Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

ls«. orwágos ülés deezember 10.1S79. 173 dozatkész hazaszeretet nevében kérem a t. házat, méltáztassék a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni (Helyeslés jobb felöl) Elnök: A vita be lévén fejezve, mielőtt a szavazás megtörténnék, fel fog olvastatni Bessenyey Ernő képviselő urnák határozati javaslata. Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! A határozati javaslat halasztást involvál ugyan magában, de nem egyszerű halasztást, hanem egyúttal bizonyos elveknek elismerését. Ennélfogva e határozati javaslatot nem tűzhetem ki először szavazás alá, hanem magát a törvényjavaslatot, a bizottság szövegezése szerint, fogom szavazás alá bocsátani. Ha ez el nem fogadtatnék, akkor jönne szavazás alá a határozati javaslat. Fel teszem tehát a kérdést. Méltóztatik a tisztelt ház a hadmentességi díjról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? Igen, vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Ennélfogva a beadott határozati javaslat elesik. T. ház! Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdetnék, a tegnapi incidens alkalmából, azon kérést intézem a t. ház tagjaihoz, méltóztassanak magukat a szólni kívánók jó előre feljegyeztetni az illető szakaszoknál, nehogy ismét valami tévedés, vagy meglepetés történjék. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző' (olvassa a törvényjavaslat czímét a, pénzügyi bizottság szövegezése szerint). Elnök: Nem lévén észrevétel, a czím elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvassa az í-s'ó %-t). Tischler Vincze: Én ugyan nem fogadtam el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, de nem azért, mintha a törvényjavaslatban foglalt alapelv ellen kifogásom lenne, hanem kizárólag azon okoknál fogva, melyeket Szontagh Pál és Lukács Béla t. képviselőtársaim tolmácsoltak. A mi a törvényjavaslat alapelvét illeti, őszintén megvallom, hogy azt a lehető legigazságosabbnak tartom, mert higyjék meg azon képviselő urak, kik a katonáskodást valami bonumnak, jónak tüntetik fel, hogy mindazok, kik a katonáskodást nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag ismerik, ellenkező nézetben vannak, mert azok nemcsak nem tartják a katonáskodást jónak, hanem ellenkezőleg sanyaruságnak és pedig olyannak, hogy az attól való menekülésért, közülök bármely kész lesz a lehető pénzáldozatot meghozni. De éppen azért, t. ház, mert az alapelvet magam is igazságosnak tartom, óhajtom, hogy azon pénzáldozatokat necsak azok hozzák meg, kik testi hiányaik, vagy családi körülményeik miatt mentesek, hanem azok is

f kik ezen mentességet ép testtel és ép lélekkel a puszta véletlennek például, a sorshúzásnak köszönik, t. i. a póttartalékosok. Az 1868: LX. t. ez. 56. §-a nyíltan rendeli, hogy a póttartalékosok megadóztassanak, ettől azonban a kormány és a pénzügyi bizottság indokolatlanul eltért ; az eltérést azzal indokolja, úgy a kormány, mint a bizottság, mindkettő majdnem egyformán, hogy a póttartalékosoknak a 12 év folytán készen kell magukat tartauiok és hogy, ha ezen évek lefolyása alatt esetleg háború törne ki, behivatnának és akkor, vérrel és pénzzel adóznak, mi az osztó igazsággal összeegyeztethető nem lenne. Én megvallom, t. ház, hogy ezen indokolást merőben elégtelennek tartom, mert az a körülmény, hogy a póttartalékosok a 12 év alatt esetleg egyszer, egy pár heti szolgálatot teljesítenek, elégséges ugyan arra, hogy azon évben, melyben behivatnak, szolgáltak, az adó alól felmentessenek, de koránt sem arra, hogy e czímen 12 év alatt adómentes legyenek. Akkor uraim, mikor a csonkákat és bénákat megadóztatjuk, hogy lehet felmenteni azokat, a kik ép testteldélekkel bírnak s e kedvezményt a puszta véletlennek köszönhetik? De, hogy a póttartalékosok nem teljesítenek oly nagymérvű szolgálatokat, bizonyítja a tapasztalat. Védrendszerünk évtizedes fennállása alatt, tavaly volt az első eset, midőn a póttartalék csekély része mozgósittatott, mig ellenben a póttartalékosok legnagyobb része, ezen évtized leforgása alatt éppen semmi szolgálatot nem teljesített. De eltekintve ettől, ha a t. kormány, vagy a t. pénzügyi bizottság nem tarthatta az osztó igazsággal megegyeztethetőnek azt, hogy a póttartalékosokat megadóztassa, kérdem, hogy tarthatta ugyanazon osztó igazsággal megegyeztethetőnek a törvényjavaslat 1. §-ának 2. pontjában felemlítettek megadóztatását? Mindaz, mit a t. kormány az indokolásban felhoz a póttartalékosok mellett, sokkal nagyobb mértékben alkalmazható azokra, a kik a 2. pontban fel vannak említve. E 2. pont azokról szól, kik családi körülményeiknél fogva hadmentesek, de ezek hadmentessége a véderő törvény értelmében csak addig tart, mig az, a kinek fenntartása miatt felmentetett és mihelyt az meghal, az illető rögtön be lesz a hadseregbe sorozva és ott teljesíti kötelességét. Megtörténhetik tehát ezeknél is, hogy esetleg 5—6 évig fizetik a védelmi adót, de meghalván atyjuk, vagy anyjuk, kiket eltartottak, be lesznek sorozva s kiütvén a háború, épp úgy fognak vérrel adózni, mint a póttartalékosok. Sőt ezek helyzete még súlyosabb, mert a pót-