Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

181. országos ülés deczember 6. 1879. U3 be s igy 130,000 évenként ezen minimális caleulus alapján felvett szám. Már most azon csekélyebb arányban, a melyben itt 4 frt vétetik fel, ott 2 frt szolgál a számítás kulcsául és 2 frtot felvéve 130,000 egyénre, e számot 12-vel évenként sokszorozva. Ez által egy 3.120,000 frtnyi összeget kapunk a monarchia túlsó felében a leszállított adó csekélysége mellett, mint olyant, a mit ugyanazon számítás alapján a 3 és V» millió összeggel párhuzamba lehetne vonni. És mit találunk a számítás eredményéül, a melyet a monarchia túlsó felében, hogy nem 3 millió néhány százezernyi frtra teszik a jövedelmet, mint nálunk, hanem 2 millió és valamire számítják; tehát az itteni számítás alapján kikerülő összegnek majd csak felére, ugy, hogy ha ezen számítást fogadjuk el alapul, nem is azon összeg kerülne ki, mint ezen törvényjavaslat alapján, t. i. 2 millió 3 százezer frt, hanem egy millió 800,000 frt volna körülbelül azon eredmény, mely ezen adó alapján Magyarországon várható volna. És engedje meg a t. miuisterium, hogy minden tiszteletem mellett, melylyel alapossága iránt viseltetem, kijelentsem, hogy ott, hol pénzügyi kérdésekről, pénzügyi indokolásokról van szó, eddigelé minden tapasztalat azt bizonyította, hogy a birodalom túlsó felének kormányai e tekintetben sokkal alaposabban és sokkal megfelelőbben számítottak, mint a hogy számított a jelenlegi kormány s a jelenlegi ministerelnök. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De t. ház, ha az általános financiális eredményt és a fiseális szempontokat tekintve, azok ily eredményt tüntetnek elő, akkor lehetetlen, hogy egyszersmind ezek alapossága megítélésénél számba ne vegyük azokat, mik a bizottság jelentésében a részletekre vonatkozólag foglalvák, vagy a melyeknek ott e tekintetben foglaltatniuk kellene s ezek hiányából az általános számítások alaposságára vonatkozólag is kell, hogy bennünk kétely merüljön fel. (Igaz! Ugy van! balfeiöl.) Mert, ha ezen kételyeket valami eloszlathatná, ugy az csak azon alaposság volna, melyek netalán a részletekre vonatkozó számításokban és felvilágosításokban találtathatnának. És itt megvallom t. ház, hogy én kerestem az ezen részletekre vonatkozó felvilágosítást, kerestem mind a ministeri indokolásban, mind pedig azon jelentésben, mely a bizottság tanácskozásai eredményeként fekszik előttünk, kerestem, de, bár mint kutattam, hiába kerestem. Az előadó ur és a ministerelnök ur eddigi felszólalásaikban sem találtam erre vonatkozólag bárminő adatokat. Nevezetesen t. ház, van ezen törvényjavaslatban két intézkedés, melynek számtani eredménye okvetlenül és mindenesetre megállapítható, •— két intézkedés, mely nem a várható jövedelKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IX. KÖTET. mekre vonatkozik, hanem az előre látható kiadásokat tünteti fel, a melynek alapján a 8. §. 2. pontja szerint, a korábbi nyugdíjasok díjai emeltetnek s melynek alapján az előbb fennállott szabályok értelmében megszabott havi díjak pótlékai, megállapittatnak. Ezen nyugdíjasoknak, ezen havidíjasoknak létszáma okvetlenül ismeretes. Hiszen ezek már eddig is kisebb mértékben kiszabott rokkantsági díjaikat, nyugdíjaikat élvezik, azt hihetné tehát az ember, hogy, ha ezen törvényjavaslat általában bizonytalan factorokra is van építve, ha ezen törvényjavaslat alapján bizonyos számítások a jövedelemre nézve nem is tehetők, legalább a kiadások azon összege, melyek ezen intézkedéseknél fogva már is esedékesek, már is előreláthatólag terhelni fogják a kincstárt, — hogy ezek legalább kiszámíttattak. De mit találunk'? Minthogy itt nem oly számokról van szó, melyekkel a kormány optimisticus és téves előirányzat alapján a budgetben pompázhatik és a deficitet netalán leszállíthatná, hanem oly számokról, melyek kétségtelen és bizonyos kiadást képeznek, azt látjuk, hogy a törvényjavaslat ezen mozzanatát sem a kormány figyelemre nem méltatta, sem a bizottság discussióra, megvizsgálásra,indokolásra érdemesnek nem tartotta. Valóban, ha a törvényjavaslat előkészítésének legfontosabb, a ministereluök ur által is bevallott fiscalitási szempontból ily tökéletlenségét tapasztaljuk, akkor minő gondot képzelhetni a törvényjavaslat szövegezésénél, minő gondot képzelhetni a törvényjavaslat indokolásának megállapítására fordítottnak, olyat, mint a minőről ez tanúskodik, mint a minőnek a javaslat minden sorában, vonásaiban félreérthető kétértelmű intézkedései tág ajtót és tért nyitunk. Valóban t. ház, nem tudom min csodálkozzam inkább; azon-e, hogy a fiscalitási szempontok bevallásának kikényszerítése a ministeriumból, a t. háznak annyi fáradságba és oly hosszas discussióba kerül és még most sem tudom, hogy a t. ministerelnök ur hozzá fog-e járulni annak daczára, a mit tegnap ennek folytán kifejtett, a 3. §. majdnem kétségtelenül előterjesztendő azon módosításnál, a mely, ha már a fiscalitási szempont fogadtatik el ezen törvényjavaslat alapjául, ennek világos kijelentését a 3. §. az eddigi bevallásokhoz képest; vagy azon csodálkozzam inkább, hogy midőn a monarchia másik felében egy hason értelmű törvény terjesztetett elő, oly különbséget látunk a két törvényjavaslatnak nemcsak tartalma, hanem még alakja s részletei köztt, a melyet még eddigi törvényeinkben sem volt alkalmunk tapasztalni. Nevezetesen azon törvényjavaslatban, mely a birodalmi tanács ele terjesztetett, nemcsak hogy gazdasági helyesebb szempontból látunk a szolgálati díj összegére vonatkozólag intézkedést, nemcsak hogy meg15