Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

1SS. országos ülés deczember ä. 1870. 107 doni, ettől eltekintve, ha nem is vonom kétségbe azt, hogy talán az 1880. évre valami felesleg fog mutatkozni, teljes jogosultsággal kétségbe vonható az, hogy vájjon a következő évben, ezen adóból fog-e valami felesleg maradui s hogy vájjon az itt kitűzött ezélok által, nem fog-e az egész összeg absorbeáltatni ? Ezen törvényjavaslat értelmében, ugyanis egyelőre 857,000 írt fog fordíttatni egy alapnak létesítésére. Ez azonban csak a tulaj donképein rokkantak alapja lesz. A másik czélról, mely ezen törvényjavaslatban ki van tűzve, t. i. a mozgósítottak családjainak ellátásáról, egyáltalán nincs gondoskodva; hanem később külön törvény által fog meghatároztatni, bogy mennyi fordíttassák tehát ezen alapnak létesítésére és aligha indokolatlan azon feltevés, hogy az ezen alapnak alakítására szükséges összeg, talán absorbeálni fogja azon egész bevételt, mely ezen adónemből várható. De van, t. ház, ezen törvényjavaslatnak e tekintetben még egy másik nagy hiánya, a mely teljesen illusoriussá teszi azon biztatást, melyet úgy az előadó úrtól, mint a ministerein ok úrtól hallottunk, hogy t. i. az esetleges felesleg, a többi állami szükségletek fedezésére lesz fordítandó. Ugyanis sehol nincs kimondva magában a törvényjavaslatban, bogy azon összeg, a mely ezen törvényjavaslatban kitűzött czéloknak fedezése után még fennmarad, azon összeg az államkincstárba folyván, a többi állami szükségletek fedezésére lesz fordítandó; sőt ellenkezőleg, bátor vagyok megérinteni azt, hogy midőn ez irányban a pénzügyi bizottságban határozott indítvány tétetett, a midőn beterjesztetett oly indítvány, hogy minden félreértésnek kikerülése végett, mondassék ki magában a törvényjavaslatban, bogy az esetleges felesleg, a többi állami szükségletekre fordítható, a pénzügyminister ellenzése folytán az a törvényjavaslatba nem vétetett föl. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság egy módosítást tett, mely azonban ezen a hiányon nem segít s a mely tulaj donképen egyértelmű a törvényjavaslat előbbi szövegezésével. A ministerium által beterjesztett törvényjavaslat ugyanis azt mondta, hogy a védelmi adó czímén befolyt jövedelem első sorban fog fordíttatni a rokkantak ellátásának javítására és a hadseregben elesettek családjainak és özvegyeinek támogatására, második sorban pedig a mozgósítottak alapjára. A bizottság ezt oda módosította, bogy a hadmentesség czímén befolyó összegekből első sorban azon alap képeztetik, mely a rokkantak ellátására és a háborúban elesettek árváinak, özvegyeinek ellátására lesz fordítandó és második sorban a mozgósítottak alapjára. Az értelem tehát ugyanaz, és éppen ezért, t. ház, mert ezen törvényjavaslat meghatározza azt, hogy minő czélokra lesznek fordítandók ezen összegek, meghatározza azt első sorban és másodsorban, de nem moudja, bogy a felesleg hova lesz fordítandó : éppen ezért azt hiszem, t. ház, hogy a törvényjavaslatnak ezen hiányossága félreértésekre adhat alkalmat később, úgy egyrészről a magyar kormány, mint másrészről a közös hadügy ministerium köztt és előállhat azon eset, hogy a közös kadügymiuister elő fog állani egy számlával, mondván, hogy miután ezen védelmi adótörvény folytán bevettünk ennyi és ennyi milliót, ezeket fordítsuk teljes összegükig azon czélokra és azon szükségletek fedezésére, melyek ezen törvényjavaslatban meg vannak határozva. (Igaz! ügy van! balfelöl,) Áttérek t. ház, most a törvényjavaslat azon hiányára, a melyet az előttem szólott Szontagh Pál t. barátom már kifejtett és reflectálni akarok azon megjegyzésekre, melyeket ez irányban a mínisterelnök úrtól hallottunk. Szontagh Pál t. barátom kifogásolta a rokkantak alapjának képezését, azon módon, bogy ahhoz Magyarország az újonezjutalék arányában, t. i. 42°/

0-kal járuljon hozzá és kifejtette azt, hogy ezen hozzájárulás teljességgel nem jogosult, hogy azon költségek is tuíajdonképen közösügyi költségek, mint a hadsereg egyéb kiadásai, melyeknek fedezése ugyanazon módon, mint a többi közösügyi kiadásoké, kell hogy történjék. A monarchia két állama köztt a viszonyt két elv szabályozza. Egyrészről a védképesség tekintetében az, hogy a véradóhoz hozzájárul annyival, a mennyi a lélekszám szerint Magyarországra esik; a közös védelemnek költségeihez azonban csakis annyival, mennyi Magyarország adó képessége arányában a magyar korona tartományaira esik. Ez egy világos, határozott alapelvekre fektetett viszony, melytől ha eltérünk, azonnal megváltozik a monarchia két állama köztt fennálló viszony. A törvényjavaslat azonban ezen határozott és világos alapelvtől eltér, mert megállapítja azt — igaz egyelőre csak a rokkant alapra nézve, de valószínűleg a mozgósítottak alapjára nézve is, ugyanezen kulcs fog alkalmaztatni, mondom, megállapítja azt, hogy nem a quóta arányában, hanem az újonezjutalék arányában lesz köteles Magyarország ezeu alaphoz hozzájárulni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt moudja a ministerelnök ur, hogy nem volna jogosult a magyar állam méltósága szempontjából, bogy Magyarország a maga mozgósítottainak, a maga rokkantjainak ellátásához ne az újonezjutalék arányában járuljon hozzá. T. ház! A közösügyi kiadásoknak fedezési módja, már eddigi törvényeinkben határozottan meg vau határozva és minden költség, mely egy hadi actió, egy mozgósításból folyik, reánk csakis a quóta arányában nehezedik. Hiszen, ha 14*