Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

184 országos ülés fieczember 6. 1879. JJ7 reánk nézve mindig kedvezőtlenül és helytelenül interpretálom* T. ház! A dolog egyszerűen igy áll. Én azt hiszem, hogy lényeges különbség van a közös véderő részére szabályosan megállapított, tehát a rendszeres védelmi kiadásokhoz tartozó nyugdíjak és ellátások köztt és lényeges különbség van a tisztán humanitárius intézkedések köztt. A rendszeres nyugdíjak és ellátások törvény szerint a quóta alá esnek, a humanitárius intézkedésekről ezen törvény nem intézkedik. Es ha tovább megyünk, ha nézzük a percentuatiót, ha reflectálunk arra, hogy miként állott ezen ügy régebben és ha vájjon Magyarországra nézve kedvezőtlenül magyarázza-e ezen törvényjavaslat a törvényt, akkor a következőket fogjuk találni. Ha a kormány azon nézetből indult volna ki, a mely — úgy látszik — Pulszky képviselő ur szerint a helyesebb, hogy maga a mozgósítottak családjainak ellátása is közös ügynek tekintendő — s itt mellesleg megjegyzem, hogy ez esetben is hallottam volna, hogy a 67 és 68-iki törvények szándokán túl teremtett a kormány egy új közös ügyet — mondom, ha úgy állott volna a dolog, hogy az 1868-iki törvény illető szakaszához képest, egyszerűen kivettetik a monarchia mindkét államában egyforma tételek mellett s az összes ezéloknak közössé tételével, ezen hadmentességi díj: mi lett volna az eredmény'? Az eredmény az lett volna, hogy — egyes években előnyösebb, vagy hátrányosabb eltérésekkel —• az ezen díjakból befolyt egész összeg a közös kasszába folyt volna be, ínég pedig befolyt volna a népességi arány szerint, mert — az egyes évekbeli eltéréseket, mondom, fennhagyva — ha arról van szó, hogy a katonaságra képtelenek űzessenek egyforma díjat, a katonaságra képtelenek által fizetett ezen díjak úgy arányuluának, mint arányul azon coutingens, a melyből a katonaság vétetik ; tehát nem egy része csak az összegnek, mint most, hanem az ebből befolyó egész összeg, a 42—43-as perceutuatió szerint, folyt volna be azon közös pénztárba a melyből mindezen czélok, mint közös czélok fedeztettek volna. Mindaddig tehát, mig arról nem volt szó, hogy teljesítsük a törvénynek humanitárius czélzatait, de egyúttal ne menjünk túl azon, a mi egyfelől erre szükséges, másfelől ne tegyünk közössé többet, mint a mennyit közössé tenni kell és harmadszor hagyjuk fel az ország kincstára javára azt, ami ezen szükségen felül fennmarad: mindaddig, mig ez ki nem mondatott: az ezen humanitárius ezélokhoz val ó hozzájárulás arányáról beszélni nem volt mit, mert nem részlete ezen Összegnek, hanem az egész összeg, ugyanazon arány szerint folyt volna be a közös pénztárba, a melyet most a t. képviselő ur a kisebb részletre nézve helytelennek felállít és igy nem tudom, hogy ezen az alapon miként lehet a kormány eljárását meg| támadni s miképen lehet mondani, hogy maga állít elő egy külön kulcsot, midőn pedig az előbbi czélzatot és a dolog természeténél fogva előbb már fennálló külön kulcsot az összegnek egyik részére alkalmazza ugyan, de az összeg többi részét teljes egészében a magyar kincstár javára tartja fenn. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az, t. ház, a mit teljes rövidséggel a képviselő urnák válaszolni szükségesnek tartottam. Mindenkinek jogában és módjában van a javaslatot elfogadni, vagy el nem fogadni, de én azt hiszem, hogy akár azon szempontot vegyük, a melyet annyiszor hallottam hangoztatni s a melyhez magam is szívesen járulok, — hogy újabb közös ügyek ne teremtessenek, akár az ország anyagi érdekeit vegyük: minden irányban megfelelő a fennálló viszonyok köztt az igényeknek a szőnyegen levő javaslat és épen azért annak elfogadására kérem a t. házat. (Helyeslés jobbfelől.) Hegyessy Márton: T. ház! Mindenekelőtt a t. ház kegyes elnézéseért esedezem, hogy a vita ily előhaladott folyamában a t. ház figyelmét igénybe merem venni, azonban ezt tenni, hogy indokolhassam adandó szavazatomat. Önmagam és az ügy iránti kötelességem. A ielenleg szőnyegen levő törvényjavaslat eszméje ikertestvére a közös védkötelesség eszméjének, mely csak századok küzdelme által, százados remények és százados csalódások után valósittatott meg. Az a nagy esemény szülte meg mindkettőt, mely az emberiség javára egy új aerát teremtett: a franczia forradalom, 'ügy a katonai adónak, mint a közös védkötelezettségnek bölcsőjét a franczia forradalom ringatta. Midőn ugyanis az 1793. június 24-ki franczia alkotmányban proclamálta a nemzetgyűlés, hogy minden franczia katona s hogy a köztársaság védereje az egész népből áll, ennek szükségszerű következménye volt a katonai adó behozatala. Bizonyítja ezt a történelem. Hogy erre nézve azok után, a miket e részben t. barátom Irányi már tegnap felhozott, még részletesebb megjegyzéseket tegyek, szabad legyen fölhoznom, hogy az érintett alkotmány proclacnálása után, mindjárt a 8-ik év ventose 17-iki törvény hozatott arra nézve, hogy minden franczia, ki hadképtelen s 50 frank adót fizet, tartozik egy fölfogadott által magát helyettesíteni. Ezen törvény, mint első tekintetre felismerhető, szigorú és mi főbb, az igazságérzetnek meg nem felelő volt. Segített ezen mindjárt a 10. év floreal 18-ki törvény, melylyel be lett hozva a katonai adó, bár osztályozás alapján, de a jövedelemhez arányosítva. Ez érvényben is maradt azon módosítással, hogy a 13. év fructidor 6-diki törvény megengedi, hogy a hadügy min ister a préfet indokolt előterjesztésére lejebb szállíthassa, vagy egészen el is engedhesse a katonai adót. Ez intézkedés fönnmaradt egész a napóleoni korszak letűntéig s ezzel aztán elenyészett a