Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

1S3. országos ülés deezember 5. 1879. 97 feljebb két millióig kellett volna leapadni, a mi azonban be nem következett, mert ha mindent összeveszünk, azok ma is 12, 13, 14 millióra mennek. Azért tehát, hogy az akkor kilátásba helyezett remények nem teljesültek, azt hiszem, váddal illetni senkit sem lehet. Még kettőre kívánok csak a t. képviselő ur előadásából reflectálni. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy akkorára, mikor a véderőröl lesz szó, megjegyzi magának, hogy mily borzasztólag festi a pénzügyi bizottság és talán a ministeri indokolás is a mi védrendszerünket és, hogy majd akkor követelni fogja, hogy egy más, nem olyan borzasztó védrendszerhez forduljunk. Már, t. ház, a mig a hadseregeknek az lesz a feladata, hogy háborúba menjenek, akármilyen rendszer szerint fognak azok szerveztetní, azon esetek, melyek az előadó indokolásában és az indokolásokban egyáltalában felemiittettek, mindig be fognak következni, bár mily rendszer szerint állapittassék is meg maga a hadszervezet. És ha ezen vitából és az indokolásokból valakinek volna mit eltennie későbbi napokra, talán mi tehetnők el a képviselő ur nyilatkozatát, a ki tegnap a katonai szolgálatot oly könnyűnek, mulatságosnak oly lelkesítőnek festette, hogy azt mondotta, szívesebben fognak szolgálni egész esztendeig, mint hogy 3 frtot fizessenek. No már, ha a három forint fizetése súlyosabb, mint ezen szolgálat, akkor azután csakugyan ne méltóztassék a súlyos véradó és a katonai szolgálat ellen panaszt emelni. (Igaz!Ugyvan! a jobboldalon.) A t. képviselő ur — és ez az, a mit én még meg akarok jegyezni — megtámadta ezen törvényjavaslatot azért is, hogy visszaható erővel bir. Legelőször is megjegyzem azt, hogy ezen törvényes kötelezettség, maga a kötelezettség 1868-ban mondatott ki. Lehetetlenség tehát azt mondani, hogy ez nem volna alkalmazható visszaható erő tulajdonítása nélkül, csak azokra, a kik majd ezen törvény létrejötte után jönnek sorozás alá, mert — és erre talán még visszatérek, — hiszen ezen törvény alapja már 1868-ban le lévén fektetve, mindazok, a kik 1868 óta a sorozás alól felmentettek és a kik ezen kötelezettség alá estek volna, már az által, hogy ezen törvény csak most jön létre, a rajok méltán várhatott helyzettel szemben nem hátrányban, hanem előnyben részesülnek, mivel a helyett, hogy ha részleteiben is meghozatott volna e törvény, melynek alapja 1868-ban letétetett, fizettek volna egész 12 évig, most csak fizetni fognak a rajok nézve hátralékban lévő egy-két évig. Ebben tehát visszaható erőt felfedezni a magam részéről nem tudok. (Igaz! ügy van! jobb/elöl) ^ KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IX. KÖTET. Azok után, miket Irányi t. képviselő ur elmondott és azokhoz pótlólag csak egyet jegyzek még meg. (Halljuk!) Irányi t. képviselő ur megmondotta már, hogy hiszen az Önkénytesek, a reservisták behívatnak gyakorlatra akkor is, midőn már állandóan zászló alatt nincsenek: tehát a hadi szolgálat alól felmentettekkel egy helyzetben akkor sincsenek. Én ehhez csak annyit kiváuok megjegyezni, hogy még azon kivül, hogy tettleges szolgálatra is behivatnak majd minden évben, ott vannak az ellenőrzési szemlék, melyeknél megjelenni kötelesek és éppen a szegényebb emberek azt az összeget, melyet, ha felmentetuek a szolgálat alól, hadmentességi díj czímén kell fizetniük: még magát ezt a pénzt is bőségesen elköltik azon alkalmakkal, midőn az ellenőrzési szemlék helyeire el kell menniök. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezen irányban is tehát egyáltalában összehasonlítani a helyzetet csakis azon czélzatból lehet, hogy bebizouyittassék, hogy még e szempontból is fmancialiter, pénzügyileg előnyben azok vannak, a kik a hadmentességi díjat fizetik, nem pedig azok, a kik besorozvák, mégha reservábah vaunak is. (Tetszés a jobboldalon.) Az mondatott, t. ház — és ebben a tisztelt felszólalók majd mind egyetértenek, — hogy ez az adó, nemcsak azon czélokra szándékoltatik fordíttatni, a melyek az 1868-ki törvény czikkben vannak kijelölve és hogy egyik indoka annak, miért nem fogadhatják el e törvényjavaslatot, az, mert ez adó más czélokra is fordittatik. Én, t, ház, megvallom , nem vagyok képes elismerni azt, hogy az hiba lehessen, — ha arról, hogy maga a főczél eléressék, gondoskodás történik és ha továbbá, az ezen czímen kivetett díj nem túlságos szemben azzal a kötelezettséggel, a mely alól az ily egyének felmentetnek — mondom, nem vagyok képes elismerni azt, hogy hiba lehessen, ha ilyenkor, az igy befolyt összegek egy része a magyar államkincstár javára is fordittatik. Sőt azt tartom, hogy éppen szemben az oly sokáig függőben volt eredeti helyzettel, nem roszaiást, de talán mást érdemelne azon kormány, a mely, midőn létesíti az 1868-iki törvény által kiszabott védelmi adót, vagy most már hadmentességi díjat, ugyanakkor ezt létesíti úgy, hogy az igy befolyt összegnek az eredeti czélokon túl, minden számítás szerint, felesleges részei, a magyar külön államháztartásnak váljanak javára. (Helyeslés jobbfelöl.) De azt mondja egy képviselő ur: hiba, hogy ez nem lett életbe léptetve tiz, vagy tizenkét évig. Itt mellesleg megjegyzem, hogy ha és a menynyiben ez hiba volna, remélem Irányi Dániel t. képviselő ur igazságszeretete nem fog az egész, a 11, vagy 12 évi mulasztásért minket tenni felelőssé. De azt mondja az illető képviselő ur, hogy „ja", ez bizony azért történt, mert köve13