Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

fi 179. országos ülés ileczember 1. 1879. volt máskép eljárni, bár a képviselőháznak van egy határozata, a mely épen a jelenlegi ministerelnök, mint az ellenzék egyik vezérének indítványára hozatott, hogy a költségvetés szeptember közepe táján mindig nyujtassék be, ennek daczára már július elején a kormány, még pedig királyi leirat által elnapolta az országgyűlést október elejére, ugy hogy akkor már világos volt, hogy lehetetlen lesz a költségvetést letárgyalni. De mikor az országgyűlés összejött, akkor sem terjesztetett elő a költségvetés, hanem hetek multak el, mikor végtére a költségvetés beterjesztetett. Tehát a kormánynak szándéka sem volt a budgetet idejében beterjeszteni s nem az a körüimény forog fenn, hogy valami váratlan esemény közbejötte megakadályozta a kormányt ezen rendesen követendő utat elmellőzni és más utat választani, hanem a kormánynak már előre feltett szándéka volt, hogy a költségvetést nem tárgyaltatja csak a jövő évben. Én ezen költségvetést, a mely alkotmányosan megszavazva nincs, nem tekinthetem olyan költségvetésnek, a mely eleget tegyen az alkotmányos követelésnek, a mely a parlamenti ellenőrzést lehetővé tegye. Hogyha a kormány már az első három hónapban elköltötte a jövedelmeknek egy legnagyobb részét, akkor igen nehéz azt mondani, hogy már most a második, harmadik, negyedik évnegyedben eltérünk azon szerződésektől, a melyek már előbb meg lettek kötve; tehát midőn három hónapra megszavaztatik a felhatalmazás, megszavaztatik tulajdonképen a felhatalmazás, hogy az egész éven ugyanazon költségeket költse a kormány. Hogy épen a múlt évi kiadásokat választja a kormány zsinórmértékül, azt egyátalában nem helyeselhetem, mert remélem és remélni akarom, hogy az idén kevesebb lesz a költség, mint a mennyi tavaly volt, ennélfogva nem azon k öltségvetést kellett volna zsinórmértékül venni, a mely a novi-bazári occupatiót veszi kilátásba és fedezni akarja annak költségeit, hanem egy oly költségvetést, a mely körülbelül a jelen viszonyok között békés esztendőt igér. Meglehet, hogy ebben csalódunk, de ha csalódunk, akkor természetesen kell póthitelről is gondoskodni, még pedig oly póthitelről, mely messze túl fog menni azon költségvetésen, mely a múlt évben megszavaztatott. Ilyen körülmények köztt, í. ház, midőn én azt látom, hogy 1867 óta még csak kétszer volt a kormánynak és az államnak rendes költségvetése, a mely az előző évben a parlament által megállapittatott volna, midőn azt látom, hogy a kormány szándékosan mellőzi ezen költségvetésnek idejekorán beterjesztését és letärgyaltatását, a jelenleg kivánt meghatalmazást semmi tekintetben meg nem adom. (Helyeslés a szélstj baloldalon.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Meggyőződésem szerint egy népképviselőnek mulaszthatatlan erkölcsi kötelessége, sőt becsületbeli kötelessége megvizsgálni azt, hogy vájjon azon egyéniségek, azon ministerek, a kiknek kezeibe tétetik le a nemzet, a nép sorsa feletti intézkedés, a kiknek kezeibe tétetik le a vér- és vagyonadó megszavazása, méltók-e arra, hogy a nemzet bizodalmát kiérdemeljék, méltók-e arra, hogy egyes képviselők is bizodalommal viseltessenek a kormány, a ministerek irányában ? Én, t. ház, az indemnityt bizalmi kérdésnek is tekintem és meggyőződésem szerint, mielőtt egy képviselő megszavazná az indemnityt, kötelessége visszatekinteni a múltra, kötelessége bírálata alá venni azt, hogy vájjon azon kormány, a mely részére bizodalmat akar szavazni, megfelelt-e a múltban kötelességének ; méltó-e, a nemzet, a képviselők bizodalmára, vagy nem. {Igazi Ugy van! a szélső balon.) Kern szándékom, t. ház, ez alkalommal különösen Tisza Kálmán ministerelnök urnák a magánéletben viselt dolgaival foglalkozni, mert hiszen ő már, mielőtt a ministeri székekbe belépett volna, elegendő okot adott arra, hogy a nemzet megvetéssel forduljon el tőle. (Mozgás. Felkáltások jobbfelöl: Rendre! Halljak az elnököt!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék jobban megválasztani szavait. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Hanem igenis, t. képviselőház, kötelességem bírálat alá venni azon tetteit, azon eljárásait, a melyeket mint minister, illetőleg mint ministerelnök elkövetett. (Helyeslés a szélső balon.) Tudjuk, hogy midőn a ministerelnök ur az általa is elkárhoztatott közös ügyes alapon elfogadta a ministerséget, illetőleg ministerelnökséget, hogy ezen általa elkövetett hibát némileg kiengesztelje, oda nyilatkozott, miszerint csak azért fogadta el a ministerséget, illetőleg a ministerelnökséget hogy az állam bevételei és. kiadásai közötti egyensúlyt helyreállítsa. Kérdem én a t. képviselőház tagjaitól, beváltotta-e a ministerelnök ur a nemzet szine előtt tett igéretét? Én kénytelen vagyok a kérdésre nem-mel válaszolni. Ugyanis a helyett, hogy az állam bevételei és kiadásai közötti egyensúlyt helyreállította volna, tudjuk azt, miként igen nagy mérvben szaporította a deficiteket, (Igaz! a szého baloldalon.) Igenis szaporította a deficiteket, daczára annak, hogy négy évi ministersége alatt majdnem négyszáz millió forinttal szaporította az állam adósságát; szaporította a deficiteket, daczára annak, hogy évenkint 31.000,000 forint adóval hajtott be többet, mint a mennyi adót hajtottak be az őt megelőzött ministerek. Kérdem én, t. ház, nyugodt lélekismerettel megszavazhatom-e én egy oly ministerelnök rendelkezése alá az adóbehajtási jogot, aki -- mint említettem —