Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

180. országos ülés deezcmber 2. 1S79. 27 nek bírálatába, — sem akarok a kormány általános pénzügyi politikájának bírálatába bocsátkozni. Lesz alkalmam a törvényjavaslatokra nézve nézeteimet azok tárgyalása alkalmával előadni és szavazatomat indokolni és lesz alkalmam a kormány pénzügyi és közgazdászati politikáját a költségvetés tárgyalása alkalmával beható bírálat alá venni. Most azonban, midőn a javaslatok elseje vétetik tárgyalás alá, én egyetértőleg Helfy Ignácz t. képviselőtársammal, egy általános megjegyzést kívánok tenni a tárgyalási rendre vonatkozólag. (Halljuk!) Szükségesnek tartom ezt azért, nehogy azon körülményből, hogy mi a háznak ezen oldalán a törvényjavaslat tárgyalásába belebocsátkozunk és minden egyes törvényjavaslatot az ország anyagi helyzete és adóképessége szempontjából és a törvényjavaslatnak magának érdeméből kiindulva fogjuk bírálat tárgyává tenni, — nehogy, mondom, ezen körülményből a tárgyalási rendnek, vagy talán hallgatag a kormány politikájának részünkről való helyeslése is kimagyaráztassék. A törvényjavaslatnak czélja, t. ház, a jövedelmek fokozása, a hiányok leszállítása Én egyedül helyesnek, correctnek azon eljárást tartottam volna, hogy ezea törvényjavaslat tárgyalását megelőzőleg, előbb mindenesetre az 1880-ki költségvetés és pedig ugy annak bevételi és kiadási tételei állapíttattak volna meg, hogy előbb az államháztartás mérlege és a resultáló hiány megállapiitatott volna és csak akkor tárgyaltuk volna azon törvényjavaslatokat, melyek a fedezet egy részére vonatkoznak, mert csak akkor, ha a háztartásunkban mutatkozó hiányt a maga teljes nagyságában ismeruők, csak akkor, ha a kormány pénzügyi és közgazdasági rendszabályai, politikája behatóan vitattatott volna meg, csak akkor lettünk volna azon helyzetben, hogy kellő alapossággal megbírálhassuk azt, mennyiben elkerülhetlenek e törvényjavaslatok összesen, ve, gy azok egyike, másika és mennyiben érjük el ezen törvényjavaslatok elfogadása által a mindnyájunk által óhajtott czéit, az államháztartásban az egyensúly helyreállítását. Ezt tartottam volna egyedül helyes, correct eljárásnak. Azonban a pénzügyi bizottság, melynek kebelében ezen észrevételeket előadtam, máskép határozott. Ezen törvényjavaslatokat a ház már tárgyalásra ki is tíízte s én ma elinúasztási indítványt tenni nem fogok, nem akarok azon egyszerű oknál fogva, mert jól tudom azt, hogy ily előkészített tárgynál, a halasztási indítvány minden valószínűség szerint el nem fogadtatnék és mert a t. ministerelnök ur, Helfy t. képviselőtársamnak tegnap ez irányban tett kérelmére már elutasítólag válaszolt. Midőn tehát, t, ház, ezekből kiindulva, a törvényjavaslatok bírálatába bele bocsátkozom, midőn minden törvényjavaslatra nézve el fogom mondani a törvényjavaslatból magából és az ország helyzetéből merített indokaimat, egyúttal tiltakoznom kell azon feltevés ellen, mintha mi azt a tárgyalási rendet, mely ekként megállapittatott, hogy az adótörvényjavaslatok a luxusadóktól egészen elkülönítve és előzetesen vétessenek tárgyalás alá, helyesnek ismertük volna el. Ezeknek előrebocsátása után, t. ház, áttérve a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra, én a magam részéről a bemutatott törvényjavaslatot, a cseléd-, kocsi- és lótartási adó eltörlését elfogadom; elfogadom pedig a pénzügyi bizottság által előterjesztett indokolás alapján, főleg azon okból, mert az ezen adónemeknél mutatkozó bevétel az adónem behozatala óta folytonosan, fokozatosan, következetesen alábbszállott, mert ma már bizonyos neme, mint a cselédtartási adó, oly csekély, hogy alig felel meg az annak kivetésével és beszedésével járó költségnek. Elfogadom a kocsi-adóra nézve azért, mert ez által egy, hazánkban virágzásban lévő ipar sújtatott és elfogadom a lótartási adót ugyanazon oknál fogva, mert az folytonos visszamenést mutat és midőn, t. ház, ezen törvényjavaslatokat elfogadjuk, egyúttal helyesnek ismervén el azt, a mit az előadó ur tegnap előadott, hogy t. i. oly államban, a hol az egyensúly nincs helyreállítva, szükséges, hogy midőn az állambevételeknek csökkenését szavazzuk meg, egyúttal gondoskodjunk is, hogy az ezen csökkenés által beállandó hiányt pótoljuk: ebből kondulva és mert a nyeremény-adót olyannak tekintem, mint a melyet az adózóknak minden nagyobb megterheltetése nélkül lehet elfogadni és mert a t. ministerelnök ur is ezt az adót jelölte ki a megszüntetendő adónemek compensatiójául, egyúttal kijelentem azt, hogy a nyeremény-adóról szóló törvényjavaslatot is el fogom fogadni. (Helyeslés.) Hosztinszky János: T. ház! Igen rövideden akarok a tárgyhoz hozzászólani. Megjegyzem, hogy én voltam az, a ki már az 1875/8-iki országgyűlés alkalmával, Széli Kálmán pénzügyministersége idejében a luxusadó eltörlését, a pozsonyi iparosok kérvénye folytán szorgalmaztam. Kijelentettem már akkor is, hogy szerény nézetem szerint, a luxus-adók sem nem igazságosak, sem nem méltányosak, sem nem czélszerűek, hogy azoknak behajtása a kormánynak igen sok pénzébe kerül és hogy azon pénzügyi szempontoknak sem felelnek meg, melyeket az akkori igen i pénzügyminister ur kilátásba helyezett. . Én consequens akarok maradni t. ház,, minden körülmények köztt. Ha akkor pártoltam és ajánlottam a t. háznak és a pénzügyminister 4*