Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-184
1 jg 184. országos ülés deczember 6. 1879. tárgy altatott, bár mily kimerítők legyenek is, a kérdés minden oldalát teljesen ki nem merítették. Nevezetesen azt hiszem, nem csak az a kérdés itt, hogy a véradó s az azzal most már parificált, vagy ha nem is parificált, hanem annak pótlékát képező szolgálatmentességi] adó külön-külön, mily mérvben sújtja a monarchia egyik és másik felét. Eddig igen világos volt mindkét tekintetben a hozzájárulási arány alapja; minden tekintetben a közös védelem szükségleteihez annyival járult a monarchia mindenik fele, a mennyit megbírt, a mennyi erejéhez, nemzetgazdasági és ember erejéhez mérten megállapítható volt. A véradóból a személyes szolgálathoz, a népesség arányához képest, mert itt a népesség képezi a helyes alapot; a pénzadóhoz, azon áldozatokhoz, melyeknél a monarchia czéljai íinancziális utón elérhetők, a quota arányában. Mindkettő nemzetgazdaságilag és' politikailag helyesen megállható méltányos elv. De minő elv az, mely ezen új arányt igazolja? Eddig a nemzetgazdasági arány mind az ember-létszámra, mind a pénzjutalékra nézve helyesen volt megállapítva s a kettő képezi a gazdasági áldozatok összegét, melyet kénytelenek vagyunk a monarchia közös érdekének és védelmének szenrelni. A gazdasági összeró arányában kell járulnunk az anyagi terhekhez, nagyobb mértékben hol erősebbek vagyunk és kisebb mértékben hol gyengébbek vagyunk. S vájjon nem a közös védelem alkalmával történt áldozatokról van szó itt, nem az azon érdekeknek meghozott áldozatokról van szó ? És vájjon ezen áldozatokra vonatkozólag lehet-e más helyes hozzájárulási kulcs, mint a nemzetgazdasági erőé, a nemzetgazdasági összes erőmegfeszítésé, a mely a monarchia egyik és másik felére háramolhatik. Azt hiszem, más kulcsot méltányosan, más kulcsot azon elvek alapján, melyek az 1876-i kiegyezés alapját képezték, egyáltalában találni nem lehet. (Helyeslés balfelöl) Itt tehát ismét új bizonyítékát látjuk annak, hogy a ministerelnök ur a 67-ki alaptörvények értelmét szó szerint igyekszik ugyan interpretálni és interpretálja rendszerint, a nekünk kedvezőtlen és káros irányban; hanem, hogy az e szövegek alapját képező elvek sohasem hatották át, hogy azokat soha sem sajátította el, ennélfogva mindig elveszti a közös tárgyalásoknál azon biztos alapot lába alól, a melyet csak azon elvekhez való szigorú ragaszkodás nyújthat. (Zajos helyeslés balfelöl.) T. ház! Mikor igy azt látom, hogy e törvényjavaslat mind alapelveire, mind azon czélokra vonatkozólag, a melyeknek szolgálni kell, mind szövegezését, mind a részleges megállapodást, mind a íinancziális számításokat illetőleg, a melyek annak alapjául felvétettek, mind azon gazdasági érdekeket illetőleg,, a me1 lyeket az országban érint, mind azon provisiókat illetőleg, a melyeket életbeléptet, ily tökéletlen s tökéletlen minden kellő ok nélkül, mert ha azokra vonatkozólag, a mikre közös megállapodás szükséges, ezen közös megállapodás alkalmával eszközlendő tárgyalások mellett meghozandó áldozatok szempontjából engedékenyebben is kellene a t. háznak a ministerelnök úrral szemközt fellépni: mégis a többi intézkedéseket illetőleg is, messze alul marad a ministerelnök azon színvonalon, melyet a lajthántuli képviseletnek beterjesztett törvényjavaslat magában tartalmaz és igy semmi ok nincs arra, hogy a törvényjavaslat ily tökéletlen alakban kerüljön a ház elé; midőn látom, hogy e törvényjavaslat, helyes czélja daczára, igy minden tekintben egy elhibázott lépés: szavazatommal annak általános elfogadásához sem járulhatok. (Elénk helyeslés basfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Csak igen röviden kívánok egynémely dologra válaszolni azok közül, a miket Pulszky Ágost t. képviselő ur felhozott. (Halljuk!) Első sorban figyelmeztetni kívánom a képviselő urat s illetőleg; a t. házat, hogy abban, mintha az osztrák törvényjavaslat —- ha már szíves volt azt a mienkkel összehasonlítani — azon két pontra nézve, melyre a magyar törvényjavaslat külön törvény által való intézkedést ígér, már magában foglalná a törvényes intézkedéseket: ebben — mondom — tévedni méltóztatik, mert az osztrák törvényjavaslat is csak az egyik pontra nézve, a mozgósítás esetében ellátandó családokat illetőleg, tartalmaz magában provisiót; a másik pontra nézve hasonlag épp úgy, mint a magyar törvényjavaslat, egy külön törvény alkotására utal. Ez az egyik, a mit meg kívántam jegyezni. A másik az, hogy az én nézetem szerint a képviselő ur többet kíván, ha azt mondja, hogy a kiadásokat meg lehetett volna szám szerint határozni, mert hisz az általa is idézett 8. §-ban nem szabályszerű', nem előre meghatározott, hanem rendkívüli esetekben, esetleg adandó kegydíjakról van szó. Ezeknek összegét tehát előre törvényben, vagy indokolásban meghatározni nem lehet, hanem csakis a mérvet lehet megállapítani, a melyen túl azok egyes esetekben nem emelkedhetnek, ez pedig itt megtörtént. De a t. képviselő ur első sorban hibát lát abban, hogy a mozgósítottak családjaira nézve külön intézkedés történik ezen javaslat szerint Ausztriában és külön intézkedés történik Magyarországon. Továbbá a különböző hozzájárulási arányokat fejtegeti a képviselő ur és hibáztatja a különböző kiadásoknál és végezetre egy kérdés után, melyet arra nézve tesz, hogy hogyan állott ezen arányra nézve régebben az egyezkedés, vádol azzal, hogy én a 67-iki törvényeket
