Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-188

188. országos ülés ikczember 12. 1879. 219 szemét sokkal magasabban állott, mint milyeu a Duna felszíne alacsony vízállásnál. Miként lehet tehát képzelni, hogy egy oly nyilas által, melyet úgy alkalmaztak, hogy a viznek semmi esése sem lehet, mert egészen az oldalba történt az átvágás, hogy akkor azon czél eléressék, melyet az átvágás által elérni szándékoztak. Nem hogy tehát a czél eléretett volna, sőt ez által a helyzet némi tekintetben még roszabbá vált annyiban, hogy csak akkor hatott be a kikötőbe a viz, mikor a Duna vízállása magas volt és ekkor behozta az iszapot, mely ott mind lerakodott és én, t. ház, legutóbb is 1877. őszén, körülbelül két éve múlt, kinn járván Újpesten, megnéztem a kikötőt s azt állíthatom, hogy azon kikötőn, mely 1855-ben egy millió forintba került s azután az országgyűlés 1875-ben ezen nyilas munkálataira megszavazott 80.000 frtot, de a nyílás tényleges kiadása 116,000 forintot tett, én száraz lábbal mentem a kikötőn keresztül. És t. ház, ma még roszabbul áll a dolog, mert egész homok- és szemétbuczkák vannak ott, a hol kikötőnek kellene lenni, melyre a mint említem, annyit és oly sokat költött az állam. 1876-ban azután készítették rá a zsilipet, mely megint oly szerencsétlenül alkalmaztatott, hogy újólag csak rontotta a helyzetet, nemhogy javította volna. Végre hosszú vajúdás után az lett vége a dolognak, hogy 1877-ben egy vegyes bizottság indult ki a közlekedési és pénzügyi ministeriumból, mely utóbbi tulajdonjogilag birja a kikötőt, részt vettek ebben a fővárosi és megyei hatóságok és közegészségügyi szakférfiak és akkor kimondatott, hogy a kikötőnek, mint ilyennek fenntartása kívánatos és az országos érdekből minél előbb helyreállítandó. Ennek eredménye az lett, hogy 1878-ban, vagyis a múlt évben árverés utján bérbe adatott a kikötőnek használata, a mely szerződés értelmében az illető bérlő tartozik a kotrási munkálatokat végezni, zsilipet készíttetni és egyúttal a kikötőt oly állapotba helyezni, hogy az czéljáuak megfelelhessen. Azóta, t. ház, — és ez tulajdouképen fölszólalásomnak czélja, — nem történt semmi és a kikötő ma is oly leirhatlan állapotban van, sőt még rosszabban, mint volt két év előtt és ma ott állunk, hogy például azon hajógyáros, a ki a fiumei hajógyártelepet birja és ha a t. ház tagjai közül valaki látta azt a hajógyárat, az tudja, hogy az közvetlenül a part közelében van felállítva, mondom, azon hajógyáros, kénytelen megfaggyúzott gerendákon szállítani több száz méter távolságra az elkészített hajót, hogy vizre vihesse. Itt a főváros közelében a központi kormánj-nak ugy szólván szeme láttára, hogy ilyen dolgok miként történhetnek, azt megvallom, meg nem foghatom. A szerződés értelmében, a mely 1878. szeptember 30-áu kelt és a bérlőkre az aláírás alkalmával kötelezővé lett, a kincstár részére pedig a megerősítés alkalmaival, a mely 1878. deczember 20-án következett be, a bérlők tartoztak volna a kotrásokat oly értelemben eszközöltetni, hogy már 1878—79. év tartamára képes legyen a jelentkező hajók befogadására; azonfelül tartozott volna azon utóbb említett nyilasra a szerződés tartamának első éve alatt, tehát 1879. szeptember 30-ig egy zsilipet készíttetni és az eredmény az, hogy ezen szerződési kötelezettségek daczára nem történt semmi a kikötőben; a zsilip nemcsak hogy el nem készíttetett, de annak elkészítését még csak meg sem kezdte; azon jégtörők, melyek a szerződés 5-ik pontja értelmében elkészítendők lettek volna még az első évben, ahhoz hozzá sem fogtak, a kotrási munkálatokat hanyagul és csak egyetlenegy kotró géppel teljesítik néha, hogy biztosan lehet következtetni, miszerint ha a kotrási munkálatok ily mérvben és erőben folytattatnak, mint most folytattatik, akkor az uj-pesti kikötőből soha semmi nem lesz, vagy ha elkészül is valaha és visszahelyeztetik oly állapotba, hogy czéljának megfeleljen, az akkor lesz, mikor már Uj-Pest községe annyi pótolhatlan hiányokat és károkat szenvedett, a mint hogy ilyen hiányok és károk már most is nagy mértékben, fennforognak, a melyekért a hosszú időre elhalasztott Későbbi intézkedések sem nyújthatnak kárpótlást. Ma, t. ház, Uj-Pesten az ingatlan értéke leszállt, mert nem lehet az ottani lakásokat bérbe kiadni. A kikötő melletti kutakban levő viz ihatatlan, bűzös; a gyárak nem kapnak vizet, azért kénytelenek munkájokat beállítani. A vidék folytonos járványoknak van kitéve. Ezek mind oly körülmények, hivatkozom a t. ház közérzületere, melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Van szerencsém tehát a pénzügyminister úrhoz, mint a kinek kezelése alatt áll az ó-buda-gödöllői koronauradalomhoz tartozó ezen kikötő is, a következő interpellátlót intézni. (Olvassa) : „Interpellatió a t. pénzügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. pénzügyminister urnák, hogy azon bérlő-társulat, mely az újpesti kikötőt az 1878. sept. 30-án kelt s a m. kir. pénzügyministerium 1878. évi 68.,840. sz. intézményével ugyanazon évi decz. 20-án jóváhagyott szerződés értelmében bérbe vette, a szerződés 4-ik pontja szerinti azon kötelezettségét, mely szerint a kikötő zárgátján nyitott átereszen a zsilip rekeszt a bérlet első évében, tehát f. 1879, sept. 30-ig a megállapított méretekben és költség| vetés erejéig elkészíttetni köteles lett volna, nemI csak hogy nem teljesítette, de teljesíteni meg sem | kezdette? 28*