Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-183
183. országos ülés deczember 5. 1879. 99 t. képviselő urat, hogy nem valamely különös kedvezési szándékból mondatik az ki, hogy a póttartalékosok ezen díj alól kivétetnek; hanem én legalább, a magam fölfogása szerint a hadsereg valamennyi tagja köztt a póttartalékost tartom némely irányban a legkedvezőtlenebb helyzetben levőnek. Az ő feje fölött is mindig ott függ az eshetőség, hogy behivathatik bármely perczben és hogy ez megtörténhetik, láttuk a legközelebb múlt boszniai és herczegovinai, aránylag kis hadjárat alkalmával. S ha behivatik, a mai rendszer szerint legalább behivatik ugy, hogy kiképzést soha nem nyert, hanem azonnal, megszokás, kiképeztetés nélkül, alávetik a katonai fáradalmaknak és viszik a háborúba. Ismétlem tehát, hogy ezen szempontokból kiindulva, a legsúlyosabb helyzetben lévőnek látom a póttartalékosokat s azt hiszem, hogy ezen szempont elegendő arra, hogy az, hogy ők a díj fizetése alól felmentessenek, igazolva legyen. Még csak a kiköltözésre és arra nézve kívánok pár szót szólani, a mit a t. képviselő ur az iránt felhozott, hogy mégis csak hallatlan a mi fiscalitási rendszerünk mellett is, hogy valaki azért, mert adóját nem tudja befizetni, bezárassék. (Halljuk!) T. képviselő ur! ezen törvényben az adó meg nem fizetéseért senkire sem mondatik ki, hogy bezáratik. Ugy, mint sok más törvényben is meg van mondva, hogy a ki bizonyos kötelezettségek teljesítését elmulasztja, arra bírság vettetik s ha azon bírságot le nem fizeti, épp ngy, mint más törvényeknél is, a bírság nem fizetése vonhatja reá a bezárást. Nem az adó nem fizetése tehát, hanem az elkövetett mulasztásért reá rótt bírság meg nem fizetése, vonhatja a bezárást maga után. Ez a 20. és 22. §§. értelme. A mi pedig a kiköltözést illeti, én azt hiszem, hogy ha vagyontalanokról, olyanokról van szó, kik teljesen képtelenek fizetni, azok mindenesetre ugy, mint más irányban is, ez irányban szintén fel fogják lelhetni a mentességet. D p hogy az általános szabály mégis kell, hogy az legyen, hogy a ki még ezen kötelezettségnek eleget nem tett és ki akar költözni, az fizesse meg az egész időre a díjat: az azon analógiából is következik, hogy ez nem adó, hanem a védkötelezettség teljesítése helyett fizetett díj. Igen jól méltóztatnak tudni, hogy nagyon kivételes eseteket leszámítva, azoknak, a kik a védkötelezettségnek eleget nem tettek, a kiköltözés meg nem engedtetik; minthogy tehát, itt azon kötelezettség helyetti díjfizetéséről van szó, én részemről legalább egészen igazságosnak találom, hogy azok, a kiktől telik, ezen díjat azon időre, melyre nem teljesítették, kiköltözésük előtt lefizessék. Mert ha kimondanék, t. ház, hogy a ki kiköltözik és a magyar állampolgárságát megtartja, az fizesse meg a díjat oda kinn: akkor a magyar kincstár aligha fogna valaha egy krajczárt is látni, mert exequálni ezt külföldön semmi bíróság, vagy végrehajtó hatalom nem fogná. A mi pedig a községekből való kiköltözést illeti, ott csakis azon évi díjnak megfizetéséről van szó s én legalább azt hiszem, hogy ez a könnyebb evidentiában tartás czéljából és éppen azon ezélból, hogy igazság szerint kevésbbé kelljen az eljárásnak vexatoriusnak lenni, czélszerübb, mint azon eljárási módozat, melyet Irányi t. képviselő ur ajánl. Nem fogom a t. ház türelmét tovább fárasztani. (Halljuk !) Meg vagyok győződve, — egyébiránt ez az eddig felszólaltak közül, egy képviselő kivételével a többiek részéről el is ismertetett, — hogy a hadmentességi díj behozatala elvileg alapjában helyes, meg vagyok győződve, hogy egyáltalában nem hibáztatható az, ha az állam, midőn deficites költségvetései vannak, eleget téve egyfelől a hadsereg rokkantjai iránti humanitárius kötelezettségének, másfelől e módot saját állama kincstárának javára és deficitjének apasztására felhasználja; meg vagyok győződve, hogy az itt kitett illetéket mindenki, a kire kivethető, szívesen fogja viselni, mert bizonyos, hogy a munkaképes ember — hiszen munkaképtelenekről, ha vagyontalanok, nincs szó, — mondom, a munkaképes ember a helyett, hogy a zászlók alatt szolgálna, az ehhez képest aránylag csekély díjat könnyen és szívesen fogja fizetni. Mindezekről meglévén győződve, a törvényjavaslat elfogadását ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs: T. képviselőház! (Halljuk!) Én Irányi Dániel t. barátommal, ha nem is mindenben, de a végeredményben egyetértek, mert ő Svajcz példájára hivatkozva, elmondja, hogy mily szabadelvű, mily demokraticus intézkedés történt ott. Én, t. ház, egyetértek vele e tekintetben, mert ha megadják hazánknak Svajcz kormányformáját, akkor én ezen javaslat által indítványozott adónemet szívesen elfogadom ; de elfogadom még akkor is t. ház, hogy ha a nemzet jogainak összessége szerint megadatik az önálló magyar hadsereg és a mi haderőnk honvéd védrendszer szerint alakittatik át. Most azonban t. ház, midőn fiainkkal idegenek rendelkeznek, én ezen véradóhoz csatolt pénzadót, elleneink kezébe adni nem akarom. Igen sajnálom, hogy a minister ur beszédét a nagy zaj miatt nem tudtam kivenni, de egyes pontjait mégis sikerült felfognom, s ezekre némi rövid észrevételt bátorkodom tenni. Azt monda a ministerelnök ur, hogy a 2l-es bizottság akkor, a midőn pénzügyeinket rendezni ígérte, vagy remélte, nekünk a vasut13*
