Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

179. ersüágos ülés noy<suber29. 187Ö. 5 Elnök: E szerint e törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a megállapított napirend az 1880. év I. negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Az idő annyira előrehaladt és ugy a közös, mint országos költségvetések annyira hátra vannak az előkészítés stádiumában, hogy nem lehet kilátásunk, hogy a jövő évben rendezett költségvetéssel kezdhessük el az államháztartást. Ennek következtében a kormány kényszerítve van három havi felhatalmazást kérni a jövő év első negyedére és a pénzügyi bizottság e tekintettől vezéreltetve, hogy ezen idő szükséges arra, hogy a költségek végérvényesen alkotmányosan megállapittassanak, másfelől tekintettel arra, hogy különben is ez a felhatalmazás azon perezben szűnik meg, a melyben a budget törvény erejére emelkedik, illetőleg a költségvetés véglegesen megállapíttatik, továbbá azon alkotmányos szempontból is, hogy az indemniíás alapján való költekezések és az államháztartási kezelés, mindig azon költségvetés keretében számoltatik el és annak alapja szerint, a mint az az országgyűlés által véglegesen megállapíttatik, a törvényjavaslatot áíalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ajánlom. (Helyeslés a •jobboldalon.) Báró Simonyi Lajos : T. ház! Egy államnak sem válik előnyére az, hogy a pénzügyi kezelés nem az azon évre megállapított költségvetés szerint történjék, hanem a pénzügyi gazdálkodás, az ezen kezelési évet megelőző évben megállapított költségvetés szerint történik és azért ez, bármilyen körülmények közit, a kormány részéről mindig — ha csak a lehetőség megvan — kikerülendő. Nem akarom tagadni, hogy alkotmányos és parlamentaris szempontból is sokszor igazolható a kormányok ily kérése felhatalmazás iránt akkor, hogyha rendkívüli események, ilyen kérelem benyújtására kényszerítik; a mostani eset azonban rendkívülinek nem tekinthető, mert fájdalom, hazánk szomorú helyzete nem rendkívüli, hanem, miután több év óta már így van és még több év múlva is alkalmasint ugy lesz, rendes állapotnak tekinthető. Megtörténhetik azonban, hogy a kormány jogosan követelheti ezen felhatalmazást és ezen felhatalmazás a parlament által, ezen körülmények köztt mindenesetre megadandó és ezen eset az, hogy új kormány alakul, melynek nincs ideje arra, hogy a költségvetést jókor a ház elé terjeszsze. A jelen kormánynál azonban most ez az eset nem áll, mert némi változással, azt, hogy javítással vagy nem, arról nem akarok szólani, még mindig a régi kormány, a mely öt esztendő óta fennáll és ennek következtében a kormány, az előbb említett, körülményre nem hivatkozhatik. Azok, kik a felhatalmazás megadását kérik, rendesen azzal az érvvel állanak elő, hogy ezen felhatalmazás nem a kormánynak, hanem az országnak adatik meg. Ez a költségvetés megállapítására nagyrészt csakugyan áll de a jelen esetben, midőn felhatalmazás kéretik a kormány részéről, ez szerintem nem alapos ok; és pedig azért nem, mert a költségvetés megvan s itt csak a költségvetés érvényének meghosszabbításáról van szó. A felhatalmazás tehát nem az országnak, hanem a kormánynak adatik meg. Azon érv sem alapos nézetem szerint, ha az mondatik, bog}' bekövetkezhetnék az államgépezet fennakadása, ha felhatalmazás nélkül, költségvetés nélkül kellene a kormánynak tovább kormányoznia. Mert azon esetben, hogyha az akkori kormánynak nem szavaztatik meg a felhatalmazás, kormányválság következik be; jön egy új kormány és annak a törvényhozás megszavazza a felhatalmazást és ennek következtében semmi fennakadás sem történik. Azt hiszem, nem lehet követelni azoktól, kik a kormány eljárását nem helyeslik, hogy megadják a kormánynak azt a lehetőséget, hogy tovább is folytassa azt a politikát, melyet ők nem helyeselnek. így járt el a t. miuisterelnök ur 1874-ben, midőn kimondá, hogy Ghyczy akkori péuzügyminister pénzügyi politikáját egyoldalúnak tartván, azt nem helyesli és ennek következtében a felhatalmazást neki nem adja meg. Én ezen indokolás jogosultságát és helyességét elismerve, miután mi hasonló helyzetben vagyunk és nem helyeseljük a kormánynak politikáját, sőt kimondjuk, hogy azt rosznak taríjuk: tőlünk nem követelhető, hogy mi felhatalmazást adjunk a kormánynak arra nézve, hogy eddigi működését tovább folytassa, ennek következtében mi a kért felhatalmazást nem adjuk meg. (Helyeslés balfelöl.) Simonyi Ernő': T. ház! Én is azon meggyőződésre jöttem, a mire az előttem szólott t. képviselő ur, hogy a kormány által kért meghatalmazást megadni nem lehet. Fölhatalmazást kér a kormány 1880. évre, hogy ezen évnek első negyedében ugyanazon politikát követhesse, melyet eddig követett; én, ki ezen politikát minden egyes lépéseiben úgyszólván roszallom, sőt a hazára nézve veszélyesnek tartom, igen természetes, hogy ezen politikának folytatására a meghatalmazást meg nem adhatom. Engem egyátalában nem lep meg az, hogy a kormány ezen felhatalmazást kéri, hiszen a kormány erre I már régóta el volt készülve, sőt szándéka sem