Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-184
184. országos ülés deozemlier 6. 1879. 115 nak a törvényjavaslat védelmére, azt könnyű bebizonyítani. Mindenekelőtt, minő arányban járulunk a rokkantaknak és ebből a régi szabály szerint, az 1875. évi XLI. t. ez. előtt nyugdíjazottak ellátásához? Az eddig megszabott nyugdíj alaphoz járulunk a quóta arányában, a pótlékhoz járulunk az új arányban, t. i. a 42°/o-os arányban. A mobilisáltak segélyezéséhez fogunk járulni az 50°/° arányában, vagyis esetleg annál sokkal nagyobb arányban. Miért? Egyszerűen azért, mivel minden mobilisálásnál, hacsak nem teljes, nem általános az, hogy a monarchiának melyik feléből mobilisáltatik aránylag több, az mindig bizonytalan és minthogy a mobilisáltak családjairól való gondoskodás, csakis az illető félnek kincstárát illeti, tehát nem az egész monarchiát, ennélfogva beáll az az eshetőség, hogy ha a mobilisatió a monarchia egyik felét nagyobb mértékben sújtja, a monarchia azon felének, a mely ennek folytán a véradóhoz is nagyobb százalékkal járul, a concret esetben kincstára is nagyobb mértékben lesz megterhelve s azon természetes és ki nem kerülhető áldozatokon felül, melyeket ;i háború a monarchia egyik államára szemközt a másikkal ró, azon állam a törvény alapján, egy teljesen igazolhatlan és igazságtalan nemzetgazdasági hátránynyal is sújtaíik. S ha a t. ministerelnök ur tegnap azt említette, hogy ha a védelem közös is, de a nemzet méltósága nem engedi meg, hogy a rokkantjainkról mások gondoskodjanak, illetőleg az azokról való gondoskodás más, mint a 42 százalékos arányban történjék, kérdem a t. ministerelnök urat, miért nem érvénj'esítette az ezen arányban való résztvevést azon körülmények köztt is, melyek a mobilisatióra vonatkozólag és — mint mondám — a monarchia egyik felét túlságosan és nehéz körülmények köztt megterhelőleg és [arra kettős áldozatot róva érvényesíttetnek? (Tetszés balfeVól). Ha tehát megfér a nemzet méltóságával, hogy 42 százalékos arányban járuljunk ezen költségekhez, akkor azt hiszem, megfér a nemzet méltóságával az is, hogy ama másik és ezekkel teljesen parificálható költségekhez is a 42 százalékos arányban járuljunk. (Helyeslés balfelöl.) De ha ez megfér a nemzet méltóságával, kérdezem : hogyan fér meg a nemzet méltóságával az, hogy ugyanazon rokkantak rendes nyugdijához és pótlékához. a kiknek pótlékát a 42 százalékos arányban fizetjük, a 30 százalékos arányban járuljunk? (Elénk helyeslés balfelöl.) Igen különös méltóság az, mely egyszer 30-, másszor 42-, majd 50 százalékos arányt tesz szükségessé. (Élénk tetszés balfelöl,) S ha ezen méltóságot kissé bonczkés alá vesszük, azt hiszem ki fog tűnni, hogy annak szine alatt egyátalán nem a nemzet méltósága, hanem alkalmasint a ministerium kényelme, vagy a ministerium kifáradtsága és lanyhasága rejlik. (Tetszés balfelöl.) Egyébiránt, t. ház, a t. ministerelnök ur egy állítást tett, melyre vonatkozólag meg vagyok győződve, hogy nemcsak én, hanem az egész ház igen hálás lenne irányában, ha a tényállást világosabban kiderítené. (Halljuk! balfelöl.) A t. ministerelnök ur ugyanis, tegnap felszólalt egyik t. barátom okoskodásait czáfolva és egyenesen azt mondotta, hogy nem ezen arány megállapítása képezte az akadályt, a nehézséget ezen törvényjavaslat megállapítása tekintetében; hanem az akadályt igen is azon kérdés képezte, hogy ki kezelje az illető alapokat, a közös hadügyminister-e, vagy a honvédelmi minister ? s ezzel egyszersmind igen ügyesen azon látszatot adta a t* ministsrelnök ur a dolgoknak, mintha az ezen arányban való megosztás, nem valami új eszme volna, mely ezen ministerium kebelében, va§y ezen ministerium idejében merült volna fel s mintegy supponáltatni látszott azt, hogy a régibb kormányok is ezen arányra vonatkozólag, ugyanazon megállapításokat lettek volna készek elfogadni. Kérdem a t. ministerelnök urat, és mint mondám, igen hálás leszek az ez iránt való felvilágosításért: vájjon csak suppositió-e az, hogy az előbbi Deákpárti kormányok ezen a quotalistól eltérő arányra már rá állottak, vagy, hogy netalán e kérdés azok alatt egyáltalában szóba sem került? Azt hiszem, hogy utóbbi felelet lesz az, mely a tények valóságának megfelel. Ha e törvényjavaslat előbb nem terjesztetett be a háznak, annak oka tehát az, hogy a kormány súlyt helyezett rá, hogy a honvédelmi minister és ne a közös minister kezelje az alapot. De egyszersmind látjuk a ministerelnök ur nyilatkozatából azt, hogy semmi súlyt sem helyezett arra, hogy a quotalításnak hazánkat minden tekintetben megillető aránya érvényesíttessék s minden ellenkezés nélkül ráállott azon álláspontra, mely a sokkal nagyobb 42-es százalékkal sújtja kincstárunkat s akkor valóban nem tudom, van-e okunk hálásoknak lenni a t. ministerium iránt azon uj jogért, melyet a ministerelnök ur, minthogy minden alkalommal uj jogokat annyira szeret szerezni és érvényesíteni — hiszen a boszniai előterjesztésnél is láttuk és tapasztaltuk, ott is uj jogok szerzéséről volt minduntalan szó, melyek a minister ur érdemét képezik. (Derültség balfelöl.) — Mondom, valóban nem tudom, vájjon hálásak legyünk-e az uj jogért, mely a honvédelmi ministerf, a közös minister pénztárnoka gyanánt állítja oda, vagy pedig hálánk nagyobb részét megvonjuk azért, hogy a kincstár érdekét a quóta-arány érvényesítésének kérdésében oly igen könnyen mellőzte, elejtette. (Helyeslés baljelöl,) Egyébiránt t. ház, azt hiszem, hogy a szempontok, melyekből a törvényjavaslat eddig 15*
