Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

186. orszáos ülés deezember 10. 1879, 175 tartó, kenyérkereső nélkül ne maradjanak. Ha az állam szükségét látja annak, hogy bizonyos körülmények köztt, pl. árvák fenntartása, vagy Agg szülök istápolása végett nem sorozza he az illető gyermekét, vagy testvérét, már akkor ezen tekintetek, melyek folytán ők felmentetnek a hadviselés terhe alól, tiltják azt, hogy újabb terhekkel rovassanak meg. És itt meg kell jegyeznem, hogy ezen 17. §. értelmében történt felmentés, általában a szegényebb osztályra szorítkozik, mert elő van írva, hogy mily anyagi viszonyok köztt történhetik meg itt a felmentés; és most azt kérdem, midőn azt állítottam, hogy ez adó a szegényebb osztályt fogja túlnyomóan sújtani, nem azokat fogja-e sújtani, kik árvák, szegény testvéreik, agg szülőik gyámolítása végett otthon hagyatnak: a midőn az állam egyik kezével segélyt nyújt, másik kezével busásan vissza veszi, mert azon adófizetés, mely rájuk kirovatik, igen érzékenyen fogja sújtani azt a szegény családot. A 3. §. szerint azok is állanak a hadmentességi díj fizetése alatt, kik pl. a katonaságnál bizonyos idő alatt szolgálván, onnan valami testi fogyatkozás miatt elbocsáttattak; természetesen konstatáltatván, vájjon az a szolgálatban nyerte-e azt a testi fogyatkozást, vagy nem. Azt mondja a törvény, ha nem szolgálatban nyerte, adófizetés kötelesség alá esik. Már az még sem igazságos, hogy ha 1—2 évet töltött a katonaságnál és onnét elbocsáttatott azért, mert hát további szolgálatra képtelen, de esetleg nem hadiszolgálatban kapta ezen testi fogyatkozást, hogy az most újabban adó alá vettessék, azt, nem hiszem, hogy igazságosnak lehessen mondani; hiszen az már teljesítette is némileg, ha nem is egész 32-ik évig, a hadiszolgálatot és teljesítsen még most adófizetést is, ez nem egyforma, ez nem igazságos mérték. Hanem, t. ház, ha a törvény kedvezményeket nyújt, akkor nem ezen szakaszok, hanem más szakaszok azok, melyek a hadiszolgálatra^ nézve igenis előnyt, kedvezményeket nyujtnak. Én már az általános tárgyalásnál nem ugy, mintha ezekre óhajtanám a törvényt kiterjeszteni, hanem mint figyelemre méltót azon esetben, hogyha a törvény kellő korlátai köztt nyújtatott volna be és ezen esetben mindenesetre fel is hívtam volna a t. ház figyelmét azon kedvezményekre, melyek a hadi kötelezettségre nézve a törvénynek 23., 24., 25., 26. §§-ai nyújtanak. A többek köztt csak egyet említek fel. A törvényjavaslat kimondja, hogy mindenféle felekezet papjai fel vannak mentve a hadiszolgálat kötelezettsége alól s háború esetére, mint tábori lelkészek fognak előállani. Már erre, t. ház, nem lehet azt mondani, hogy nem kedvezmény. Ha tehát valami fizetési kötelezettség hárulhatna valakire, mint mondám, azon esetre, ha a törvény azon korlátok között nyújtatnék be, melyeket én magam is jeleztem az általános tárgyalás alkalmával, ezen eset már rendkívüli figyelmet érdemelne. Én ezeket csak röviden óhajtottam előterjeszteni, hogy rámutassak azon anomáliákra, melyek ezen törvény alkalmazásánál a közéletben létre fognak jönni és egyszersmind jelezzem azt, hogy ezen törvényjavaslat is azon törvények közé tartozik, melyek bizonyos tetszhetősebb alakban jelentkeznek, mert felhívja azoknak, kik a katonaságnál vannak, figyelmét s mintegy elégtételérzetét s felhívja azon gondolatot, hogy ha ők a hazáért fáradságos szolgálatot végeznek, azok, kik otthon maradnak, viszont fizetnek. Ezek előtt mindenesetre igen tetszetős ezen törvényjavaslat, de azon sajátságos viszonyoknál fogva, melyeket a védtörvény alkalmazása az életben létrehoz, ezek ily természetű adózási törvényre nem nyújtanak alkalmas tért és ily adózási törvénynek alkalmas anyagul nem szolgálhatnak. Én ezeket voltam bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, különben a magam részéről indítványt azért nem terjesztek be, mert az általános tárgyalásnál nézeteimet elmondván, tudom, hogy e helyen azokat érvényesíteni nem lehet. Pulszky Ágost: T. ház! Legyen szabad nekem azon indítványhoz, melyet Tisehler t. barátom beterjesztett, egy pár szót szólani annyival inkább, mivel a ministerelnök ur azon beszédében, melyet az általános tárgyalás alkalmával elmondott, éppen ezen kérdésre vonatkozólag bővebben kiterjeszkedett, kiterjeszkedett oly szempontból, melyek figyelmet érdemelnek, de a kérdést mindenesetre egyoldalulag érintették. Nem kétlem, hogy ezen póttartalékosok sorsa, a kik póttartalékosságuk vége felé netalán tényleges részvételre mozgósítás által behívatnak, egyáltalában nem irigylendő, mert ezen póttartalékosok, a kik előre nem látják és nem várják behivatásukat, rendkivüli nehézségek, fáradalmaknak vannak kitéve; de másrészt nem tagadható az sem, hogy nincs senki a hadkötelesek közül, a kik kényelmesebb állást, a hadiszolgálattal járó terhek nagyobb mentességét élvezné, mint azon póttartalékos és ezek a póttartalékosoknak nagyobb száma, a kik egyáltalában nem mozgósíttatnak. Kétségtelen, hogy mig a másod, esetleg a harmad korosztályúak behívatnak és újra megvizsgáltatnak és ha az első korosztályból ki nem kerül az újonczjutalék száma, igénybe vétetnek; hogy mig azok, a kik egyéb mentességi okoknál fogva hazabocsáttatnak, de időközben részben ezen mentességi okok megszűnvén, béke idején is beidéztetnek, részint pedig a gyakorlat és kiképzés szempontjából évenkint beidéztetnek, addig a póttartalékosok az ilyen terhektől egyáltalában mentve vannak. Ennek következtében ez