mennyi keresetet nyújtott a közjegyzőknek, éppen annyiban sújtotta a földművelő népet és a. városok lakosait általában. Mindezek oly dolgok, melyek egyáltalában nem térnek meg az ország érdekével és nem férnek meg a kormány valódi feladatával. Azt kívánnám, hogy a ministerelnök ur, ha előterjeszt egy törvényjavaslatot, indokolja, hogy mi okból terjeszti be és hogy mi birta Őt erre reá.