Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-186
172 186. országos ülés deciember 10. 1879. selő urak sem tudják. Lehet, hogy a fogyaték 4% lesz; lehet, hogy 12 százaléka lesz, mint ők mondják, de bizonyosságot senki sem tudhat. Bizonyos csak az az eg) r , hogy a bejövendő összegekből be fog jönni 800 és néhány ezer forint, mely a képzendő alapokra fog fordíttatni; másfelől, hogy a mozgósítottak családjai számára is némi csekély összeg fog bejönni. Hogy mennyi marad az államháztartás számára, az nem ezen törvény feladata körébe tartozik, de a budget tárgyalásakor lehet appraeciálni, hogy lehet-e annyit felvenni az államháztartás javára, mint a mennyit a pénzügyminister elmondott. Lukács Béla és utána Pulszky Ágost t. képviselő ur megtámadja a pénzügyi bizottságot is, a miért ki nem mondta a törvényjavaslatban azt, hogy az illető rész az államháztartás javára fordiftatik, jólehet a törvényjavaslat 5. §-át módosította. T. ház! E tekintetben apellálhatok magára Lukács Béla képviselő úrra, a nem jól emlékezőről, a jól emlékezőre. Méltóztatnak a pénzügyi bizottsági t. tagok emlékezni arra, hogv a pénzügyi bizottság felfogása az volt, hogy mindennemű, az állam tagjaira kivetett adó- vagy díjakból bejövő összeg természeténél, szoros törvénynél fogva, az állam bevételi tételét képezi: tehát nem erre kell fektetni a súlyt, hanem igenis arra, hogy a bejövendő összegből, mennyi fordittassék más speczialis czélokra. És azt hiszem, t. ház, hogy a pénzügyi bizottság szövegezése ezen eljárásnak megfelel, de megfelel egyszersmind a törvényalkotási correctségnek. Egyébiránt miudazok irányában, a kik régebben szóltak s a kik ma beszéltek, a kik a törvényjavaslat alapeszméjét igazságosnak és szentnek tartották és mégis el nem fogadtak, általában csak annyit jegyzek meg, hogy Aristotelessel aligha állnak jó lábon, a mennyiben az általuk felállított előzményből, alig vonható ki más következtetés, mint az: fogadjuk el a törvényjavaslatot általánosságban és igazítsuk ki annak hiányait a részletes tárgyalásnál. S most, t. ház, egynehány szóval akarok fordulni azon képviselő urakhoz, a kik a törvényjavaslat alapelvét is megtagadták. (Halljuk.) T. ház! Ezen a téren azt hiszem, hogy nekem igen keveset kell szólnom; fényesen megoldották e feladatot Irányi Dániel és Hegyessy Márton képviselő urak. [Derültség.) Én ezekhez csupán annyit vagyok bátor még megjegyezni, hogy akkor, a midőn önök tagadják, hogy joga volna az államnak, hogy igazságos volna a katonaság terhe alól megszabadult gyöngébb testalkatúakra nézve valami adót kivetni, akkor önöknek el kell ismerniök, hogy akkor meg az erősebbektől nem kívánhatják azt, hogy az élet- és vér-adó terhét az állam javára megadják. És t. ház, ha áll az, a mit ma, ugy hiszem Vidlicskay József t. képviselő ur és más képviselő urak mondottak, hogy e véradót sincs joga követelni az államnak, ugyan kérdem, ezen rettentő epochában, a midőn a körülöttünk álló nagy nemzetek millió számra dressiroznak be katonákat, mit fognak a haza védelmére állítani ? Hol veszik a katonát? Talán az önkényt vállalkozók csekély tömegével akarják megmenteni a hazát'? Beismerem egyébiránt, hogy ezen a téren, t. i. a tagadás terén leglelkesebben szónokok Mocsáry Lajos képviselő ur. O roppant lelkesedéssel bizonyítgatta, hogy 1X4=4, 3X2=6, 4X3=12. Hisz ezt a törvényjavaslat maga is megmondja határozottan, hogy bizony 3, 4, 5, 6, 7, stb. irtot kell fizetni; de bármily lelkesen beszélt is, azt, hogy e 3—10 frt borzasztó teher ellenében, a besorozott katonának sorsa valódi lakadalom volna, azt bebizoiiyítm" nem tudta. T. ház! Legyünk igazságosak. Ha Mocsáry Lajos képviselő ur nem azon nehéz terheket veti szembe a be nem sorozottakkal, a melyeket a katonának teljesítni kell, hanem csupán azt, hogy a már tartalékba jutottak is tartoznak pénzbeli kötelességüket teljesíteni, kénytelenek lesznek elismerni azon igazságot, hogy az a tartalékos katona részint az által, mert. minden esztendőben az ellenőrzési szemlére bement, részint az által, mert neki még 3 évi hadgyakorlatot kell teljesíteni, sokkal több pénzbeli teherrel sujtatik, mint azok, a kik csak a védelmi adót kötelesek fizetni. Azt is elismerem készséggel, hogy ugy a t. képviselőtársam, mint Madarász József és Orbán Balázs képviselő urak igen lelkesen szónokoltak arra nézve, hogy bizony semmi adófelemelés, semmi ájabb adót nem kell elfogadni; de ennek ellenében talán csak még is mondhatok annyit, hogy bizony az olyan adót, a melynek elvét igazságosnak és szentnek vagyunk kénytelenek mindnyájan elismerni, talán lelkesen is lehetne védelmezni; hanem ki-ki a maga módja szerint. Én, t. ház, nem akarok deklamálni, hanem egyszerűen hivatkozom a t. ház hideg megfontolására. Méltóztassanak hidegen megfontolni azt, hogy azokról a mi sebesült katonáinkról, az elhaltak özvegyeiről s árváiról, a mozgósítottak családjairól, ha mi magunk nem gondoskodunk, sem ellenség, sem barát gondoskodni nem fog; ha mi magunk nem akaruuk javítani államháztartásunkon, azt bizony sem az ellenség, sem pedig a Szederkényi t. képviselőtársam által valami külön állónak képzelt ideál, melylyel a „do ut des" elve alapján alkuba bocsátkozni lehetne, javítani nem fogja, hanem államháztartásunk terheit magunknak kell kiizzadni. Mindezeknek alapján, a számítani tudó s ál*
