Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-202

302. országos ülés február 5.1880. 359 ugy hiszem, a közjegyzők megélhetésének kérdése is önként és magától fog kedvező megoldást találni. Ennélfogva én az igazságügyi bizottságnak előttünk fekvő határozati javaslatát nem tartom elegendőnek arra, hogy a közjegyzői intézménynek biztosítsuk azon positiót és hatáskört, a melyet kell, hogy jogéletünkben elfoglaljon. Szükségesnek tartom és azt hiszem, hogy az igazságügyministeriumban is annak tartják, mert különben nem kérték volna be a közjegyzői kamaráknak és felső bíróságoknak egyenesen erre vonatkozó jelentéseit, hogy az egész közjegyzői törvény revisio alá vétessék és hogy az itt fennforgó bajoknak ne csak egyes része, hanem azok egésze rendszeresen meggy ógyittassék. Erre nézve határozott indítványt tenni ez alkalommal nem szándékozom, nem szándékozom pedi<>- azért, mert ugy vagyok értesülve, hogy a törvény revisiója az igazságügyi ministeriumban tanulmány tárgyát képezi, csak megakartam ragadni a kedvező alkalmat arra, hogy megkérjem az igazságügyi minister urat itt az országgyűlés színe előtt, hogy a végfelen tanulmányozások befejezését lehetőleg sürgesse és a közjegyzői törvény revíziója tárgyában, mentül elébb positiv javaslattal lépjen a ház elé. [Helyeslés balfelöl) Pauler Tivadar igazäágügyminister: T. ház! A jelen törvényjavaslat az 1874-diki törvény rendeletének felel meg. Az 1874. törvény a kir. közjegyzők díjjairól intézkedvén, némely általános elveket állapított meg; de az elvek alkalmazását, az egyes díjtételek meghatározását az igazságügymiuisterre bízta, oly feltétel alatt, hogy 3 év lefolyása után, a díjak szabályozása iránt, törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. A jelen törvényjavaslatnak tehát egyéb czélja nincs, mint megfelelni a törvény ezen rendeletének, t. i. a díjakat, melyek eddig csak ministerí rendelet által voltak szabályozva, most törvény által szabályozni. Ennek a javaslatnak alapjául elfogadtatott azon rendelet, mely 1874. deczember havában az igazságügyministerium által kibocsáttatott. Elfogadtatott azért, mert azon rendelet már akkor is a viszonyok tekintetbe vételével bocsáttatván ki, azóta kevés pont kivételével helyesnek és a szükségletnek megfelelőnek mutatkozott. Elébb, mint a törvényjavaslat elkészült, a közjegyzői kamarák kihallgattattak, a kamarák ez iránt nyilatkoztak és egyes tételekre tett csekély észrevételeken kivül, a díjszabási tételeket elfogadhatóknak s illetőleg fenntarthatóknak vélték. Történtek egyes panaszok, de ezek csakis a hagyatékok körüli eljárás díjszabásaira vonatkoztak. Ezen díjak a ministeri rendeletben nem voltak meghatározva, hanem a bíróságok megállapítására bízattak és éppen innen eredtek a panaszok, részint a közjegyzők és közjegyzői kamarák részéről, melyek azért emeltek panaszt, hogy igen csekély dijak szabattak ki és emeltettek panaszok jobbára a közönség részéről a miatt, liogy a közjegyzők a díjakat igen magasra szabják. Ez okul szolgált arra, hogy e javaslat 22. §-ában a hagyatéki tárgyalások díjai is megállapittattak. A midőn az igazságügyi bizottság e szakaszt tárgyalta, felmerült a kérdés a hagyatéki tárgyalásokra nézve. Tudva van a t. ház előtt, hogy midőn a közjegyzői intézmény életbe léptettetett, a hagyatékok a bíróságok által íárgyaltattak és a bíróságoktól függött a közjegyzőket azzal megbízni, vagy meg nem bízni. Utóbb az igazságügyi ministerium által odautasittattak, hogy ott, a hol a hagyatékok hátralékban vannak, ott bízzák azt általában a közjegyzőkre s a hol a bíróságok úgyis túlterhelve vannak, a közjegyzők által végeztessék a hagyatéki tárgyalás. Ezen állapotnak véget vetett a gyámsági és gondnoksági törvény, mely a hagyatéki tárgyalásokat másképen szabályozván, a közjegyzőknek csak facultativ megbizatbatását rendelte el. Midőn tehát a díjszabályokat a jogügyi bizottság tárgyalta, felmerült a kérdés, vájjon nem volna-e tanácsos az intézménynek, de magoknak a feleknek érdekében is az ügy gyorsítása szempontjából, tekintettel a közigazgatási hatóságok túlterheltetésére, a hagyatéki tárgyalásokat rendszerint a közjegyzőkre bízni? Egy momentumát, illetőleg egy motívumát az indítványnak igaz, az intézmény anyagi támogatása is képezte, de az nem volt a főmomentum. A főmomentum volt a hagyatékok tárgyalása oly orgánumok által, melyek annyira igénybe véve nincsenek, mint a közhatósági közegek. Kihallgatta az igazságügyi bizottság a belügy ministert is. A belügyminister elvben elfogadta, de bizonyos megszorításokkal és ez iránt külön törvényjavaslatot szándékozik a ház elé terjeszteni, mely, míg egyrészt rendszerint a hagyatékok tárgyalását a közjegyzőkre bizza, másrészt a díjszabálynak oly megállapítása által, hogy az a feleknek terhére egyáltalában ne essék, az olcsóság czélját is szem előtt tartja és módját is nyújtja aimak, hogy bizonyos körülmények köztt, az árvaszéki tagoknak befolyása, a hagyatékok tárgyalására fenntartassék. Mindezen intézkedésekről módja lesz a háznak véleményét njnlvánitaiii akkor, ha a beliigyminister urnák erre vonatkozó törvényjavaslata a ház előtt fog feküdni. Addig is tehát ezen kérdést függőbe hagyatni kérem és csak A díjszabályzatnak, a rendelet alapján, a tapasztalás által igazolt tételeit kérem tanácskozás tárgyává I tenni.