Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-202
t OQQ 202. országos üli A mi a t. előttem szólott képviselő urnák azon észrevételét illeti, hogy a közjegyzői intézmény magában véve hibás: én ugy hiszem, hogy iiz magában véve nem hibás, eőt mint Európa más országaiban, ugy nálunk is, egy nagyon érzett szükségnek felel meg. Hogy a törvénynek egyes rendelkezései talán egyben-másban módosííandók és pótlandók, azt kétségbe nem vonom. Mihelyt ezen széket elfoglaltam, felszólítottam a közjegyzői kamarákat, hogy ez iránti nézeteiket és panaszaikat velem közöljék. Ezekből készült aztán egy módosító javaslat, mely máikészen van s mely a közjegyzői intézmény néhány tapasztalt hiányát pótolni törekszik. Síikor e javaslat a ház elé kerül, akkor módjában lesz a törvényhozásnak az intézmény egyes részletes intézkedéseire nézve véleményt nyilvánítani és határozni, addig azonban kérem, méltóztassék a törvényjavaslat tárgyához ragaszkodva, a díjszabályzatot és annak tételeit elhatározásuk anyagaként elfogadni és az iránt véleményöket nyilvánítani. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Elismerem én is, hogy az okiratok helyesebb, törvényszerűbb, szabatosabb szerkesztése végett a törvényhozásnak alkalmas közegekről gondoskodnia kellett. De hogy a közjegyzői intézmény úgy, a mint nálunk behozatott, a mi viszonyaink és körülményeink között szerencsés alkotás lett volna, azt kétségbe merem vonni. Nem elégíti az ki, r. ház sem a közönséget, mint imént maga a í. minister ur is elismerte, sem magokat a közjegyzőket, mint azt úgy Veszter képviselő ur, mint maga az előadó ur is bevallották A közönség panaszkodik a közjeg} 7 zök túlságos díjfelszámítása, a díjtételek magassága ellen, panaszkodik a miatt is, hogy kevés helyen lévén közjegyző, az ügyesbajos feleknek messze földre kell utazniok, költséget, időt vesztegetniük, hogy ezélt érjenek. A közjegyzők zúgolódnak jövedelmük, keresetük csekélysége miatt. Igaz hogy ezen urak ezen intézmény behozatala alkalmával, illetőleg kineveztetésük idején túlságos vérmes reményeket kötöttek ezen hivatalhoz, mit semmi sem bizonyít inkább, mint azon körülmény, hogy jó hírű és meglehetős dús jövedelmet húzó ügyvédek, ministeri magasabb hivatalnokok, sőt úgy tudom, hogy még a legfőbb ítélőszék tagjai is folyamodtak ezen állomások elnyeréseért. Valóságos kincses bányának tekintették azokat. Hogy ezek az urak várakozásukban csalódtak, azon nem lehet csodálkozni, különöseu miután közönségesen tudva van, hogy azóta a szegénység, a nyomor a nép minden rétegében elterjedt és e miatt panaszokkal töltötték el a sajtót, és kérvényekkel ostromolták a kormányt. Voltak t. képviselőház, a kik orvoslást különböző irányban kerestek. Némelyek a közjegj zői kényszer behozatalát i február 5. 1880 indítványozták, nem tartván szemük előtt egyebet, mint csak a jogbiztonságot, a mely a kényszer által nézetök szerint minden esetre nyerne, és nem vévén figyelembe azt, hogy nálunk az átalános nyomor közepette ily rendelkezés a szegény embereket még inkább sújtaná és az igazságszolgáltatást, a mely a nélkül sem olcsó, még inkább drágítaná. Mások •— szerényebbek —- a közjegyzők hatáskörének csak tágítását óhajtották, némi díjfelemeléssel párosítva, és úgy látszik, a t. igazságügyminister ur ezeu utóbbi irányt találván helyesnek, ez alapon nyújtotta be e törvényjavaslatot. Azt mondja ugyan a t. előadó ur és jelentésében is ezt találjuk, hogy a törvényjavaslatban foglalt díjtételek nem térnek el lényegesen azon díjszabályzat tételeitől, mely eddig is érvényben volt. Megvallom, nem volt alkalmam ily összehasonlítást a két díjszabályzat köztt tenni, de miután az eddigi díjszabályzat is panaszokra szolgáltatott okot, alig hiszem, hogy az ügyes-bajos felek ugyanezen díjszabályoknak törvénybe igtatásával ki lennének elégítve. Pedig elvégre is, t. ház, a törvényhozásnak nem az a feladata, hogy egyik vagy másik hivatalnokosztálynak érdekeit mozdítsa elő, hanem inkább az, hogy a nagy közönségnek, a nemzetnek, a nép millióinak érdekeit viselje szivén, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ha áll az, a mit a királyokról mondanak, hogy nem értük vannak a népek, hanem ők vannak a népekért, ez talán a t. közjegyző urakra is alkalmazható. En, t. ház, az orvoslást más utón keresem, s a t. ház engedelmével el fogom mondani, mikép vélném én a közjegyzői intézményt újjá alakítandónak. Árra annál inkább vehetek magamnak bátorságot ez alkalommal, miután a t. minister ur jelezni méltóztatott, hogy maga is szándékozik indítványozni a közjegyzői intézmény reformálását. Én, t. ház, mindeneseire és legelőször elkülöníteném azon teendőket, melyek nem sorosan véve tartoznak a közjegyzői hatáskörhöz, azon cselekményektől, melyek a közjegyzőket természetesen illetik. így például nem foghatom meg, hogy miként lehessen közjegyzői teendőnek nevezni az árverést, vagyon-felosztást, hagj^atékleltározást és hagyaték-tárgyalást. Ezek az éa nézetem szerint hatósági teendők, legyenek azok közigazgatási vagy bírósági hatóságok. Ezen elkülönítés után továbbá én a közjegyzők számát szaporítanám, de miként? Ugy, hogy a tudomány, tapasztalás, gyakorlat és különösen jellemre és becsületességre kiváló ügyvédeket az elsőfokú bíróság ajánlatára a legfőbb ítélőszék által felhatalmaztatnám a közjegyzői teendőkre is. Magától értetvén, hogy a mostani közjegyzők, kik körülbelül kivétel nélkül, ugy is
