Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-184
120 1®*' orszá S° s ülés deezembér 6. 1879. elv lenne ugyanazonos, az nem lenne nagy baj, hiszen megállapíthatnék ezen javaslatot a svájczi törvény elvei szerint is, még ez sem lenne baj. De miért közös alapra teremteni, miért a közös hadügyministernek az e fölötti rendelkezés felett lényeges, sőt talán fő befolyást engedni? Azért az esetleges haszonért, a mit a t. ministerelnök ur tegnap előadott, hogy t. i. mi a magunk rokkantjaiért esetleg többet fizetnénk, mintha gondoskodnánk a két monarchia sebesültjeiről, nem szabad még egygyel szaporítanunk a közösügyek számát. Az én nézetem szerint ezt tennünk Magyarország államisága szempontjából nem szabad. Magyarország államisága nem olyas valami, miről pénzért abdicálhatnánk. Hiszen ha az áll, hogy mi pl. még a mi mozgosítottaink családjainak segélyezéséről sem rendelkezhetünk önállólag, akkor bizony a mi működésünk vanitatum vanitas s akkor a magyar parlament, csupán egy eszményi centralparlament egyik expositurája. Kimondhatjuk, hogy ezen törvény súlya alá esnek, mindaddig, mig hadi szolgálatra be nem hivatnak, a póttartalékosok is. Kimondhatjuk, hogy miután egyes esetekben többen esvén el a mi hadkötelezetteink közül, a mi önálló alapunk jobban meg lenne terhelve a segélyezési költségekkel, mint a törvényjavaslat szerint ez adó évenkénti minimuma 1, maximuma pedig 1000 frt, s hogy ezen határokon belől az adótétel, bizonyos 0 /°-okban progresive állapittatik meg és hogy azon családapák, kiknek egy, vagy több fia már zászló alatt van, ugyanannyi fiáért semmit sem fizet, elleneseiben is csak az első fiaiért fizeti az egész összeget, a másodikért már csak felét, a harmadikért csak negyedét s az ezentúl levőkért semmit. így, azt hiszem, t. barátom Szederkényi is meg leend nyugtatva e részben felhozott aggályai iránt. S megjegyezhetjük itten még azt is, hogy a ki már szolgált zászló alatt s időközben lett alkalmatlanná, idejének hányada szerint fizeti. Kimondhatjuk, hogy e törvény hatálya csak a jövő évre terjed ki, eltörölhetjük a 12-ik §-t s a fejezetekre osztást is, melynek különben is, valamint czíme nincs, ügy értelme sincs, ha csak azt nem veszszük titkolt jelentéséül, hogy az I. fejezet alatt felsoroltak ugyanazonosok, csak hogy rósz fordításban az osztrák hason javaslattal, azon különbséggel, hogy az osztrák javaslat a 10—15. §§-ban gondoskodik arról, a mi itt a 9. §. ó) pontja alatt külön törvénynek van fenntartva s hogy miért tért itt el a mi javaslatunk az osztráktól, azt ugyan helyeslem, mert bár mindenütt önálló volna, de nem értem. Ezekben volt szerencsém kimutatni, t. ház, hogy a javaslat jelzett hiányain, a részletes tárgyalás alkalmával jóakarattal, lehet segítenünk. Mielőtt azonban még ezen tételből a végkövetkeztetést levonnám, legyen szabad kettőt megjegyeznem. {Halljuk!) Az első az, hogy én részemről, valamint az ellenzék feladatának, tehát a magaménak is tartom azt, hogy a létező egyes súlyos, vagy igazságtalan alapú adó lejebb szállítására, vagy eltörlésére törekedjük, {Halljuk!) éppen úgy nem tartom az ellenzék és igy a magam feladatának sem azt, hogy íhabár új, de igazságos alapú és helyes rendszerű adó behozatalát ellenezze. {Halljuk!) Az adót az országnak szavazzuk meg: és nem a kormánynak. {Elénk helyeslés jobbfelöh Mozgás a baloldalon. Halljuk!) Ezt nem szabad összetévesztenünk a bizalmi kérdéssel, a melynek az appropriationalis vitánál, t. i. akkor van helye, midőn arról van szó, hogy az összes, tehát a netalán most hozott adók alapján megállapított évi költségvetés kezelését ezeu ministeriumra bizzuk-e? Akkor természetesen csak egy felelet lehet az ezen oldalon ülők mindegyikünk részéről: a „nem." A költségvetések tárgyalása alkalmával, egyszer-máskor, különben is nem csak szavaztunk meg egyes tételeket a költségvetésből, de sőt egyes tételeket mi magunk indítványoztunk vagy egészben, vagy részben, ilyen volt például a népoktatás czéljaira a budgetbe csakugyan felvett 1 milliónyi összeg. S indítványoztunk egyes adónemet is, például a luxusadót s az éppen a most tárgyalás alatt levő adó behozatalát pártunk egyik tisztelt tagja, a párt helyeslése között indítványozta és többször sürgette is. Thaly Kálmán t. barátom pedig a múltkor indítványozta, habár beszédében incidenter is, a kártyaadó behozatalát, a melyet részemről én is helyeslenék, sőt helyeselném a nőtlenségi és távolléti adót, melyet Kossuth Lajos, mint első magyar pénzügyminister 1848-ban be is hozott; {Csanádi) Sándor közbeszól: De nem a német részére! Elénk derültség) s helyeselném, ha államadóssági járulékunk tőkében lenne nevünkre könyvelve, a szelvényadó behozatalát is, melyet mostan csupán az osztrákok élveznek, a mi tetemes hátrányunkra. S van jogom ezeknek behozatalát helyeselni természetesen nem a kormány, hanem az ország részére és ä létező súlyos, vagy igaztalan adók lejebb szállításának, vagy eltörlésének követelése mellett, mert én az új, de igazságos adók behozatalára irányítva törekvésemet nyíltan kifejeztem azon programmban, melynek alapján megválasztattam. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy az én szerény nézetem szerint, meg lehet, hogy ezen nézet téves, de én helyesnek tartom, parlamentaris működésünkben kóros állapotra mutat az, hogy mi az egész vitát, alig kivétel nélkül, az általános tárgyalásra szorítjuk, a részletes tárgyalásra alig fordítunk gondot, a harmadszori felolvasásra pedig nem is figyelünk. Más államok parlamentarizmusa mást mutat, ottan
