Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

186. orsíágos ülés ät talás mutatja, hódító politika; hódtíást keres keleten, hódításokat keres azon veszteségekért, a melye­ket ezen, tisztán cabinet-politika szenvedett Olasz­és Németországban. Azon cabinetpolitika szerint, mely most uralkodó, van logika ezen eljárásban, t. i. kárpótlást akar szerezni a szenvedett vesz­teségekért. De midőn arról van szó, hogy egy törvényhozás odaadja magát azután eszközül egy ilyen ezélra, én azt hiszem, hogy a törvényhozás magát eszközül ilyeu ezélra oda nera adhatja. (Helyeslés a szélsőbalról.) Nem hódításra van itt szükség Ausztria és Magyarország boldogitására, hanem belső állapotok consolidálására, a jólétnek emelésére, a műveltség terjesztésére. (Helyeslés a szélsőbalon) A kik azt hiszik, hogy Ausztria-Magyarországnak hódításokat kell tenni, azoknak azt mondom, hogy én nem bánom, tegyünk hódításokat, hanem ne fegy­verrel, uram, hanem tegyünk hódításokat, a sza­badság erejével, a míveltséggel és jóléttel; tegyünk hódításokat a szellemi téren anyagi erő nélkül; ennek a módja pedig nem hódítás fegyverrel, hanem szabad csatlakozás a népeknek azon jogánál fogva, melynél fogva egyik a másikat gyámolítja, egyik a másikhoz csatlakozhatik. Ha azután igy áll elő valamely szövetség, az ellen, a szabadság szempontjából kifogást tenni nem lehet; hanem hódító politikának ezéljaira adni eszközöket, az sem a szabadsággal, sem erkölcsi érdekeinkkel nem egyezik meg, de erőn­kön is túl megy. Midőn, t. ház, azon politikáról van szó, mely ezen katonai alapoknak megalkotását kívánja, egyéb tekintetek is merülnek föl előttem. Széjjel nézve Keletnek jelenén, én azt hiszem, mindenki meggyőződhetik arról, hogy ott minden csak félben van. Okulva azon tapasztalatokon, melyeket például Legyeiország története felmutat, azt hiszem, hogy azon kabineti politika működé­sének fonalán, mely tőlünk most ezen áldozatot hódító czélokra kívánja, nincs most egyéb hátra, miüt az, hogy folytattassék tovább, hadviselés utján, azon processus, mely két-három évvel ezelőtt megindittatott. Azon processusnak további stádiuma pedig nem egyéb, mint Törökországnak második fel­osztása és esetleg harmadik felosztása. Ez, uraim, azon czél, melyre a kabineti politika ezen áldo­zatot kívánja. Én azt hiszem, mi ily czélokra áldozatot nem hozhatunk. De van még egy más szempont is, melynek felhozása talán túlságnak fog látszani, de a midőn ezen szempontot megemlítem, nem tartok attól, hogy engem, a posteriori meg lehessen ezáfolni. A dolgot még most, t. ház, csak szellemi sze­mekkel lehet látni. De az ember gondolkodási tehetsége éppen azért adatott meg, hogy a jövőbe jczember 10. 1879. j 65 is belásson. Éti hivatkozni fogok tényekre. (Halljuk! a szélső balon.) A mire hivatkozni kívánok, t. ház, az azon tény, mely szerint ugyan­akkor, a mikor a franczia respublika már harma­dik ízben jött létre, csakhamar 1872-ben meg­alakult az északi szövetség. A franczia respubli­kának megalakulása és az északi szövetség létrejötte, ugyanazon egy időre esik. Megvallom, hogy én belső összeköttetést keresek ezen két tény köztt; mert hogy ez csak ugy véletlenül történt volna, már azt nem vagyok képes magammal elhitetni. Igaz, az északi szövetség létrejött, tenni azonban ez ideig nem tett semmit, actióba nem lépett. Miért nem tett semmit? Azért, mert Francziaország egészen conservativ politikát követ. Nem volt ok rá, hogy tegyen valamit, de ha Francziaországnak, politikája megváltoznék, én azt hiszem, bog}" ezen szövetség ismét fel fog éledni és actióba fog lépni, ha t. i. az ő felfogása szerint elég ok lesz arra, hogy actióba lépjen. Én, uraim, hogy érthető szavakkal fejezzem ki magamat, én az északi szövetségnek létrejöttében reactiót látok a franczia respublika létrejötte ellen. A dolog még most alszik és aludni fog addig, mig Franczia­ország azon politikát fogja követni, melyet eddig követ, hanem a mint ott megváltozik a politika, ismét újabb bonyodalmak fognak keletkezni Európában és meglehet, hogy meg fogják szün­tetni a keleti krisist egy darab időre. Én tehát, ha kissé a távolabb jövőbe tekintek, nem tudok elzárkózni azon felfogás elől, miszerint éppen ezen alapok, melyekről most szó van, tekintve a lehető távolabb jövőt, egyszersmind azon ezélra is adatnak, hogy mi megint oly háborúba bonyolódjunk, milyenbe bonyolódott akkoron még csak Ausztriának nevezett, most pedig Ausztria - Magyarországnak nevezett birodalmi complesus, milyen háborúba bocsátkozott 1792-től 1814-ig. Véres háborúk voltak azok, sok áldozatot hozott Magyarország, de én még nem tudok oly tudóst és oly historikust, a ki azt állította volna, hogy ezen háború az osztrák-magyar, vagy nkár magyar, akár osztrák népek érdekében folytat­tatott volna. Azok tisztán dinasticus és cabineti háborúk voltak. (Ugy van! balfelöl.) Jöhetnek oly idők s meggyőződésem szerint fognak is jönni mindenesetre, midőn ezen háborúk ismét meg fognak újulni s mi a nélkül, hogy gondos­kodnánk érdekeinkről előre, már most, ez, idővel nagyon megszaporodandó ezen alapokban oda­adjuk az eszközöket háborúk folytatására, oda­adjuk minek? a eabinet-politikának, a nélkül, hogy nemzeti érdekeink biztosítva volnának. En tehát, t. ház, azon előrelátásban, mely kell, hogy vezesse a törvényhozásokat, mindaddig, mig a szabadság és béke tekintetében nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents