Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

184. országos ülés dcczember 6. 1879 121 van például Anglia példája, a hol rendkívüli hevességgel s gyakran hetekig vitatkoznak egyes §-ok felett a részletes tárgyalás alkalmával s a legfőbb súlyt a harmadik felolvasásra fektetik. Ez által nagyban elősegítik egy jó s minden részleteiben átgondolt s megakadályozzák egy rósz és hiányos törvény meghozatalát. A mi beteges parlamentaris gyakorlatunk ellenben nagyban megkönnyíti a rósz és hiányos törvények létrejöttét, mert a többséget előre makaescsá teszi s kizárja és lehetleníti a kapacitatiót. Ezen megjegyzések előbocsájtása után kijelentem, hogy miután én a védelmi adó eszméjét, mely mint csemete, az egyenlőség nagy eszméjének talajából vette eredetét, igazságosnak és én is democraticusnak tartom s miután a jelzett, szerintem is nagyon hibás intézkedéseit a részletes tárgyalás során kijavíthatónak tekintem, nem akarván a capacitatió útját elzárni, a szőnyegen levő törvényjavaslatot annak kijelentésével, hogy ha annak beszédem fonalán érintett kijavítása a részletes vita alkalmával lehetlenné tétetik, akkor a harmadik felolvasás alkalmával ellene fogok szavazni, jelenleg a részletes vita alapjául elfogadom. (Zajos helyeslés johbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Madarász József: T. ház ! A házszabályokra hivatkozva kérek szót. (Halljuk!') A házszabályok 145. §-a értelmében kérem a t. házat, méltóztassék nekem néhány perezre megengedni azt, hogy szavaim elferdítése tekintetében nyilatkozatot tehessek. (Halljuk!) Jól tudom, ismerem a ház szabályait, mindazon magasztos elvekre nézve, melyeket t. barátom felhozott, nekem, mint a ki e tárgyban már nyilatkoztam, most észrevételt tennem nem lehet. Fenntartom magamnak adandó alkalommal, midőn a védtörvény szóban leend e házban, vitatni óhajtani a meggyőződés és értelem fegyverével, hogy mi az a democratia, mi az az egyenlőség. (Zajos helyeslés a szélső balon) Most csak kettőt kötelességem azon t. barátomnak megjegyezni. Ha fáradtságot vett volna magának elolvasni az én, itt kezemben lévő beszédemet, akkor lehetetlen lett volna azon két ellenvetést tennie ellenem, a melyet most itt, midőn tett, felírtam azonnal. T. barátom megtámad engem s azt mondja: „Madarász József nem tartja megengedhetőnek, hogy kötelességek teljesítését követeljük azoktól, kiknek jogot nem adtunk." Bocsásson meg t. barátom, én ezt nem mondtam. Elfogadom én ez elvet — majd annak idején megmagyarázom, most nincs helye, hogy mért fogadom el, hanem legalább tegnapi beszédemben ezt nem mondtam. A mit én mondottam, azt méltóztassék meghallgatni. (Halljuk !) Midőn ugyanis arra tettem megjegyzést, hogy a kik jótéteményekben részesülnek, azok KÉPYH. NPLÓ. 1879—81. IX. KÖTET. kötelesek a haza terheit viselni s azt mondottam, hogy elfogadom én ez elv helyességét; de azokra nézve, hogy vájjon részesülnek-e a jótéteményben, mégis nyilatkoztattam, hogy itt az oi szagban nagy teher rovatik s itt felhoztam az özvegyekre, azokra, a kiknek ezenkivül is 5—6 árvájuk és a kiknek ^ezenkívül is 5—6 gyermekük elvitetnek a harezba és akkor netán egy otthon maradó munkaképtelen gyermekük is van, hogy ez adót fizessen; ez nem részesül az ország jótéteményeiben, úgy a mint kell. Erre nézve kívánok nyilatkozni. (Halljuk!) És mondtam ezt: „a ki ez országban jogot nem élvez". (Mozgás.) Természetes, az én t. barátomnak és önöknek is van annyi felfogásuk, (Derültség), hogy midőn itt az országban jogok élvezetéről van szó, nem értünk jótéteményt, hanem politikai jogokat. Azt mondtam (olvassa az országgyűlési tudósítóból) „a ki egy országban jogot nem élvez és az állam terhet ró reá, ez isten és ember előtt, a törvény szinc alatt megszabott oly kötelezettség, melyet sem az emberi kebel nem helyeselhet, sem az emberi ész soha igaznak nem vallhat. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Majd annak idejében t. barátommal szemben, fogom értelmem és szivem melegsége szerint ezt indokolhatni, midőn terem lesz reá, most csak kimutattam azt, hogy azt, a mit t. barátom, mint általam mondottat mondott, én nem mondtam. Ez az egyik. A másik az, azt mondja az én t. barátom, hogy : „Madárász József azt nyilatkoztatja, hogy neki oly democratia, mint a svájezi, nem kell." Már engedjen meg, barátom, egyetlen egy árva szó sem való abból, a mit mondott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Arra, hogy minő democratia kell nekem, a svájezi, az amerikai, vagy bárminő democratia, vagy a franczia is, a hol például azt vélem, hogy a franczia democratia nem azt követelheti, hogy minden írauezia: katona, hanem, hogy minden franczia: polgár, ezekre nem terjeszkedhetem ki, hanem mondtam a svájezi hadmentességi adóra nézve azt a következtetést. Engedje meg a t. ház, nem akarok e részben beszélni, hanem el fogom azt olvasni, a mit mondottam és meg fogják ebből látni az igazságot. (Olvassa az országgyűlési naplóból) : „Második a következő: Szederkényi Nándor t. képviselőtársam azt monda, hogy nem igazságos ez a díj ; Irányi Dániel t. képviselőtársam ez ellen azt monda, hogy a hadmentességi díj igazságos, az egyenlő teherviselés követelménye és a legdemocraticusabb intézmény. Ezen tételt bizonyítani akarja Svájcz példájával. Elfogadom én azt az elvet, hogy a hol az egyenlő teherviselés elve alapján van kivetve a hadmentességi adó, mert én az összes hadviselést egyenlő terhévé kívánom tenni 16