Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

183. orsrágos ülés deczember 5. 1878. telték bizonyosan az osztrák részről azon elvnek keresztülvitelét, hogy ezen díjnál, a magyar állam a ha elkötelezettségi és nem a quóta arányában járuljon a rokkantak alapjához, a mire természetesen egy Deákpárti kormány sem állott rá, hanem a mostani kormánynak kellett jönnie, hogy itt is az ország jogai megcsonkíttassanak. Csanády Sándor: Igazsága is van! Tisza Kálmán ministerelnök: Először is nincs igazsága azért, mert ezen kérdés nem képezte ennek akadályát soha, hanem képezte az akadályt az, hogy a magyar kormányok sem a régiebbek, sem a mostani nem akartak beleegyezni abba, hogy a teljesen bejött összegek együvé befizetve, a közös pénziigyminister által kezeltessenek. Ez volt az akadály a múlt kormányok alatt, ez volt a jelen kormány alatt, mig végre a jelen kormánynak sikerült ezen akadályt leküzdeni és létesíteni azt, hogy ezen alap külön a magyar pénzügyminisfer által kezeltessék. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De, t. képviselőház, (Sálijuk!) lássuk hát, hogy helyes-e maga azon felfogás, a melyet a képviselő ur oda állított, hogy ez valami megváltoztatás, hogy ez a quóta-törvénynek a megszegése volna; mert ha ez igaz, akkor okvetlenül megtámadható ez az intézkedés. Én, t. képviselőház, azon meggyőződésben vagyok, hogy maga azon felfogás igen téves, mert itt nem a közös védelemnek kiadásairól van szó, hanem itt a közös hadsereg rokkantainak ellátása forog kérdésben: nem tehát a közös védelmi költség aránya, hanem azon arány szolgálhat itt teljes igazság szerint zsinórmértékül, hogy magához — mint a t. képviselő urnák is tetszett mondani — a véradóhoz, nem pedig a közös költségekhez, milyen arányban járul a monarchia két állama? És én legalább azt hiszem, hogy ugyanazon arányban kell goudoskodnunk rokkantainkról, mint a milyen arányban hazánkfiai a hadseregben vannak. És nem akarni azt, hogy a rokkantak ellátása más irányban Történjék: ez a magyar állam és a magyar állam méltósága szempontjából éppen olyan igazolt, mint a mennyire ez intézkedés igazolt az igazság és az 1868-iki törvény alapján. (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondja egy képviselő ur. hogy minek akkor ez a közös alap, miért nem kezeli mindenik külön a magáét és miért nem látja el külön-külön a saját rokkantjait? Hát, t. képviselőház, első sorban is arra, hogy ez külön történjék, magának az 1867. évi XII. t.-czikkben lefektetett elvnek megváltoztatása volna szükséges. (Halljuk!) De másodszor, mi lehetne ennek gyakorlati, practicns eredménye? A védelem közös. Hisz azt tudjuk, hogy a védelem gyakran háborúval is jár. Azt is tudjuk, hogy ha közös e védelem, egyszer az egyik oldalon, másszor a másikon állhat elő a hadügyi aetió. így igen könnyen megeshetnék, hogy a monarchia közös érdekében véghez vitt közös védelemben, aránylag a hadsereg magyar része nagyobb mértékben vétetik igénybe, annak soraiban nagyobb mértékben történnének a sebesítések, csoukulások. Természetes, hogy ugyanez megtörténhetik megfordítva, is. Ha már most az az elv mondatnék ki, hogy a közös védelem közben megcsonkultakra nézve, mindenik állama a monarchiának önmaga külön gondoskodjék fiairól, megeshetnék, hogy egy, a közös védelem érdekében folytatott háború alatt azon helyzetnél fogva, hogy éppen hol kellett a védelmet érvényesíteni, felteszem, kétannyi csonkulna meg a magyar tagokból, mint a nem magyar tagokból és ha ezen mindkét félre nézve bekövetkezhető esetben mi volnánk, ezen reánk nézve sajnos helyzetnek azon elv szerint másik eredménye az volna, hogy a mellett, hogy vérben is mi áldoztunk többet, még a megcsonkultak ellátásában is nekünk kellene önerőnkből áldozni többszörösen, meghaladókig azt, a mire a monarchia másik állama kötelezve van. Sem a törvénynek, sem az igazságnak megfelelő nem volna tehát a bekövetkezhető egyes concret esetekben, hogy ez máskép rendeztessék, mint a hogy itt rendezve van. A t. képviselő ur azt is mondja, hogy miért van az, hogy midőn itt egy közös adóról van szó, Magyarországon többet kell fizetni, mert 3 frttól 100 frtig kívánja a törvényjavaslat a díjat megállapítani, Ausztriában pedig egy frttól 80 frtig akarják megállapítani. Igen sajnálom, hogy azon t. képviselő ur, a ki ezt mondta, nem nézte meg kissé jobban ezen törvényjavaslat dispositióit. Nem a hadmentességi díjnak összes jövedelme közös, hanem a hadmentesséjii díjnak ezen törvényjavaslat szerinti összes jövedelme a magyar államkincstáré, azon kikötéssel, hogy a megállapított arány szerint, egy bizonyos összeget a rokkantak ellátásának czéljából, évenként félretesz. Ha tehát a díj nálunk nagyobb mérvben követeltetik, ennek nem az az eredménye, hogy a rokkantak ellátásához többel járul Magyarország, hanem az eredménye az, hogy több marad meg a magyar államkincstár számára. Semmi néven nevezendő igazságtalanság, vagy alárendeltség tehát ránk nézve a monarchia másik államával szemben ebben egyáltalán nincs. T. képviselőház ! Mindenesetre Irányi t. képviselő ur foglalkozott legtüzetesebbene kérdéssel s habár nagyobb része azoknak, a miket fölhozni méltóztatott, a részletekhez tartozik, mégis kötelességemnek ismerem egy-kettőre már most megtenni a magam észrevételeit. (Halljuk!) Az egyik az, a mit a t. képviselő ur a póttartalékosokra nézve elmondott. Biztosítható ma