Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

106 1S3. országos Ülés deezember 5. 1S79. c) für die Unterstützuug ríer hilfsbedürftigen Angehörigen von im Falle einer Mobilisiruug zur activen Dienstleistung eingerückten dauernd Beurlaubten Reservemännern, Ersatzreservisten, und Landwährmännern, geregelt werden soll." Az osztrák birodalmi tanács határozta el tehát azt, hogy a háborúban elesettek özvegyeiről és árváiról, valamint a mozgósítottak családjairól gondoskodás történjék. Az osztrák birodalmi tanácsnak ezen kezdeményezése folytán vétetett be e határozat ezen törvényjavaslatba is. mely előttünk fekszik. Van azonban egy változtatás, mely nincs meg az osztrák törvényjavaslatban, mely azonban benne van a mienkben. És ez az, hogy sokkal nagyobb mértékben vettetik ki ezen törvényjavaslatban ez az adó, mint a minő szükséges azon szükségleteknek fedezésére, a melyek ugyanezen törvényjavaslatban megállapítva vannak. Elismerem, hogy ez a jelenlegi t. kormánynak kezdeményezése folytán történt, de történt csakis ezen törvényjavaslatban, mert az osztrákok csakis annyit vetnek ki e czélra, a mennyi az ezen törvényjavaslat által kitűzött czéloknak elérésére szükséges. Ok egy új adót, állami szükségletek fedezése végett, ezen a czímen nem hoznak be. De eltérés van ezen törvényjavaslat és a 68-iki törvénynek idézett szakasza köztt abban a tekintetben is, hogy ezen törvényjavaslat megállapítja a rokkantak és mozgósítottak alapjának alapszerű kezelését; a 68-iki törvényben nincs semmi szó arról, hogy külön alapok alakíttassanak és hogy ezek külön, alapszerűen kezelendők. Ezen törvényjavaslat által azonban, két külön alap fog létesíttetni és egészen külön, alapszerűleg fognak azok kezeltetni. Tekintve, t. ház, azt, hogy a rokkantak alapja és a helyettesítési alap a boszniai occupatió által elköltetett, igen könynyen érthető a jelen kormány azon gondoskodása, a melynél fogva ismét újabb pénzkészletet igyekszik teremteni és oly jövedelmi forrásokat megnyitni, melyek tulajdonképen a rendes parlamenti ellenőrzés körén kivül esnek és a melyek a kormányt mindig képessé tegyék arra, hogy esetleg a mozgósítás első költségeit fedezhesse oly esetekben is, midőn tán nem tartja egészen ezélszerűnek, vagy tanácsosnak egy mozgósítás, vagy háború költségeit határozottan és teljes nyíltsággal a parlamenttől kérni. (ügy van! ügy van! a hal és szélső baloldalon.) Érintettem, t. ház, hogy e törvényjavaslat az 1868. törvény intentióitól eltér annyiban is, hogy Magyarországon nagyobb adót akar kivetni, mint a mennyire a törvényjavaslatban foglalt czélok elérése végett szükség van. Maga az előadó ur emelte ki, hogy marad egy oly felesleg, mely az ország pénzügyi javítására fog fordíttatni és mai felszólalásában a miuisterelnök ur is kiemelte, hogy hiszen tán nem hiba, sőt ellenkezőleg érdem az, ha a kormány gondoskodik arról, hogy miután e czímen több adó vethető ki — nagyobb megterheltetés nélkül —• mint a mennyi szükséges volna a törvényjavaslatban foglalt különleges czélok elérésére — nem hiba, hanem érdem, ha a kormány javasolja, hogy kivettessék oly mértékben, hogy még tekintélyes felesleg maradjon a többi állami szükségletek fedezésére. Erre bátor vagyok mindenekelőtt megjegyezni azt, hogy a kormány ezen szándéka, a jelen adótételek megtartása mellett, aligha el fog éretni és pedig a következő okokból. {Halljuk!) Először is a számítás, melyre a kormány ezen adónemből befolyó összegeket alapította: egészen helytelen. A kormány az indokolás szerint úgy számít, hogy felvéve három évi átlagot, azt mondja, hogy a katonakötelezettség alól felmentet tt ez idő szerint évenkint 73 ezer ember, 3 ezerét leüt ebből, mint teljesen vagyontalant és keresetképteícnt. Azt hiszem, hogy ez igen csekély mérvben van felvéve, de elfogadom. Tehát maradna 70 ezer ember, ki a kötelezettség alól évenkint felmentetett; ezt szorozza a kormány indokolása, a 12 korosztály szerint 12-vel és azt mondja, hogy lesz összesen 840 ezer ember; ezt 4 írtjával véve kijő 3.600,000 frt. Ebből aztán leüt 857 ezer frtot, mely a rokkantak alapjára szükséges és marad 2 és egy fél millió frt, melyet a pénzügyminister az 1880. költségvetésbe, mint bevételt vesz fel. A számítás tévedésen alapul, mert ha elfogadhatnám is a 4 írttal való számítást, de egy körülményre nem volt tekintettel a pénzügyminister ur. 0 ugyanis úgy vette, hogy azon embernek, a ki, mint 20 éves felmentetik a katonai kötelezettség alól, 32 éves koráig általában nem szabad meghalnia, csakhogy kijöjjön az a 860,000 ember. (Derültség.) Tehát 12 év alatt egyetlen egvnek sem szabad meghalnia, mert különben nem jut ki a 840,000 ember. Én számításokat tetrem és azon eredményre jutottam, hogy ezen korosztálybelieknél a rendes halandóság körülbelül 1% évenként, 12 év alatt 12%, sőt tekintve azt, hogy a fiatalságnak színe-java már ezek közül ki van válogatva, hogy inkább a kevésbbé egészségesek, nagyrészben keresetképtelenek is jutnak ezek közé, minden nagyítás nélkül legalább is 16%-re lehet tenni a halandóságot, úgy hogy csakis ezen egy körülménynél fogva a ministeriumnak ezen számításában legalább is egy fél milliónyi differentia áll elő. De eltekintve ettől — a mit csak azért voltam bátor felhozni, hogy minő könnyelműen és meggondolatlanul jártak el ezen törvényjavaslatnak úgy indokolásánál, mint beterjesztésénél, — a mit egyébiránt bátor leszek felszólalásom további folyamában még bővebben is indokolni — mon-