Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
178. országos ülés d ezt-mber 1- 1878. í a nemzet színe előtt tett igéretét nem váltotta be? a ki a nemzetet, mondhatom, koldusbotra juttatta? Tudjuk t. képviselőház, miszerint a ministerelnök ur, a midőn a múlt év vége, felé, hatvan millió frt. kölcsön megszavazását kérte, akkor m i, a közjogi ellenzék tagjai, a kölesönt megszavazni vonakodtunk, nem csak azért, mert már akkor sem viseltettünk bizalommal a ministerelnök ur irányában, hanem azért is, mert attól tartottunk, hogy a hatvan millió frt. a török birodalom megtámadására fog fordíttatni. Akkor a ministerelnök ur itt e képviselőházban s igy a nemzet szine előtt szavát adta, miként a hatvan millió frt. nem fog a török birodalom megtámadására fordíttatni, sőt azt mondotta, miként egyetlen egy magyar katona sem fogja átlépni határt. {Tisza ministerelnök közbeszól: Azt nem mondotta!) Tudjuk, t. képviselőház, mi történt. Alig oszlott szét az országgyűlés, megtámadtatott a török birodalom, elköltetett nemcsak a hatvan millió forint, hanem azonkívül a ministerelnök ur annyira megfeledkezett magáról, hogy a nemzet hire, tudta, beleegyezése nélkül még száz millió forint kölesönt is vett fel. En jó lélekismerettel részemről ily kezekbe *nem tehetem le a nemzet sorsa, jövője fölötti intézkedést. De, hogy nem csak magam vélekedem igy, hanem a hazában levő polgárok egy része sem viseltetik oly bizodalommal a ministerelnök ur irányában, oly bizalommal, mint a minővel viseltetett a múltban: kitűnik a legközelebbi képviselői választások alkalmával történtekből. Ugyanis t. képviselőház, tudjuk, miként a választások alkalmával a magyar vidékek, a tősgyökeres magyar faj, többnyire száműzte a maga kerületeiből a jelölteket, a kik a kormánypárt programmjával léptek fel. De ha nem megyünk tovább és csak magát a ministerelnököt veszszük cinosurául, tudjuk, miként Debreczen város lelkes és hazafias polgárai elkergették a ministerelnök urat a maguk köréből. (Mozgás és zaj jóbbfeWl) Elnök: Másodszor kérem a t. képviselő urat, méltóztassék az itt használt szavakat megválasztani. Alig hiszem, hogy ez a parlamenthez méltó kifejezés volna. Elkergetésről nem lehet itt szó. Csanády Sándor: Hát száműzték. Elnök: „Nem választották meg" ez az illő kifejezés. Csanády Sándor: Tehát nem választották meg. (Élénk derültség.) Elnök: Azt hiszem, a köztt nagy különbség van. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy kétszer emlékeztettem; ha ezt harmadszor is kénytelen volnék tenni, el fognám vonni tőle a szót. (Elénk helyeslés jobbfelöí.) Csanády Sándor : Hogy mennyire elvesztette a ministerelnök ur azon bizalmat, melylyel birt, csak a jelenlegi országgyűlés kezdetén is, kitűnik onnan, miként äz országgyűlés kezdetén 300 szavazattal rendelkezett, kitűnik azon körülményből, miszerint többen a képviselő urak közül, kik a ministerelnök ur nézeteit, elveit osztották, nem mondom ki, illetőleg nem akarom kimondani az okát miért, mert attól tartok, hogy az igen t. elnök ur el fogja tőlem vonni a szót. (Derültség.) Köztudomású dolog mondom, miként pártja kitűnő tagjai, pártja jelesbbjei a ministerelnök úrral szakítottak, itt ezen oldalon foglaltak helyet s most velünk kezet fogva, mindent elkövetnek arra nézve, hogy a ministerelnök urat megbuktassák; megbuktassák igenis, azért, mert arról győződtek meg, miként a ministerelnök urnák működése káros és vészthozó, hogy ne mondjam, átok, csapás a nemzetre nézve épugy szellemi, mint anyagi tekintetben. Mert, t. képviselőház, a legközelebbi múlt is arról győzött meg engem hogy a ministerelnök ur működése kártékonyán hat a nemzetre szellemi, kártékonyán hat anyagi tekintetben s mert bizalommal nem viseltetem a ministerelnök ur irányában, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon^) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Mindenek előtt kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy a pénzügyminister ur betegsége által gátolva lévén, mig egyfelől, természetesen a mennyiben képviselet szükséges, hivatásomnak tartom a képviseletet teljesíteni ; másfelől nem annyira ezea, mint inkább a későbbi javaslatoknál szükségessé válható szakszerű felvilágosítások megadásával Márfy ministeri tanácsos ur lett megbízva, mit bátor vagyok a t. háznak bejelenteni. A mi magát a most napirenden levő kérdést illeti, erre vonatkozólag két felszólalást, hallottam, báró Simonyi Lajos és Simonyi Ernő képviselő urak fölszólalását. A mi ezen két fölszólalást illeti, nem sok észrevételt tehetek reájuk. Ugyanazok, mik a t. képviselő urak által most elmondottak, hasonló alkalmakkor el szoktak az ellenzék íészéről mondatni nálunk rég időtől fogvaElismerem, bevett gyakorlat, ezen kérdést bizalom kérdésének tekinteni; természetes tehát, hogy az ellen, ha annak tekintetik, kifogást tenni nem lehet. Csak egy igen egyszerű és rövid megjegyzésem van és ez az, hogy nem áll az, mintha meg nem szavazott költségekről volna szó; mert hisz a felhatalmazás a múlt évi költségvetés alapján adatik. Viszont nem áll az, mintha ezen megszavazás akadályozná a kiadásoknak netén később eszközlendő leszállítását, mert hisz a törvény s ma még javaslat értelmé*
