Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-186

166 1S6. orsrágos ülés deezember 10. 1879. érdekeink garantiáját nem látom, mindaddig nem vagyok hajlandó ily áldozatokat hozni. Nem vagyok hajlandó, t. ház, különösen annálfogva, mert azt a cabinet-politikát, mely vezeti a dolgokat Ausztriában és Magyarországon, én egészen hibásnak és rosznak tartom. Távol van tőlem, hogy ez alkalommal részletes bírálatába kívánjak bocsátkozni ezen politikának ; hivatkozom csak két tényre, minden okoskodás nélkül két tényre. Ezeu cabinet-politika nem változott évek óta; ugyanaz, habár az államélet külső formái változnak is, habár ezen politika egyszer absolutistieus mezben jelenik meg a külvilág előtt; máskor pedig alkotmányos öltönyt ölt. Hivatkozom csak két tényre. Ezen cabinet-politika, mely tőlünk ezen áldozatokat kívánja, ugyanazon cabinet-politika, mely a 60-as években, ezelőtt mintegy 14—15 esztendővel Gralicziában orosz kérdést csinált. A fiatalabbak az én képviselőtársaim közül, kik akkor még tanulás pályáján voltak, erre nem is emlékeznek, de az idősebbek igen jól emlékezhetnek arra, hogy midőn 1861 után itt, az úgynevezett osztrák birodalomban a mozgalom megindult, ugyanakkor Galicziában lengyel mozgalom indult meg. Ezen lengyel mozgalom ellen, a bécsi cabinet-politika Galicziában orosz kérdést csinált. S mit csinált ezen cabinet-politika most legújabban? Mindenesetre hivatása lett volna az orosz hódító hatalmat ugy az osztrák birodalomtól, mint Európának keleti, déli és nyugati részétől távol tartani. És tette ezt? Nem. A helyett, hogy eltávolította volna, beleegyezett abba, hogy az orosz Lódító hatalom befészkelje magát a Balkán félszigetbe. Ez egy végzetes hiba, mely évek, vagy évtizedek folytán, de mindenesetre meg fogja magát bőszülni. Ily kabinet politikának czéljaira t, ház, én ilj nagy áldozatokkal, ily katonai alapokat teremteni nem kívánok. (Helyeslés balfelöl.) Eöviden tehát abba foglalom össze eddigi beszédemet, hogy miután én azon politikát, mely ezen áldozatokat kívánja, egészen hibásnak tekintem, nem lehetek rá hajlandó, hogy az ö kezére dy nagy vagyont, ily nagy pénzerőt bízzak. S most engedje meg a t. ház, hogy egy pár szóval reflectáljak a bárándi kerület t. képviselőjének szombati előadására. (Halljuk!) A tárgy összefügg a szőnyegen levő törvényjavaslattal s én kénytelen vagyok megemlíteni ez alkalommal, hogy én t. képviselőtársamnak előadásában bizonyos egyoldalúságot s eszmezavart látok.^ (Derültség.) O azt mondja, hogy a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslat eszméje, ikertestvér a közös védkötelezettség eszméjének; azt mondja, hogy ezen közös védkötelezettség a franczia forradalomtól származik, a mely egy új aerát képez Európa történetében; azt mondja, hogy a franczia fórradalom volt az, a mely proklamálta, hogy minden franczia katona. Moadhatom, hogy t. képviselőtársam e részben nagyon egyoldalú. Igaz, hogy a franczia nemzetgyűlés proclamálta, hogy minden polgár katona, de megfordítva azt is proclamálta, hogy minden katona polgár. (Ugy van!) Ezt pedig én ezen törvényjavaslatban nem találom, sőt ezen törvényjavaslatban fenntartását s hogy ugy fejezzem ki magamat, további tökéletesítését; látom a militarismusnak, (ügy van! balfelöl) annak a militarismusnak, a mely a thesisnek ezt a megfordítását nem engedi, hogy t. i. minden katona egyszersmind polgár. (Ugy van! balolfelol.) Ez az egyoldalúság. De egyoldalúság s eszmezavar továbbá az, hogy t. képviselőtársam semmi különbséget nem tesz Franczia ország és a mire hivatkozott,, Svájcz tényleges állása és a mi állásunk köztt. T. ház! Hogy oly országban, a minő Svájcz s a minő Franeziaország különösen jelenleg, melyben a hadügy, a háború és béke,joga a nemzet kezében van, általánossá tétessék a védkötelezett^ ség: ebben van logika, (ügy van! balfelöl.) De kérdem t. képviselőtársamtól, hát nálunk a hadügy, a háború és béke joga a nemzet kezében van? Nincs! Midőn tehát egy oly országban, a mely kezében tartja az egész hadügyet, a mely országban a háború és béke joga a nemzet kezében van, ha ily országba behozatik az általános védkötelezettség és a katonai adó, az egészen más dolog, mint ha az behozatik oly országban, a melyben sem a hadügy, sem a háború és béke joga a nemzet kezében nincs. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ha ily állapotot magyarán kívánok jellemezni, uraim, ez nem utánzása a szabad intézményeknek és szabad országoknak, ez uraim, bocsánatot kérek a kifejezésért, de nem használhatok más kifejezést, ez egy neme a szolgaságnak. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ha ezen törvényjavaslat garantiákat nyújtana a részben, hogy a háború és béke joga, hogy a hadügy, ha nem is rögtön, de legalább időjártával a nemzet kezébe tétetik le, akkor lehetne szó arról, hogy ily törvényjavaslat megalkottassék; de a hol erre sem garantia, sem kilátás nincs, ily körülmények köztt részemről a törvényjavaslatot meg nem szavazhatom s ennélfogva általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélsB balon.) Csanády Sándor: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A tárgyalás alatt levő védelmi adóról szóló törvényjavaslat is kézzel fogható, napfénynél világosabb bizonyítéka annak, miszerint Tisza Kálmán ministerelnök urnák (Derültség) e