Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

100 181 országos ülés deczember 5. 1879. garantiák apasztását helyezte kilátásba, de a rendezés nem teljesült azért, mert a vasúti ka­mat-garantiák igen nagy mértékben felülmúlták az akkori számításokat. Megengedem, t. ház. hogy ezen vasúti kamat-garantiák is befolytak pénzügyeinknek még inkább összebonyolítására, de ne feledje a ministerelnök ur azt, hogy pénzügyeinket leg­inkább Bosznia és azon keleti politika tette tönkre, melynek ő volt fővezetője és irányadója. {ügy van! a szélső baloldalon.) Tisztelt ház! Nemcsak, hogy nem rendez­tettek pénzügyeink, hanem jövőben sem remél­hetjük azok rendezését mindaddig, mig azon elvek, melyeket mi hirdetünk, itt Magyarorszá­gon többségre nem vergődnek, (ügy van! a szélső' baloldalon.) Azon észrevételére Szontagh Pál képviselő­társamnak, hogy őzen törvényjavaslatot a régi deákpárti kormányok nem terjesztették elő s 11 évig hevertették, a jelenlegi kormány pedig, mint vállalkozóbb szellemű elővette s keresztül akarja erőszakolni, a ministerelnök ur azon ellen­vetést tette, hogy nem vették elő a korábbi kormányok azért, mert alkudozásban voltak a pénzek ki által való kezelésére nézve; most azon­ban, miután sikerült azt a nagy vívmányt elérni, hogy a magyar pénzűgyminister fogja kezelni: ez roppant nagy nyereséget, nagy előnyt képez s azért hozta a ház elé a törvényjavaslatot. T. ház! A magyar pénzügyministerek kezelé­séről akkor, a mikor Bécsből megszorittatnak, szomorú tapasztalataink vannak. Irányi Dániel t. képviselőtársam említette, hogy volt oly ma­gyar pénzügyminister, a ki még a letéteket és alapokat is elköltötte. Én tehát e tekintetben megnyugodva nem lehetek. Én azt valami nagy előnynek, nagy vívmánynak nem tekintem. De különben is, a magyar pénzügyminister ez alapok­nak egyszerűen csak pénztárnoka, az utalványo­zás és elköltés joga pedig a közös ministernek van fenntartva és igy, e tekintetben semminemű biztosítékunk nincsen. T. ház! Az újon ez-jutaléknak a többség általi megajánlása és megszavazása alkalmával Thaly Kálmán barátom szőnyegre hozta azon gyalázatos üzelmeket és kalmárkodást, mely a hadkötelesek elcsempészével országszerte nyíltan, hivatalos firma alatt űzetik. Ezen byzantinismus lételét a honvédelmi minister ur is bevallotta, beigazolta azzal szemben tehetetlenségét; azzal vigasztalván és biztatván minket, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat fog szerül szolgálni. Én, t. ház! nem vettem részt az akkori vitában; de nem tudom most magamat vissza­tartani attól, hogy a hadkötelesek elsikkasztására, valamint az óvszerül feltüntetett a törvényjavas­latra szerény észrevételeimet a lehető rövidség­gel meg ne tegyem. A hadkötelesek elsikkasztása például a mi vidékünkön oly mérvben űzetik, miszerint nin­csen arra eset, hogy módos embernek fia be­soroztatott volna. Fő oka ennek természetesen magában a közösügy^es hadsereg intézményében rejlik; mert a szülők a szó teljes értelmében irtóznak fiaikat a közös hadseregbe adni, honnan többnyire demoralizálva, nemzeti érzelmeikből kikorcsosodva térnek vissza. Ez fő oka annak, hogy bármi áldozattal is igyekeznek fölmentésü­ket kieszközölni. Erre csábítólag vonzza a szolga­birák, sorozó biztosok és orvosok megveszteget­hetősége, ezeket pedig bátorítja a megveszteget­hetőség büntetésmentessége. Az ily szolgabíró rendszerint igen jó kor­tes, a sorozás pedig, kezében a leghatalmasabb kortes-fegyver, melylyel nemcsak a jelenben lehet nyomatékosan működni, hanem a jövőre is ki lehet hatni. így például azokat a választókat, kiknek fiai sorozás alá tartoznak, a kormány­pártra való szavazásra azzal nyeri meg, hogy fiának, vagy fiainak fölmentéséről biztosítja. Azokat pedig, a kiknek fiai csak évek múlva jönnek sorozás alá, azzal fenyegeti, hogy a kor­mányjelölt ellen való szavazás esetében majd fiait besoroztatja. De az ígéret, vagy fenyegetés mellett elkerül­hetlen járulék a pénz, a mit a szolgabíró ur négyszem köztt vesz el s igy T , ha még kutatnák is, nagyon bajosan lenne bebizonyítható; pedig mindenki tudja, hogy ez s ez a szolgabíró, ezen sorozásnál 40 0, amannál 5000 frtot zsebelt el. De nem is kutatják, mert a jó kormánypárti kortes­hivatalnoknak nálunk minden meg van engedve. Aztán, ha még törvényszék elé kerül is a dolog, nincs arra eset, hogy a turpisság valaha kiderit­tetett volna. Példával szolgálok. Van nálunk egy szolgabíró, ki, mint föld­höz ragadt szegény kezdette hivataloskodását; de a sorozásnál folytatott tizeiméivel nagy va­gyont szerzett. Ez már annyira neki bátorodott, hogy r csaknem minden sorozás alá tartozótól pénzt szedett be; de mivel mindeniket még se lehetett kimenteni, nagy volt azoknak száma, kik fizettek s fiaik még is besoroztattak. Ezek hozzám' folyamodtak panaszaikkal s miután tőlük írásbeli bizonyítványokat szedtem, ezek alapján a bizottmányi gyűlésen interpellá­tiót intéztem ez ügyben az alispánhoz. Az ügy áttétetett a törvényszékhez, bizonyítványaim alapján a tanuk megidéztettek; de a vádlott ott várta az előszobában s a legdurvább szidalmak köztt értésükre adta, hogy ha vallani mernek, egytől-egyig, mint vesztegetők, mind Szamos­újvárra kerülnek, ő neki pedig hatalmas véd-

Next

/
Thumbnails
Contents