Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

17í>; országos ülés tfeczamber 1. 1878. 1$ van, pár esztendő múlva azt mondja, hogy meg- 1 adtad amazt, most visszaállítom a régit is: ez a i;emzet kijátszása, ez nem fér össze a politikai morállal, melyet egy törvényhozásnak mindig respeetálnia kell. Mikor 1875-ben Ghyczy Kálmán pénzügyminister behozta a jövedelmi pótadót, idézhetném saját szavait és indokolását, de nem teszem, mert ismerem a ház türelmetlenségét, mely még a beszédet sem szívesen hallgatja meg, annál kevésbbé az idézeteket, — mindnyájan emlékszünk rá és tudjuk, az indokolásban is benne van, hogy ő ezt azzal indokolta, hogy a nemzet ezen nagyobb adót el fogja birni, mert az adózók azon része, melyre ez leginkább háramlik, feloldatik az eddig életben volt kereseti adó alól s ez törvényjavaslatba be is van iktatva. Most, miután már ezen czímen körülbelül harmadfél millióval emeltetett ezen osztály terhe, most újból helyre akarják az előbbi adót is állítani. Ez az, a mit politikai immoralitásnak neveznek, ha egy törvényhozás kimondja, hogy eltörlöm, vagy részben módosítom ezen adónemet, ha a másikat megszavazod, mert ez mintegy szerződéssé válik az adózók és a törvényhozás köztt. Keni tehetem, t. ház, — miután ezt a szót: politikai immoralitás kimondottam, — hogy épp ez alkalommal ne constatáljam azt •— s ezzel be is fejezem rövid felszólalásomat •— hogy a t. ministerelnök ur minapában, alig néhány napja, nem tudom mily incidensből kijelentette, én nem mondtam, hogy kételkedem benne, ő maga önként jelentette ki, hogy a politikai erkölcsiségnek mindig barátja volt és lesz. Én saját ítéletére bizom azt, hogy mikor egy kormány öt év előtt óriási erkölcsi áldozat, el fi feladás mellett a. nemzet színe elé áll és felhívja az egész házat: jöjjetek velem, én félreteszem az elveket és nagy áldozatot hozok, de azért, mert én rendezni akarom az ország pénzügyi helyzetét, mert hogyha pénzügyileg tönkre megy ez ország, akkor vége mindennek — és ezen czímen maga körül csoportosít egy nagy pártot és a mikor azután minden hatalom kezébe kerül, öt évig vezeti az ország sorsát és öt év múlva ugyanaz a minister a ház elé áll és öt évi működése, ennyi adóemelés, kölcsönfogyasztés után azt mondja: adjatok pénzt és emeljétek az adót, még pedig nem azért, hogy az államháztartás rendeztessék, — mert mindnyájan tudjuk, hogy e ezél e nyomorult összeg által nem lesz elérve, — hanem azért, hogy még pár hónapig élhessen; kérdem: megfelel-e ez a politikai moralitásnak, vagy nem ? (Tetszés holfelöl.) A minap a ministerelnök ur élczelt ellenem, azt mondván, mintha meg akarnám akadályozni, hogy egy minister visszaléphessen. Tudom én jól, hogy vannak esetek, midőn a ministerek visszaléphetnek, de tudok oly eseteket is, midőn vissza kell lépniök, ezen esetek pedig az összes alkotmányos praxisban a következők : vissza kell lépnie a ministernek vagy akkor, hogy na fontos elvi kérdésben összeütközik a parlamenttel, vagy ha összeütközésbe jő saját ministertársaival és a ministertanácsbau nem birja véleményét keresztülvinni, vagy ha fontos kérdésben összeütközésbe jő a koronával; de mindenekelőtt vau egy negyedik eset, a mely minden országban el van fogadva és ez : visszalép, a mikor tények bebizonyították, hogy programmját, melylyel kormányra lépett, keresztülvinni nem birja, a ministerelnök ur nemcsak keresztülvinni nem birta: hanem annak épen ellentétét cselekedte, oly helyzetbe juttatta ez országot, a müyenben az soha nem volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) És csuda lesz, áldani fogjuk annak az embernek a nevét, a ki képes lesz hosszú évek során azon sebeket gyógyítani, a melyet a jelen kormány működése óta a nemzet testén ejtett. (Helyeslés a szélső baloldalon) Nem fogadom el a törvényjavaslatot és kérem a t, házat szintén, ne méltóztassék azt elfogadni. Tisza Kálmán: T. ház! Legelsőben is arra kívánok egy pár szót szólani, a mivel a képviselő ur beszédét végezte és kívánom legelsőben is ez irányban megjegyezni, hogy mindamellett, hogy azóta, öt évvel ezelőtt előre nem láthatott bonyodalmak következtek be, az államháztartás rendezettségéhez ma sokkal közelebb lévén, mint voltunk akkor, s hogy a kitűzött programm irányában ne történt volna előhaladás, el nem ismerhetem; azt pedig sem én, sem más az 1875-ben kormányra lépett ministerek közül nem ígérte, hogy egy-két év alatt — még ha nem is jöttek volna közbe közbejött események és mindenféle újabb meg újabb megterhéltetés — az államháztartásban az egyensúly helyre fog állani. így tehát, az, hogy ellentétbe jöttem volna akár én, akár egyáltalában a 75-iki kormány jött volna ellentétbe önmagával, el nem ismerem. (Zaj. Ellenmondás balfelöl: Pedig úgy van!) Számok beszélnek, a függő adósságok megszűnése beszél, ez ellen közkiáitás nem czáfolat. (Helyeslés jobb/elöl.) De a t. képviselő ur azt mondja, ha jól tudtam hallani is zajban, hogy ezen törvényjavaslatoknak előterjesztése, mintegy a politikai morállal is ellenkezik. (Igaz! a szélső baloldalon.) Helfy Ignáez (közbeszól: A másodosztályú kereseti adó! Tisza Kálmán ministerelnök : Bármelyik, mindegy. És azt mondta — beszédjének nem is erre a részére, hanem a mit most fogok érinteni, arra kívánok rc-flectálni, — azt mondta a t. képviselő ur: hiszen mindenki látja, hogy ezeknek czélja nem az államháztartás rendezése, mert azokkal a nyomorult összegekkel, a melyek abból