Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

10 17i>. országos ülés deezember 1. 1*79. magát a t. ház, azt hiszem, hogy az adó eltörlésénél, a mely akár méltányossági, akár közgazdasági szompontból történik, szem előtt tartandó, hogy a megfelelő fedezetről a lehetőségig gondoskodni kell. Ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. Helfy Ignácz: A t. előadó ur egyedül a cseléd- kocsi- és lótartási adók megszüntetéséről szóló törvényjavaslatról beszélt. Meglehet, hogy ő ugy fogja fel a dolgot, hogy a többiekről nem is kell szólani, mert csak erről van most szó. Sajnálom, de én a t. előadó ur ezen felfogását nem oszthatom. A múlt hónapban, midőn a pénzügyminister ur exposéját tartotta, előadván az egész pénzügyi helyzetet és azon tervezeteket, a melyek szerint jövőre az állam háztartást rendezni reméli, mint annak legfőbb részét, elénk terjesztette a törvényjavaslatoknak azon sorozatát, a melynek ez csak egyik lánczszemét képezi. Én azt hiszem, hogy, midőn az általa előterjesztett adótörvényeknek elsejét akarjuk tárgyalni, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is valamennyire kiterjeszkedni és ítéletet mondani a felett, hogy szükséges-e és ha igen, lehetséges-e Magyarországon az adóemelés ; hogy ezen törvényjavaslatokat fogadjuk-e el, vagy nem lenne-e czélszerűbb e helyett másról gondoskodni. Én bátor leszek ezen alkalommal a pénzügyminister által beterjesztett összes törvényjavaslatokról szólani. Ha reményem volna, hogy a t. kormány és a többség részéről — a mi eddig legalább velem soha sem történt, — méltányossággal találkozom: egy alázatos kérdést volnék bátor a í. ház elé terjeszteni, melynek indokolását, ugy hiszem, lehetetlen alaposnak nem találni. Kérésem az volna, hogy méltóztatnék a t. kormány és t. többség bele nyugodni abba, hogy ezen törvényjavaslatok tárgyalása a mai napirendről levétessék és későbbi időre halasztassanak. E mellett szólnak szerintem a legvilágosabb, csaknem kézzel fogható indokok: először is az, hogy a budgettel eddig még egyáltalában nem foglalkoztunk. A t. pénzügyminister ur ezen törvényjavaslatokat, mint az, 1880-ik évi államháztartásban felmerülendő hiányok részletes fedezésére szolgáló intézkedéseket proponálja. Az első szükség tehát az volna, hogy a költségvetésen keresztül menjünk, megvitassuk és megállapítsuk és majd csak azután, ha a hiányt megállapítottuk, akkor leszünk képesek megítélni, vájjon szükségesek-e ezen újabb adóintézkedések és mennyiben érünk czélt azokkal, mennyiben leszünk azután képesek a majdan megállapítandó hiáuyt fedezni. Ugy hiszem, hogy ez már magában elegendő ok volna arra, hogy ezen adótörvényjavaslatok tárgyalását most a napirendről levegyük. De van egy másik ok is és ez az, hogy a t. pénzügyminister ur nemcsak ezen törvényjavaslatokat terjesztette elő, hanem azokat is, mik ez idő szerint napirendre tűzve nincsenek és abból a complexusból remélte ő azon összeget előteremthetni, a melyet ő saját számítása szerint a jövő évi hiány fedezésére szükségesnek tart. Méltóztatik tudni azt is, hogy azóta két ily törvényjavaslat, részint a bizottságok által lett visszautasítva, részint ugy látszik, maga a kormány belátta, hogy azokhoz ragaszkodni nem lehet. Nevezetesen ott van azon intézkedés, melyet ezzel egyidejűleg terjesztett elő a pénzügyminister ur a földtehermentesítési és a szőlődézsma-kötvényekre vonatkozólag. Igaz, hogy hivatalosan mai napig sem tudunk arról semmit. Én, mint a pénzügyi bizottság egyik tagja, tudok róla annyit, hogy "a pénzügyi bizottság nem volt hajlandó azt elfogadni és két napi vita után, a t. pénzügyminister azt a kérést intézte hozzánk, hogy vegyük le a napirendről és hogy majd a kormány nyilatkozatot fog tenni a t. ház előtt — most ez nem a pénzügyi bizottság elé tartozik — mennyiben ragaszkodik ezen törvényjavaslathoz, vagy nem ragaszkodik hozzá és miképen szándékozik azt másvalamivel pótolni. Miután mai napig a t. kormánytól e tekintetben semminemű nyilatkozatot nem hallottunk, én csak annyit tudok, mint a pénzügyi bizottság tagja, hogy abból a javaslatból ez idő szerint törvény nem lesz. így tehát, ez a t. pénzügyminister ur calculusából elesik. Tudjuk, hogy volt egy másik törvényjavaslat, a melyből a t. pénzügyminister ur tetemes összeget remélt vonhatni: az ut és hídvám okról; ezen törvényjavaslat is azok sorába tartozik, a melyekről szerintem most szó nem lehet és így felmerül azon kérdés, hogy vájjon a pénzügyminister ur már is ennyire reducálva látva saját pénzügyi tervét, vájjon az a kevés, a mi megmarad, megérdemli-e, hogy az országot újból felzaklassuk, megérdemli-e, hogy a magyar képviselőház, a mely évek óta alig tesz egyebet, mint adókat, újabb meg újabb terheket megszavaz, az ilyen relatív csekély összeg, már az ő szükségleteihez képest, csekély összeg végett, a nemzetnek alkalmatlankodjék. Azt hiszem, hogy ez annál inkább kötelesség volna a t. kormány részéről, miután mindnyájunk sajnálatára értesülünk, hogy a pénzügyminister ur ez idő szerint beteg. Igaz, hogy ő, miként a kormányelnök ur bejelentette, magát egy megbízottja által képviselteti, nem vonom kétségbe, hogy ezt tenni szabad, ez a parlamenti életben szokásos. De. szokásos mikor? Mikor valamely nagyobb törvényjavaslatnak részleteiről van szó, mert physicai lehetetlenség, hogy a minister minden egyes részletről személyesen felvilágosítást adjon,