Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-188
g^O 188 ' ° rsz %<> s ülés deczember 12.1879. 2. Van-e tudomása a t. pénzügyminister urnák, hogy a szerződés 5. pontjában említett s záros határidő alatt elkészítendő jégtörők el nem készültek ? 3. Tudja-e a t. pénzügyminister, hogy említett bérlőtársulat a szerződésnek a kikötő kikotrására vonatkozó 7-ik és 8-ik pontjaiban vállalt kötelezettségét oly hanyagul teljesíti, hogy ily eljárás mellett biztosan következtethető, miszerint a kikötő soha sem fog helyre állíttatni, vagy ha valaha helyre állíttatnék is, az oly időre esnék, a mikor már Újpest községe úgy közegészségi, mint anyagi érdekeiben pótolhatlan károkat és hátrányokat lesz kénytelen elszenvedni, a mint hogy ilynemű károk és hátrányok nagy mértékben tényleg már is fennforognak? Kérdem a t. pénzügyminister úrtól: Szándékozik-e ezen ügyet megvizsgáltatni, « bérlő társulatot kötelezettsége pontos teljesítésére erélyesen szorítani, illetőleg oly irányban intézkedni, hogy az újpesti kikötő oly módon állittassék helyre, hogy az czéljának megfeleljen s Újpest község közegészségi és anyagi érdekeit ne veszélyeztesse? Még csak annyit, t. képviselőház, hogy (Bálijuk!) két dolog lehetséges csak: az egyik az, hogy vagy legyen azon terület, a mely 1855-ben az akkori absolut kormány által kikötőnek kijelöltetett és a melyre 1875-ben és azóta az alkotmányos korszak alatt is az ország több százezer forintot költött, vagy legyen az kikötő s feleljen meg czéljaicak s ekkor vegye az ország hasznát azon pénznek, a mely oda költetett és akkor el lesz hárítva azon panasz, azon sérelem is, a mely ma engem felszólalásra birt, hogy ott egy majdnem 10—12 ezer lélekkel bíró nagy községnek existentiája jövőre ezen kikötő nek gúnyolt posvány által folyton veszélyeztetik, vagy pedig ne legyen kikötő és akkor méltóztassék a t. kormány intézkedni, hogy nyerje vissza Újpest a szabad Dunát, távolittassék el a zárgát és akkor azután Újpesten a kereskedelem, forgalom és ipar újabb lendületet fog nyerni. De hogy a zárgát fennálljon és a kikötőnek gúnyolt posvány fenntartassák és az folytonosan veszélyeztesse, hozzá teszem nemcsak Újpest, hanem a főváros közegészségi viszonyait is, hogy évrőlévre küldöttségek, panaszok, folyamodványok jöjjenek ezen tíírhetlen állapot megváltoztatása ezéljából, ez, t. ház, egy jogállamban nem tartható fenn. Kérem a t. házat, méltóztassék iníerpellatiómat a t. pénzügyminister úrral közöltetni. (Helyeslés balfelöl.} Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Pauler Tivadar igazságügyi minister: T. ház! Miután Halász Bálint képviselő ur is jelen van, bátor leszek hozzám intézett inter" pellatiójára felelni. (Halljuk!) Azt kérdezte tőlem a t. képviselő ur, vájjon van-e széndékom a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítése iránt törvényjavaslatot még ezen ülésszak alatt benyújtani, indokolván ezen interpellatióját azzal, hogy egy ily törvény hozatalát már a polgári törvénykezési rendtartás rendelte el, annak hozatalát mi sem gátolja, sőt a közérdek, az egyesek érdeke és az igazságszolgáltatás egyaránt követeli. Én teljesen osztozkodom a t. képviselő ur azon véleményében, hogy ezen törvény meghozatalát épp úgy a közhitel, mint a magánosok érdeke követeli. De éppen a dolognak fontossága a legnagyobb óvatosságot teszi szükségessé. Ha azon esetekben, midőn semmi kétség nincs az iránt, hogy a közforgalom tárgyát képező értékpapír valósággal megsemmisült, minden nehézség nélkül lehet intézkedni. Vannak azonban oly esetek, midőn a tényleges megsemmisülés kétséges és igy igen lehetséges, hogy egy harmadik személy jóhiszemüleg azon értékpapír birtokába jutott. Ha már most itt kellő óvatossággal nem történik meg a törvényes intézkedés, az ily közforgalmi papírok folyamának biztonsága is megingathatik, mert a vevő nem tudhatja, vájjon nem vesz-e oly papirt, melynek megsemmisítése talán ki leit mondva, mert hiszen ezen papírok az egész európai continensen, sőt Angolországban is circulálnak; vagy pedig nem válik-e az ily papír értéktelenné az által, hogy egy harmadik személy annak megsemmisítését indítványozta és keresztülvitte. Ha tehát itt nagy nehézségek forognak fenn és a legnagyobb óvatosság igényeltetik, úgy más részről azt sem lehet egészen ótalom nélkül hagyni, a kinek megtörtént azon szerencsétlensége, hogy értékpapírjai elvesztette, kit nem lehet oltalom nélkül hagyni, mert az ő papírja talán egy harmadik jóhiszemű birtokos kezébe került. Mindezen indokok igazolják az óvatosságot, melylyel ily törvény hozatalánál el kell járni, annál inkább, mert ez nem tisztán jogászi, hanem kereskedelmi és pénzügyi szempontból is nagy fontossággal bír. A ministerium tehát egy bizottságot ^alakított az igazságügyi, kereskedelmi és pénzügyi ministerium tagjaiból, egy hírneves jogász elnöklete alatt, mely bizottság ezen törvény elkészítésével megbízatott. A törvényjavaslat elkészült és midőn a ministertanácsban tanácskozás alá került, a pénzügyminister ur részéről igen fontos és megfontolást igénylő észrevételek tétettek, a ki ezért annak újabb és beható tárgyalását sürgette. Ki lett tehát küldve egy újabb szakbizottság, mely revideálta az első javaslatot és a revideált javaslatot a pénzügyminister az arra leghivatottabb, mert az ügygyei leginkább
