Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

179. országos ülés deczemfeer 1. 1879. 11 de némelykor nem is lehet, hogy felvilágosítást adhasson,' mert a ministeraek nem feladata, hogy az administratió minden apró részleteivel foglalkozzék, hanem, hogy az egésznek irányt adjon. De az már nem szokás, hogy új adótörvények a pénzügyminister távollétében tárgyaltassanak. Volna egy negyedik ok, mely a mellett szólna, hogy ez idő szerint ezzel ne foglalkozzunk. A pénzügyminister ur ugyanis a bizottságban azzal indokolta ennek a törvényjavaslatnak sürgősségét, mert azt mondta, hogy ha most nem tárgyaljuk és nem válik a javaslat törvénynyé, a jövő év első felében hasznát nem vehetjük. Én megvallom, hogy ez nem lehet olyan érv, a mely a ház bármely tagját arra birja, hogy e törvényjavaslatot megszavazza, hanem ellenkezőleg hiszem, hogy a kiknek szándéka is jövőben ezen törvényjavaslatot megszavazni, ez idő szerint, midőn országszerte oly nyomasztó inség van, midőn előre tudjuk, hogy oly kemény tél vár ránk, mikor a szegény emberek okvetlenül sokkal nagyobb nyomorral lesznek kényszerítve küzdeni, mint eddig, — ez időszerűit e törvényjavaslatot megszavazni nem lesznek hajlandók ; engem legalább ez nem bir arra, hogy most ráálljak ezen sürgetésre. Forma szerinti indítványt nem terjesztek elő két okból, először, mert, mint mondám tudom, hogy az ilyen indítványoknak mi sorsa szokott lenni e házban; másodszor, mert rám és elvbarátaimra, őszintén megvallom, tökéletesen mindegy, én habozás nélkül bevallom, hogy ha a jövő évben terjesztetik is elő e törvényjavaslat, mi éppen úgy vissza fogjuk utasítani, mint most; vissza fogjuk utasítani azon általános elvi álláspontból, hogy mi nem akarunk hozzájárulni a nemzet vagyonából azon rendszer fenntartásához, a melyről tudjuk, látjuk, érezzük, hogy hazánkat tönkre juttatja és még kevésbbé szavaznék meg azon kormánynak, a mely iránt, mint méltóztatnak tudni, bizalommal nem viseltetünk. Ez oknál fogva, mondom, indítványt a halasztásra nézve nem terjesztek elő; ha azonban akad valaki, ki ilyen indítványt tesz, a fennebb idézett okoknál fogva hozzá fogok járulni. A mi már most magukat a törvényjavaslatokat illeti, igaz, hogy az első, a mely szőnyegen van, nem adóemelésről szól, hanem épen adómegszüntetésről és megvallom, hogy a kormány az ilyen aprólékos dolgokban igen találékony. Mikor egyéb törvényiavaslatokkal, épen az adóemelést akarja keresztül vinni, szüksége van természetesen arra, hogy ehhez felhangolja a közönséget. Ezen adómegszüntetés tehát mintegy azon simfonia, mely hivatva legyen a kedélyeket felhangolni. Majdha megszavaztuk ezen törvényjavaslatot, — mert hiszen a megszüntetést mindenki megszavazza, — akkor jön azután a kormány többi törvényjavaslatával. A pénzügyi bizottság is úgy rendezte be a javaslatok tárgyalását, hogy első legyen a cseléd-, kocsi- és lótartási adók megszüntetésére vonatkozó. Megjegyzem még, hogy ez a megszüntetés itt egész világosan meg van mondva, míg az adóemelést tartalmazó törvényjavaslatokban a fölemelés nincsen határozottan kimondva, hanem azt mondja például a törvényjavaslat, „a másodosztályú kereseti adónak újabb megállapítása". Ott tehát körül van irva, hogy legalább a közönség ne vegye észre, hogy itt tulajdonképen adóemelésről van szó. Én azonban azt mondom, hogy az ilyen schwarzkünstlerei czélhoz nem vezet. Megszüntetik ezt az adót, mert, mint azt már a pénzügymiuister ur is és a pénzügyi bizottság is bevallja, abból az adónemből oly csekély összeg jött be, hogy alig ért fel azon fáradtsággal és azon költséggel, mely reá fordíttatott. Megszünetetik tehát a cseléd-, kocsiés lótartási adókat. Én ezekre nézve most nem mondok véleményt, hogy mennyiben helyes az egyik, mennyiben helyes a másik, nem lehetett volna-e más módon eljárni ezen fényűzési adókra nézve. Annyira örvendek, hogy van végre egy kis adómegszüntetés, hogy szívesen veszem, akár milyen legyen az. De ha már a megszüntetésről van szó, miért nem teszik azt a lusus-adó többi nemeire nézve is ? Hisz az eredmény mindegyiknél csaknem ugyanaz. Azt mondja a jelentés, hogy a tekeasztaladó jövedelme tetemesebb, mert az variál a 60,000—70,000 forint között; de kérem, t. ház, méltóztassék csak venni a behajtási, a nyilvántartási és administrálási költséget és én fogadni merek, hogy ha összeadjuk a két összeget, nyereség nincs bennök. Igazságtalanság pedig, szerintem nagyobb van ennél, mint a többinél, mert én azt hiszem, hogy egy rókáról két bőrt nyúzni nem lehet. Az a kávés fizeti már a jövedelmi adót és mivel nyeri ő a maga jövedelmét? Nyeri szerszámaival. Ha pedig az ő szerszámait is megadóztatjuk, az épen olyan lenne, mint ha megadóztatnék a vargát a jövedelemért is és azután, még külön a tűért, a czérnáért is, vagy ha megadóztatnók az irót jövedelmi adóval s még azon felül külön adót vetnénk ki tollaira, tentatartójára s a többi. Hisz a kávésnál a tekeasztal csak egyik kereseti eszköz s miután mi már jövedelmi adót vetettünk ki rá, én nem tartom igazságosnak, hogy még egyszer fizessen. Azonkívül a mi a tekeasztalokat illeti: én azt hiszem, hogv ugyanazon okból, mely rabirta a kormányt, hogy a kocsitartasi adót el•;«•