Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-184

112 184. országos ülés deezember 6. 1879. De ha ezen törvényjavaslat intézkedéseire tekintünk, ha azon egyes conerét meghatározásokat nézzük, melyek benne foglaltatnak, ismét azt találjuk, hogy, nemhogy a legszigorúbb mértékét megütné, melyet jellegénél fogva megérdemel, hanem a törvényjavaslatokra alkalmazandó általános mértéket sem üti meg. Mindenekelőtt a számítások, magának a fisealitási szempontnak sem felelnek meg. Az indokolásban — s a t. előadó ur megjegyezte, hogy ez méltányos és nem optimisticus számítás alapján lett a pénzügyi bizottság által is elfogadva — 3.600,000 frtra lett az ebből remélhető összes jövedelem kitüntetve.Ennek alapjául egy igen csodálatos számítás szolgál. 76,000-re számíttatik azok létszáma, kik ez adóra évenkint kötelezve lesznek, beleszámítva a póttartalékosokat, a kiknek száma levonandó, mivel ezen törvényjavaslat szerint ők adóra nem köteleztetnek. E 76,000 et 70,000-re reducálva a miaister és a pénzügyi bizottság, ezt egyszerűen 12-vel és ismét a 4 frtos, szerintük remélhető átlagos árral sokszorozzák és igy jön ki a 840,000 főre, a 3.600,000 írt adó. Már Lukács Béla t. képviselő ur is megvilágította e számítás némely részét, nevezetesen megvilágította azt, hogy miután a 76,000-ből okvetlenül a 4,090-re rugó póttartalékosokat le kell ütni, mert ezeket a törvény intézkedései nem érintik, marad átlag 72,000 fő. Most ezen 72,000 főből a kormány kereset- és munkaképtelenekre 2000-et számít le s igy marad a 70,000 fő. Már Lukács Béla t. barátom kifejetette, hogy ennek feltételezése mellett, egyátalában a létszámnak halálozás általi semminemű csökkenését sem veszi számításba a bizottság és a kormány, pedig ezen czímen, a mint igen helyesen kifejtetett, a tizenkét éven át, tekintve azt, hogy a közös hadseregben 4% válik szolgálatképtelenné s ezek közül 1%-nál több azok száma, kik évenkint elhalnak, kell — mondom — a tizenkét évre, legalacsonyabb számítással, 15%-ot venni. Most, mielőtt még azon számot megállapíthatjuk, a melyre a számítás alaposan fektethető, még a munka- és szolgálatképteleueket kell leütni, a kikre a kormány javaslatában 2000-et számít. Egy t. barátom azt a fáradságot vette magának, hogy Magyarország egyik legrendezettebb közigazgatásu és legvagyonosabb vármegyéjének illető hatóságai által constatáltatta azok számát, a kik évek óta a sorozáson, mint munkaképtelenek és mint vagyontalanok lettek felvéve. S mondom, ezen vagyonos és egyik legrendezettebb közigazgatásu vármegyében constatáltatott az, hogy a munka- és szolgálatképtelenek száma a sorozási bizottságok kijelentése szerint, a hol pedig semmi anyagi érdek ennek constatálása által nem érintetik és a hol ezen constatálás ennélfogva inkább alul marad azon arányon, a melyet el fog érni, ott, a hol az adó érdeke az embereket minden documentum kifejtésére és indokaik előterjesztésére indítja, — ezen igen vagyonos vármegyében — mondom — a tényleges tapasztalás azt mutatja, hogy a 10°/°-ot tetemesen meghaladja ezek köztt a vagyontalanok és munkaképtelenek száma. Ha tehát ezt ily körülmények köztt constafalhatjuk és ily körülmények köztt látjuk, akkor az egész országra vonatkozólag 10%-ot felvenni e tekintetben, azt hiszem, egyáltalában nem lehet túlzás. És ezen 10%-ot hozzá kell adnunk még azon 15%-hoz, a kik az elhalálozási arányt képviselik a tizenkét éven át. Ez együttvéve tesz 25%-ot és most kérdem, egyáltalában semmibe se méltóztatik-e venni a számításban azok számát — pedig a t. honvédelmi minist ;r ur erre legilletékesebben adhatna felvilágosítást; de, azt hiszem, elegendő arra vonatkozólag mindenkinek tapasztalata saját körében — azok számát, a kik egyáltalában fel nem találhatók, a kik évről évre a sorozási tabellákat, mint „illegal absent"-ek, mint törvénytelenül távollevők vezettetnek és a kiknek létszáma mindenesetre kéthárom, de valószínűleg az 5%-ot is megüti és igy legalább is igen mérsékelt számítással 30°/°-ra, az összegek 3-adára kell azok számát tenni, a kiktől jövedelem e törvényjavaslat alapján, daczára annak, hogy védkötelezettséget nem teljesítenek, egyáltalában nem várható. De maradjunk a 25%-nál és ezt levonva a 70,000 létszámból, a 70,000-nek egy negyedrészét' a mi körülbelül 17,000-re rug, marad évenként 53,000, a mit 12-vel szorozva, nyerünk 690,000 főt és egyedül ez azon létszám, a mely után az adót egyáltalában ki lehetne számítani. Ha a négy frtos adót e tekintetben, középszám gyanánt el lehetne fogadni, pedig az alighanem magas, csak 2.800,000 frt jön ki, tehát teljes 800,000 írttal kevesebbre rúgna, még ezen optimistikus számítás mellett is az eredmény, mint a mi itt kilátásba helyeztetik. De hogy ezen számításom, eltekintve azon bizonyítékoktól, a melyeket a számítás alapjául felhoztam, mondom, hogy ezen számításom nem függ a levegőben, azt a legjobban mutatja azon számítás, a melyet ugyanezen adóra vonatkozólag a monarchia túlsó felében találunk. Ha itt 76,000-re rug azok száma, a kik védkötelezettségüknek személyükben eleget tehetnek, az arány szerint

r a mely a védkötelezettségre vonatkozólag a monarchia másik felében fennáll, körülbelül 130,000-re rúgna ezen létszám; de valószínűen valamivel magasabbra is rug azért, mert, mint tudjuk, nem teljesen oly katonaszolgálatképes a monarchia másik felének népessége, mint a minő a mienk és tudjuk azt is, hogy az ottani honvédségbe aránylag kevesebben soroztainak