Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

186. országos ülés deczember 10. 1S79. 177 melyre esetleg hivatva van, addig a póttartalékos minden előképzetség nélkül teljesíti a legkomolyabb időben esetleg a hadiszolgálatot. Lehet ez magának a rendszer hátránya, azt megengedem; de hogy ez a póttartalékosra nézve komoly időben, a hadiszolgálatra való behivatág esetén, egyénileg hatványozott hátrány, az illetőre nézve, azt senki sem tagadhatja. S éppen azért, mert ezen hátrány tényleg létezik a póttartalékosra nézve, ha ő Felsége rendelete folytán hadiszolgálatot tettleg teljesíteni tartozik, nem tartanám igazságosnak, ha a hadmentességi díj fizetésének kötelezettsége, a póttartalékosra nézve is kimondatnék. Egyébiránt ismételve kijelentem, hogy csatlakozom ahhoz, hogy a póttartalékosok intézménye változást szenvedjen; de ha éppen e szempontból ideiglenesnek tartjuk a törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedését, alaki tekintetben is elesik azon érvelés, melylyel a tisztelt képviselő ur élt. Legyen szabad még esak egyre hivatkoznom. Ezen törvényjavaslatnak alapját képezi a véderőről szóló 1868 : XL. t. ez. Sajnálom, hogy ezen törvényjavaslat még csak most kerül tárgyaliís alá; de, midőn ez most megtörténik, tény, hogy ezen törvényjavaslat kiindulási pontja, intézkedéseinek mérvadója és korlátozója más 'iem lehet, mint az 1868: XL. t. ez., melynek 56. §-a világosan megmondja, hogy kik kötelesek ily díjat fizetni. S itt megvallom, hogy némileg és nem egészen saját rendelkezésének megfelelőleg, a törvény maga is különbséget tesz a póttartalékosokra nézve s kétféle póttartalékosokat különböztet meg. Egyik részök az, mely az újonczozásnál nem került rendes szolgálatba, a kik tehát, a póttartalékosok közé soroztattak; másik részük az, a kik ideiglenesen fölmentettek a 17. §. alapján. A törvény, a rendes póttartalékosokra nézve nem mond semmit; az ipeiglenesekre nézve azt mondja, hogy tartoznak fizetni a katonasági díjat, a mennyiben szolgálatra nem hivattak be. Ennek megfelel a törvényjavaslat 1. §-a, a mennyiben a véglegesen felmentetteket ezen díj fizetésére kötelezetteknek mondja ki. A törvényjavaslat intézkedése tehát egyfelől megfelel a tényállásnak, másfelől pedig alapszik az 1868: XL. t. ez. 56. §-án s ezt most közvetett intézkedések folytán addig is megváltoztatni, a mig a t. kormány a védrendszerre vonatkozó esetleges javaslatait a törvényhozás elé nem terjeszti, igazolhatónak és czélszerünek nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennyit kívántam Tischler t. képviselőtársam módosítványára nézve megjegyezni.^ A mi pedig azt illeti, a mit Pulszky tisztelt képviselőtársam módosításképen az előbbi KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IX. KÖTET. módosítványhoz ajánlott, engedje meg, hogy kijelentsem, hogy ha volt valami okszerű abban, a mit Tischler t. képviselő ur óhajt, Pulszky tisztelt képviselőtársam azt almódosítása által teljesen lerontotta. Mert valóban sajátságos eljárás volna az, ha valaki pl. 9—10 esztendőn át fizetné az államnak a megszabott összegeket és azután szolgálatra behivatván, az állam tartoznék neki a tiz év alatt befizetett összegeket visszaszolgáltatni. Ez valóságos hitelezési üzlet volna, melyet sem adózási, sem jogi szempontból elfogadni nem tudnék. {Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget, a két módosítvány mellőzésével, elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hedry Ernő: T. ház! Csak egészen röviden kívánok reflectálni azokra, a miket Baross t képviselőtársam elmondott. (Halljuk! balfelöl.) Először is azt kívánom ismételni, hogy igen nagy különbség van póttartalékos és póttartalékos köztt. A póttartalékosok egyik sora a, legszerencsésebb helyzetben van, mert ezek tulajdonkép semmiféle szolgálatot nem teljesítenek és a hadmentességi díj alól való felmentetésük egyáltalán igazságos nem volna ; a másik kathegoriát képezik azok, a kik egy hadjárat alkalmával véletlenül behivatnak és minden előkészület nélkül, a testi fáradalmakra való minden előkészítés nélkül behívatnak és a hareztérre vitetnek. Ezek tehát aránylag sokkal fárasztóbban és terhesebben teljesítik a hadi kötelezettséget, mint a kik egy pár fegyvergyakorlatra behivatván, arra előkészítve vannak. Én tehát a póttartalékosok ezen két osztálya köztt mindenesetre különbséget kívánok tenni. Ezen különbséget Pulszky t. képviselőtársam legjobban tüntette fel, midőn egyiket a hadmentességben fenntartani kívánja és ennek a díjat nem véli visszafizetendőnek, a másiknak pedig a díjat visszafizettetni indítványozza. Baross t. képviselő ur azt mondja, hogy azon indítvány, melyet Tischler t. képviselőtársam beadott, ellenkezik az 1868. törvényben lefektetett eszmével, mely azt mondja, hogy a hadmentesek vetendők alá a díjfizetésnek. Egészen elfeledi azonban a t. képviselő ur azt, hogy a 3. §-bau azok, a kik időközben válnak szolgálatképtelenekké, azon időtől fogva alá lesznek vetve a díjfizetésnek; ezek tehát nem hadmentesek, hanem hadkötelezettek és mégis megfizetik a díjat, ha valamefy testi baj miatt, mely nem a szolgálatban történik, szolgálatképtelenekké lesznek. A másik érve az, hogy az osztó igazság érdekében nem kivánja, hogy azok, a kik — nem hadmentesek, t. i. a póttartalékosok fizessenek. Effvszerüen hivatkozom arra, minő osztó r ír igazságos kezek járnak néha közbe a póttartalékosok kijelölésénél, (ügy van! balfelöl.) 23