Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-184
130 184. országos ülés dt-czember 6- 1S79. t. interpelláló ur figyelmébe, (Halljuk!) mert ha ő olvasta volna e szerződést, mindenesetre kiemelte volna azt, mint fekete pontot s azt mondta volna, hogy ime itt van valami eltemetve; itt fekszik az üzlet. Miután ezen birtok egy része futó homok s a bérlőnek ezen részeket be kell ültetni; miután az ültetvények igen sok pénzbe kerülnek és igen sok nehézséggel járnak s némelykor kétszer, háromszor is be kell ültetni az illető területeket: igen, biztosítottam neki, hogy 18 év múlva, usque 40,000 darab fáért, a melyeknek legalább hat—bét éveseknek kell lenniük, kárpótoltatni fog és pedig egy darabért — az egész igazságot mondom, a mint van — (Derültség halfelöl.) 50 krral, tehát 18 esztendő múlva, ha ez ültetvények meglesznek, szerezhet magának 20 ezer, 1.0 ezer, vagy 8 ezer irtot s ez az ő iparkodásától és működésétől fog függni. Ezt tettein teljes öntudattal, mert csak ezen módon biztosíthatom e puszta jövőjét és mert csak e módon lehet e tökéletesen kizsarolt birtokot végre használni és egy teljes objectummá tenni. (Mozgás balfeWl.) Röviden előadom még az indokokat, melyek engem vezéreltek ezen szerződés megkötésére. (Halljuk!) Először is, mielőtt én Szeniczey képviselő úrral ezen szerződést megkötöttem, magam néztem meg e birtokot s megvallom, szégyeltem magamat, hogy az alapítványoknak ily közei a fővároshoz ily birtoka lehet, mert még akkor is szégyenére válnék az alapítványoknak e birtok, ha Románia, vagy Szerbia határán feküdnék. Oly degolált állapotban volt az. (Mozgás halfelöl.) Másodszor nemcsak ez esetben, de mióta én minister vagyok és az alapítványi jószágokat is kezelem, mindig azon nézetben voltam, hogy a rablógazdaságnak, ahol az alapítványi birtokokon űzetik, véget kell vetni, hogy a birtokokat mindenekelőtt épületekkel kell ellátni, mert oly bérlő nem existál a világon, a ki rendes bérletre vállalkozzék, maga szántson, jól gazdálkodjék, ha marhaállományt a birtokon nem tarthat. Első feltétele a gazdaságnak, hogy a birtok épületekkel legyen ellátva; miután pedig tapasztalásom szerint árverés utján ily vállalkozóra — különösen a taksonyi birtokra nézve — a hol gazdasági intelligentia és igen sok pénz szükséges, hogy e birtok jövedelmezővé váljék — nem találni; igy elfogadtam egész nyugodt lélekkel Szeniczey képviselő urat, ámbár tudtam, hogy Csatár képviselő ur engem interpellálni fog, nem is kételkedtem felette. Mondom, Szeniczey képviselő urat bérlőnek elfogadtam és van szerencsém kinyilatkoztatni, hogy ezen szerződést oly természetűnek tartom, hogy nincs az a gazdasági jury a világon, a melynek megbirálása alá azt bocsátani ne merném és ha bármily szigorú gazdasági jury nézi meg azon birtokot és a szerződést, nem kételkedem, azt a véleményt fogja mondani, hogy eljárásomat jóvá hagyja és csodálkozni fog azon, hogy Szeniczey képviselő ur ezen bérletre vállalkozott. (Derültség a szélső haloldalon. Felkiáltások: Szegény!) Szegény, igen, ő rendesen megfizette ez évben a bérletet, a nélkül, hogy jövedelme lett volna. Egyébiránt az a jury mindenesetre, ha el is fogja ismerni azt a jó szándékot és akaratot, a melylyel a t. interpelláló képviselő ur az alapítványi jószágok és személyem iránt viseltetik, közgazdasági tájékozottsága felett nem igen kedvező ítéletet fog mondani. Mindezek után kérem a t. házat, méltóztassék nyilatkozatomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul nem veszem, nem veszem pedig azért, mert eltért azon^ útról, a melyen neki megállani kellett volna. Én akkor, midőn május 28-án interpellátiót intéztem hozzá, csak azt kérdeztem tőle, hajlandó-e ezen nagyon ominosusuak jelzett szerződést a ház asztalára letenni, hogy bele tekinthessünk. Erre kértem én feleletet. Erre vas;v azt kellett volna mondani, hogy igen, hogy megnézhessem, vagy r azt, hogy nem. (Helyeslés a, szélső haloldalon.) Én azt gondolom, hogy ma a minister urnák, ha ebben a dologban ugy állana is, mint a nap, ennél tovább menni nem volna szabad. (Ellenmondás jobbfelől.) De mivel tovább ment, hát én követem őt szintén azon az utón és fel fogom tárni a rideg valóságot a maga mezetlenségében s azért kikérem türelmüket, (Halljuk! a szélső baloldalon.) Mindenekelőtt előre kell bocsátanom, hogy a t. minister ur Taksonyban talán soha sem lehetett. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobb/elől.) Trefort Ágoston: Bocsánatot kérek, én voltam ott! Csatár Zsigmond: Mert abban az esetben, ha a t. minister ur Taksonyban lett volna, tudná, hogy az község és nem város. (Derültség a szélső haloldalon.) Ezt először. Másodszor tudná azt, hogy az a birtok, a mely Taksony község határába van bekebelezve, Taksony községéhez nem 2—3 órányi távolságra fekszik, hanem csak egy negyed órányi távolságra van attól. Tehát egészen felesleges volt az ottani épületeknek elkótyavetyélése és újaknak építése, a mi az államnak 47,000 írtjába került. T. ház! Szeniczey képviselő ur új építkezés czímén 47,000 frtot kapott. Megengedem, hogy az általa Taksonyban megvett régi közalapítványi épületek ára 16 ezer írtban le lesz ugyan számítva a 47 ezer forintból, de ez mégis nagy költség s megfoghatatlan, hogy egy
