Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

i Q4Í> 186. országos ülés deezember 10, 1879. seket intézni, melyeket a t. ház kegyes eBge­(leimével felolvasni szerencsés leszek: ,Interpellatió a pénzügyminister úrhoz: 1. Mikép tartja a minister ur összeegyez­tethetőnek az 1878: XXIV. t. ez. 26. §-ával f. évi augusztus 28-ikán 50250. sz. a. körren­deletének azon intézkedéseit, hogy a c) alatt fölemlített mezőgazdasági szeszfőzdék a törvényes 20, illetőleg 10%-nyi adóleengedésnek igénybe vétele esetében, a többiekkel közös föltételeknek teljesítésén kivül, még az ezen rendelet II. részé­nek 6., 7. és 8. pontjaiban elősorolt körülmé­nyeket is kimutatni tartozzanak; továbbá hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozói, a ked­vezménynek különben elvesztése terhe alatt, adó­leengedési igényüket, legkésőbb négy héttel a szesztermelési idény megnyílta előtt, tehát minden év aug. 1-sejéig bejelenteni kötelesek legyenek? 2. Hajlandó-e a minister ur az idézett ren­deletnek fönnjelzett pontjait minél előbb, minden­esetre pedig még oly időben hatályon kivül helyezni, hogy az általuk netalán már jelenleg is sújtott mezőgazdasági szesztermelők, még a jelen teli szeszégetési idény folyama alatt az őket törvényesen megillető 20, illetve 107°-nyi adóleengedésben részesülhessenek ?" Spóner Andor. Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Perczel László: T. ház! Midőn interpella­tióm által a t. kormány figyelmét vasutainkra irányozni óhajtom, teszem ezt azért, mert meg vagyok győződve, miszerint pénzügjn bajunkat, közlekedési és kereskedelmi viszonyainkat gyö­keresen javítani képesek nem leszünk mindaddig, míg azoknak kutforrását, vasúti rendszerünket rendezni, azt állami érdekeinknek megfelelően reformálni nem fogjuk. Jól ismerem azon sensibilitást, melylyel a parliament vasúti dolgok irányában viseltetik, értem, sőt némileg indokoltnak tartom azt, hogy a nemzet bizonyos óvakodással fogad minden vasúti tervezetet, de ha volt értelme ezen maga­tartásnak a múltra nézve, ha igazolható volt az a múlt tapasztalatai folytán, a jelen viszonyok között azt érteni, sot menteni alig lehetne; mert: Midőn mindinkább látjuk káros hatását an­nak, hogy legfőbb, legfontosabb vasutaink több társulat birtokában van, hogy ezeknek egymás­közti! versenye, rivalitása és érdekösszeütközése nagy nehézségeket és akadályokat gördít keres­kedelmi forgalmunk elé, midőn tapasztaljuk, hogy vasúti politikánk téves keresztülvitele foly­tán, vasutaink szerencsétlen pénzkezelés, építke­zési pazarlás miatt roppant összegeket nyeltek el, melyeknek kamatait, az állami és kereske­delmi érdekek ignorálásával, egyedül fiscalitási szempontokból, sokszor téves és káros üzleti és tarifa rendszer által iparkodnak előterem^ teni; midőn hagyományos nagylelkűséggel, vagy jobban könyelműséggel, oly pazarul és bőkezűért osztogattuk a vasúti garantiákat, hogy most már állandó tételt képez államköltségvetésünkben azon 11 millió forint, melyet kamatbiztosítorítás fejében fedeznünk kell; akkor alig vélek tévedni, midőn kimondom, hogy ez állapot ugy pénzügyi, mint kereskedelmi érdekünk miatt tovább alig" tartható, hogy egy az állam összes érdekeinek megfelelő vasúti csoportosítás, a hiányzó vona­lak kiépítése az, melyre a kormánynak jövendő forgalmi politikáját alapítani kell. Annál inkább is, miután látjuk a szomszéd német birodalom* ban a törekvést azon messzeható vasúti rend­szabályokra, melyek a mi közlekedési viszo­nyainkra nem maradhatnak hatás nélkül. Nem tartozom azon tan követőihez t. ház! kik a vasutakat mintegy monopóliumnak tekint­vén, azt tartják, hogy az állam érdeke követeli 5 hogy vasutaink egyáltalában az állam birtoká­ban veendők, sőt ellenkezőleg éppen itt látom szükségét annak, miszerint a magánvállalatnak lehető tág tér nyittassék; de egyet az általános állami érdekek szempontjából okvetlenül szüksé­gesnek és elkerülhetlennek tartok, azt, hogy az állam irányozza és dominálja a közlekedési viszonyokat, hogy azon vonalaknak, melyek az ország kereskedelme alapját, a közlekedés leg­főbb és legfontosabb irányát képezik, üzleti és­tarifa rendszerére döntő és határozó befolyással legyen. De éppen e tekintetben hiányzanak hazánkban majd minden kellékek, már magában azon körülmény, hogy államvasutaink négy iso­lált csoportot képeznek, hogy aközbeneső társasá­gok külön érdekviszonyainál fogva, sokszor gá­tolják a kormányt, az állam összes érdekeinek megfelelőleg intézni és vezetni forgalmunkat, egy oly anomália, melyek káros hatását bizonyítani felesleges, hozzájárul azon körülmény, hogy az egyes társulatoknak engedélyezett autonóm jogaik­nál fogva, a kormánynak igen korlátolt befo­lyása van azoknak üzleti és tarifa rendszerére, elegendő ok arra, hogy iparkodjunk megszerezni azon döntő befolyást, melyeket állami érdekeink­ért szükségeseknek tartunk. Nézetem szerint erre két mód kínálkozik: az egyik, hogy az állam birtokába vegye, vagy saját költségén építse ki azon vonalakat, melyek kereskedésünk és forgalmunk főbb irányait képe­zik; megvallom, ez lenne nézetem szerint a leg­előnyösebb, de egyúttal nem tagadhatom azt sem, hogy tekintve pénzügyi viszonyainkat és azon nagy áldozatot, melylyel azt létesíteni lehetne, jelenleg annak kivitelére képesek nem vagyunk : választanunk kell tehát a másik eszközt, melylye

Next

/
Thumbnails
Contents