Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

\ \ 4 184. országos ülés deezember 16. 879. találjuk azon megállapításokat, melyeket itt annak viselésére, melyeket az annak fizetésére kötelezettek tekintetében találunk, hanem még ezenfelül igen részletes intézkedéseket találunk ezen törvény igen fontos részeire, az ellátás fokaira és módjaira vonatkozólag. Itt az elénk terjesztett törvény 9. §-ában az mondatik, hogy két ügy fog külöíi törvény által szabályoztatni: először a hadjáratban elhunyt legénység és havi díjasok özvegyei és árvái tekintetében való intézkedés és másodszor azon módozatok, melyek mellett a mozgósítottak családjai segélyeztetnek. A másik törvényben, a mi a birodalmi tanács elé terjesztetett, azt látjuk, hogy ezen módozatok egyike már a törvény szövegében megállapíttatik és pedig igen részletesen, gondosan, mind azon tekintetek figyelembe vételével vannak megállapítva, a melyeket, hogy a magyar kormány miért nem tett rögtön magáévá ezen törvényjavaslat keretében és miért halasztotta, mint külön törvényben szabályozandókat, valóban nem tudom. r Es csupán akkor fog a magyar kormány ezen mulasztásának teljes eredménye előttünk állani, ha netalán, mielőtt ezen külön törvény meghozatnék, már pedig a védtörvény 56. §-ának sorsa, a mely a jelen törvény szükségét megállapította és a mely külön törvény csak 11 év múlva terjesztetett be, arra hogy ez elhaladhat, elég példát nyújt, — mondom csak akkor fog a kormány eljárásának eredménye kitűnni, ha netalán történik egy mozgósítás, ha netalán hadi események előállanának, mielőtt a külön törvény itt meghozatnék, a monarchia túlsó felén meg lesznek már állapítva a módozatok és nyújtható lesz a mozgósítottak családjainak a segély, mig Magyarországban a mozgósítottak családjai hiába fognak hatóságtól hatósághoz futkosni, hiába fognak egyik hatóságtól a másikhoz folyamodni, mert az eljárás törvény által nem szabályoztatván, az illető hatóságok nekik erre módot nem fognak nyújtani. (Igaz! Ugyvan! a bálon.) De végre ha csupán ennyi volna a kormány mulasztása, ha a dolog és annak következése csupán ezen esetleges esetekben sérthetné a magyar állam érdekeit, annyira hozzá vagyunk már szokva az ilyen dolgokban való mulasztásokhoz, az ilyen dolgoknak az administratió és törvényhozási hátramaradottságához, hogy az még valami nagy csodálkozásra okot nem adhatna; de ha az egész törvényjavaslat keretében a megállapodások öszszehasonlíítatnak azokkal, melyek a Lajthán túl előterjesztett törvény intézkedéseinek magyarázatából mulhatlanul következnek, akkor egy oly állapotot látunk ezen törvény által szabályozva, a mely azt hiszem, hogy elég, hogy feltárassék, hogy tűrhetetlennek bebizonyuljon és hogy ezen törvény általános elvetésének teljes indokául szolgáljon. Itt egy alap megalkotásáról van szó, | melyből először az eddigi rokkantak és nyugdíjasok látandók el és másodszor ellátandók a hadjáratban elhullottak özvegyei és árvái, másod sorban pedig, a mint ezen törvény 5. §-a mondja, a mozgósítottak családjainak gyámolításáról van szó, a mire azonban külön alap egyáltalában nem képeztetik. Az első alap közös jelleggel bir; a második tekintetében semminemű alap nem teremtetvén, a monarchia mindenik fele e szempontból saj'át költségére tartozik eljárni és saját pénzügyi forrásaiból tartozik e szükségletet fedezni. A második czélra külön alap nem alkottatik és miután erre nézve meg nem állapíttatott, hogy mily mértékben marad felelős a kincstár, ki nem mondatott az, hogy az évi jövedelem minő része reserváltatott: be fog következni az, hogy azon összegek, a melyeket, mint fiskális eredményt a budgetbe felveszünk és az ország folyó szükségletei fedezésére fordítunk, részben jogosan lesznek a mozgósítás, a háború esetében a családok segélyezésére visszakövetelendők és akkor a kincstár kénytelen lesz az igy felvett és elköltött összegeket visszatéríteni. A birodalom másik részében ez meg nem történik, mert ott 140,000 frt a közös alaphoz csatoltatik; a többiből pedig egy külön alap alapíttatik. Azt látjuk tehát, hogy midőn mi a fedezetbe, midőn a fiskális szükségletek fedezésére a 850,000 írton kivül korlátlanul felvesszük az ezen törvényjavaslat alapján bejövendő összegeket, magunk magunkat, saját költségvetésünket csaljuk meg, mert fedezetül fölveszünk olyan összegeket is, a melyek egy részének legalább is, speciális rendeltetésük vau és a melyek oly időben fognak a kincstártól visszaköveteliethetiii, a mikor a háború szükségletei következtében, a kincstár úgyis nagyon meg lesz terhelve mikor ezt legkevésbbé fogja várni. De ezektől eltekintve, van ezen törvényjavaslatban egy elvi kérdés, a melyre megengedem, hogy kiterjeszkedett a t. ministereinök ur tegnapi előadásában, de hogy mennyire elégtelenek és az elv fontosságának meg nem felelők azon okok, melyeket előterjesztett, azt gondolom, könynyen fogom a t. háznak bebizonyíthatni. Kétféle szempont volt, t. ház, eddig irányadó a pénzügyek terén. Voltak oly közösügyek, a melyekhez a quóta arányában tartoztunk hozzájárulni és voltak olyanok, mint pl. a legfőbb udvartartás, a melyhez a magyar korona országai 50%-al, azaz egyenlő arányban járultak hozzá a monarchia túlsó felével. Most egy uj faja keletkezik a közösügyeknek, a melyhez részben a quóta arányában, részben az ujonczjutalék arányában, részben pedig az 50% arányában járulunk hozzá. És hogy mindezen három arány itt tekintetbe jön és hogy azon indokok, melyek a középső arány mellett felhozatí&k

ä aeai szolgál-