Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-165

165. országos ülés november 12. 1879. 93 Jókai Mór: Akkor hát hogyan engedte az ilyenféléket kinyomatni a lapokban. Szilágyi Dezső: Nem is volt kinyomatva. Jókai Mór: Hiszen majd lesz a t. képviselő urnák módjában erre ezáfolatot mondani. Szilágyi Dezső: Nem, kérem tessék idézni. Ráfogni nem szabad! Madarász József: Megbotlottunk. {Derültség. Zaj.) Jókai Mór: Hát jól van, legyen az ő meggyőződése szerint. Hanem ebből a mostani helyzetből, utoljára mégis egy oly sötét panorámáját állítja elé az ebből kifolyó balhelyzeteknek, a mik a legnagyobb phantasiáról tanúskodnak. A t. képviselő ur szerint az által, hogy ha a jelen törvényjavaslat elfogadtatik és ezen tartományok administratiója a delegatiók elé utasittatik, okvetetlenül elfogunk jutni a közös parlamenthez és a közös minisztérium absolutismusához. Szilágyi Dezső: Nem igy mondtam! Jókai Mór: Ezt sem mondta ? {Zaj. Derültség jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: Vagy egyikre, vagy másikra ! Jókai Mór: Mindkettőt tegnap egy lélekzetvétel alatt méltóztatott mondani. [Elénk derültség jobbfelöl. Igaz!) Szilágyi Dezső: Mindkettőt alternative mondtam ! Jókai Mór: Tehát sem az egyiket, sem a másikat nem mondta. (Derültség jobbfelöl.) Ez két egymással ellentétes pólus, a melyek közül kifelejtette a t. képviselő ur az aequatort és ez az aequator az 1867: XII. t. ez., a mely megtiltja a delegatióknak az együtt való ülésezést. A nélkül pedig, hogy együtt üléseznének, a delegatiók nem alakulhatnak közös parlamentté. Összeülnek azok egyszerű, kétséges kérdésekben, egyenlő számú tagok mellett szavazni. Azonban egyúttal a t. képviselő ur, mert miiidig az egyik ellentétből a másikra ugrott át, ezen állításának is megtalálta az antipodesét abban az állításban, hogy hiszen a delegatiók nem is fogják jól ellenőrizhetni azt, mert csak szavazni fognak összejönni. Ekkor már elfelejtette a t. képviselő ur azt, a mit előbb mondott; pedig nagyon jól emlékezhetik rá, hogy igenis szavazni összejönnek; de külön-külön mindegyik delegatió, mind a külügyi, mind a hadügyi dolgok felett oly nagy, az öt világrészre zengő vitát tudnak támasztani, hogy azoknál különbet itt e házban sem lehet találni. Exorbitans phantasiájának non plus ultráját mutatja azonban akkor be, a mikor a t. képviselő ur azt mondja, hogy Bosznia-Herezegovina administratiója által, mennyire tönkre fog sújtatni a dualistieus államforma, hogy BoszuiaHerczegovina által, egy harmadik állam lesz építve a két állam fölé, a mely mindkettőt agyonsújtja. Valami ilyenformát méltóztatott mondani. Már hogy a szegény nyomorúságos Bosznia, hogyan fogja agyonsújtatni Magyarországot és Cislajthaniát, hogyan fogja kitörölni 15 és 17 millió ember szivéből az alkotmányos érzületet, hogyan fogja tönkre tenni az alkotmányos insritutiókat, mindkét parlamentet, a király esküjét és mindent, a mire a trón és monarchia építve van, hogyan fogja ez a kis Bosznia maga összetörni, ezt nem tudom elképzelni, én capitulálok a t. képviselő ur phantásiája előtt. (Élénk derültség jobbfelöl.) Ha igazságos akar lenni a nemzet iránt a t. képviselő ur, akkor azt kell mondania, hogy mig a szabadság érzetének egy szikrája él a magyar nemzet szivében, addig Magyarországba az absolutismust sem emberi, sem isteni hatalom újra be nem hozhatja. (Mozgás a. baloldalon.) Azt kellett volna mondania, hogy mig a magyar meg nem szűnik magyar lenni, addig azt a közös parlamentbe bevinni semmi hatalomnak nem sikerül. (Mozgás balfelöl.) Nagyon jól emlékezni fog rá t. képviselőtársam, hogy volt egyszer közös parlament és azon parlamentbe Magyarországot beerőszakolni, beédesgetni, behízelegni, bekecsegtetni törekedett egy olyan kormányférfi, kinek nem lehetett behajigáltatni az ablakát. (Derültség.) Ön is journalista volt, én is. Tudjuk jól, minő küzdelem folyt le. Kettőnk közül az egyiket be is záratta az akkori kormány e küzdelemért. (Derültség.) De azért a küzdelemnek nem lett vége, a bezárt helyébe oda lépett a másik, annak helyébe a harmadik. A Deákpárt és a volt balközép kezet fogva egymással, azoknak orgánumai a „Pesti Napló" , az akkori „Magyarország", a „Hon", egyesült erővel mertek föllépni az erőszakoskodó kormány ellen és megtagadták a czikkeknek, miket a censura kihúzott, a lapokból kivételét és odáig vitték a dolgot, hogy magát, a kormányhoz akkor legközelebb álló lap szerkesztőjét is. be kellett a kormánynak záratni a börtönbe. S nem vitte be Magyarországot a közös parlamentbe sem erőszak, sem biztatás, még a 63-iki inség sem. Ezt tette a magyar nemzet akkor, mikor kezei meg voltak kötve. És midőn kifáradt a volt balközép, helyébe léptek a Deák-párt férfiai, ha azokat elnémíták, azok helyébe jöttek a conservativ mágnások, azok közül is bezártak egyet a hatalom parancsára és helyébe lépett Eötvös József; mindig és mindig azt a themát folytatva, mig keresztül nem vitték : hogy Magyarországot nem lehetett a közös parlamentbe bevinni. (Tetszés jobbfelöl.) És a mi akkor, midőn volt közös parlament, midőn egy erőszakos kormány ellenében minden önvédelemre fegyvertelen volt a nemzet, mégis lehetetlen volt: ma, midőn Magyarországnak minden fegyver kezében van az önvédelemre, (Mozgás balfelöl.